A Szarkák a legutóbbi három idényben Sir Bobby Robsonnal a kispadon egyszer sem végeztek az ötödik helynél hátrébb, ami kétségtelenül nagy örömmel töltötte el a drukkereket, ugyanakkor az továbbra sem változott, hogy az Anglia legfanatikusabb szurkolótáborával büszkélkedő klub 1969 óta semmilyen trófeát nem nyert.
A nyáron mindenesetre az egyesület vezetése igyekezett még jobban megerősíteni a játékoskeretet annak érdekében, hogy a csapat ott maradhasson az élbolyban, és lehetőség szerint még javítson is szereplésén: olyan futballisták érkeztek a St. James' Parkba, mint az ír válogatott Stephen Carr, az angol válogatott Nicky Butt, a szupertehetségnek tartott James Milner, valamint a holland Patrick Kluivert - miközben a meghatározó emberek közül csak a veterán Gary Speed és azt amúgy is állandóan sérült (a Real Madridban azóta egyetlen mérkőzést sem játszott) Jonathan Woodgate ment el. Ezzel együtt azonban a bajnokság pocsékul kezdődött, négy forduló után a Newcastle United nyeretlenül a 17. helyen állt a pontvadászatban.
A katasztrofális kezdés ellenére is hatalmas szenzációt jelentett, hogy a vezetőség Robson menesztése mellett döntött, hiszen a veterán szakembernek nagyon sokat köszönhetett az egyesület: Robson volt az, aki pár évvel ezelőtt gyenge középcsapatból élgárdát varázsolt a Newcastle-ból, ráadásul tősgyökeres "geordie", a környékről származik, és ennek arrafelé különösen nagy jelentősége van.
Az elnökség azonban ezzel együtt is felbontotta a szerződését a negyedik fordulót követően, ami azért érdekes, mert éppen a nyáron hosszabbították meg a kontraktust egy évvel, és Robson már akkor kijelentette, hogy 2005 nyarán mindenképpen távozik a klubtól. Nos, nem kellett addig várnia.
Az új szakvezető a skót Graeme Souness lett, akit a Blackburn Roverstől csábítottak el, és a tréner éppen volt klubja ellen mutatkozott be a Szarkák kispadján - mégpedig győzelemmel. A jelek arra mutattak, hogy a váltás a lehető legjobb döntés volt, mert Souness érkeztével egy hat mérkőzésből álló veretlenségi sorozat kezdődött a bajnokságban, aminek köszönhetően a csapat a 17. helyről a hetedik pozícióba jött fel, és az UEFA-kupában is jól állt.
Az október 31-i 11. fordulóban azonban ismét kikapott az együttes, és a következő kilenc meccsből csupán egyet tudott megnyerni, így aztán megint a középmezőny alján, egészen pontosan a 14. helyen találta magát, vagyis tulajdonképpen ott, ahol Robson menesztése előtt állt - bár menet közben az UEFA-kupában azért megnyerte csoportját az együttes.
A visszaesésben persze jelentős szerepet játszott, hogy több kulcsjátékos is hosszú időre kidőlt a sorból: a 13. fordulót követően az addig alapembernek számított Andy O'Brien, Carr, Butt és Shearer is megsérült - a középpályás és a jobbhátvéd azóta sem lépett pályára. A legnagyobb veszteséget azonban mégis Shearer hiánya jelentette - nem annyira a góljai miatt, hanem mert a csapatkapitány volt az együttes szíve-lelke, aki mindig az utolsó percig hajtotta a gárdát, szinte fanatizálva a többieket.
A támadórészleg teljesítménye mellett azonban a védekezés is romlott abban az időszakban, nem csoda, hogy Souness elsősorban ezt a csapatrészt akarta megerősíteni a januári átigazolási időszakban. A veterán norvég középhátvédet, Ronny Johnsent már menet közben megszerezte a klub (erre azért volt lehetőség, mert a védőnek nem volt klubja), januárban pedig több védőjátékossal is kapcsolatba hozták a Newcastle-t: a Szarkák bejelentkeztek az RC Deportivo portugál focistájáért, Jorge Andradéért, tárgyaltak a Bayern Münchennel Samuel Kuffour megszerzése érdekében, ötmillió fontot ajánlottak a Manchester Citynek Sylvain Distinért, de ezt a manchesteriek visszautasították.
A skót Rangers FC viszont nem mondott nemet, amikor a Newcastle 11,3 millió fontot ajánlott a francia középhátvédért, Jean-Alain Boumsongért, ami persze nem meglepő, hiszen a glasgow-iak a nyáron ingyen szerezték meg a focistát az AJ Auxerre-től, vagyis jelentős összeget kasszíroztak rajta. Rajta kívül a Szarkák megszerezték még a Chelsea FC nigériai balhátvédjét, Celestine Babayarót is, akit a londoniak ingyen engedtek el, vagyis a védelem valóban megerősödött január első heteiben - az igazi megkönnyebbülést azonban Shearer felépülése jelentette.
A csapatkapitány a Southampton FC elleni bajnokin góllal tért vissza a pályára, a gárda pefig valamivel feljebb nyomult a tabellán - aligha tévedünk azonban, ha azt állítjuk, hogy a Newcastle a szezon hátralévő részében inkább a kupasorozatokra, elsősorban az FA-kupára koncentrál majd. Hiszen annál szebb búcsút senki sem képzelhet el Shearer számára, ahogyan a magasba emel egy trófeát a hőn szeretett klubja csapatkapitányaként.