22 fordulót várt első büntetőjére az Albacete

Az Albacete ritkán kerül az érdeklődés középpontjába, hiszen a kiscsapat keretében nincsenek sztárok, és a klubház sem zeng a botrányoktól. A piros-fehéreknél mindenki csendben dolgozik a hőn áhított célért, a bennmaradásért. A spanyol egyesületek többségével ellentétben a vezetők még a játékvezetők tevékenységével sem sűrűn foglalkoznak, pedig néha lenne miért: a bajnokság első 21 fordulójában a sporttársak egyetlen büntetőt sem ítéltek a csapat javára. A jelek szerint megérte csendben maradni, ugyanis a következő játéknapon két tizenegyest is kapott az Albacete.

Az előző bajnokság kezdetekor, 2003 nyarán nem sok mindenben értettek egyet a spanyol futballszakírók, de abban igen, hogy esztendővel később az Albacete lesz az egyik kieső. Az újonc ugyanis szinte teljesen ismeretlen játékosokkal és egy meglehetősen tapasztalatlan edzővel vágott neki a bajnokságnak, a papírforma azt ígérte, aligha lesz három gyengébb csapat a mezőnyben a piros-fehéreknél.

A kiscsapat azonban rácáfolt a pesszimista várakozásokra, és a játékosok ismertségéhez mérten a szenzációs 13. helyen zárta a bajnokságot. A sikernek persze ára volt, amit a nyári szünetben kellett megfizetni: a tehetősebb egyesületek nemcsak megkörnyékezték a kulcsjátékosokat, de sokukat el is vitték. Az idény egyik legnagyobb felfedezettje, Pablo Ibánez például az Atlético Madridhoz szerződött, ráadásul vele tartott a fővárosba a vezetőedző, César Ferrando is. Rajtuk kívül a tavalyi alapemberek közül Pedro Hernández, Fernando Navarro, Carlos Aranda, a francia Ludovic Delporte, valamint a kapus, Manuel Almunia is távozott, helyükre pedig ugyan érkeztek néhányan (Rubén a Real Madridtól, Mingo a Real Betistől, Valbuena a Real Zaragozától, a chilei Mark González az Universidad Católicától, Francisco pedig a másodosztályú Almeríától jött), de egyikük sem nevezhető sztárjátékosnak, még az Albacete szintjén sem. Ráadásul az új tréner, José González is teljességgel rutintalan, korábban még sohasem dolgozott az élvonalban. Papíron tehát mindenképpen gyengült az együttes a nyáron, a szakértők pedig, akárcsak egy évvel korábban, ismét a biztos kiesők közé sorolták az Albacetét.

A csapat a várakozásoknak megfelelően, azaz gyengén kezdte a bajnokságot, hiszen az első három mérkőzését elveszítette González együttese, majd két gól nélküli döntetlen következett. A hatodik fordulóban aztán végre sikerült győzni (hazai pályán az RCD Espanyol ellen), sőt egy újabb idegenbeli fiaskót ismét otthoni siker követett, a legyőzött ezúttal az Athletic Bilbao volt. Ismét két 0-0 következett, a 11. játéknapon pedig a szezon első igazán nagy pofonját kapta a gárda, amikor a Real Madrid a Santiago Bernabéuban 6-1-re verte az Albacetét.

A Getafe CF elleni hazai döntetlen után november végén a csapat megszerezte első idegenbeli győzelmét, a Málaga CF otthonában sikerült 2-0-ra nyernie a González-gárdának. Decemberben viszont nyeretlen maradt az együttes, amely így a 2004-es évet a 16. helyen zárta, mindössze egy ponttal megelőzve a már kieső helyen álló Málagát. A klub anyagi helyzetét ismerők nem várhatták, hogy a januári átigazolási időszak forradalmi változásokat hoz a csapat háza táján, hiszen nemcsak a hagyományok, de a költségvetés tekintetében is kiscsapatnak számít az Albacete.

Azért érkeztek új játékosok a Carlos Belmonte-stadionba, akik ráadásul nem is teljesen ismeretlenek: a rutinos középhátvéd, Santi éppen tíz, az Atlético Madridnál eltöltött év után tért vissza nevelőegyesületébe, az uruguayi csatár, Horácio Peralta az olasz Cagliaritól jött, honfitársa, Nicolas Olivera pedig több spanyol klubnál, többek között a Sevilla FC-nél, a Real Valladolidnál és Valenciában is megfordult. Elsősorban a támadósor erősödött tehát, amire szükség is volt, hiszen a csapat mindössze 15 gólt szerzett az őszi 17 fordulóban, amelynél csak két gárda termelt kevesebbet az élvonalban.

Az erősítés megtette hatását, igaz, nem teljesen úgy, ahogyan azt a vezetőség képzelte: a csatárok több gólt lőnek, mint eddig, de nem az új játékosok eredményesek, hanem azok, akik már ősszel is a klub mezét viselték. Elsősorban a harmadik uruguayi csatár, Antonio Pacheco aktív: az egykoron az FC Internazionalénál is megfordult támadó már az utolsó 2004-es bajnokin is lőtt két gólt, majd ugyanígy kezdte az új esztendőt is: az Albacete az ő két találatával verte idegenben a Real Sociedadot, és szintén két alkalommal talált be a Real Zaragoza kapujába is. A kupagyőztes ellen mindkét találatot büntetőből érte el a dél-amerikai, ami azért érdekes, mert a bajnokság első 21 fordulójában Albacete-játékos egyetlen tizenegyest sem végezhetett el.

Az idén eddig két győzelem, egy döntetlen és három vereség a mérleg, a csapat jelenleg a 17. a tabellán. A hátralévő fordulók döntik majd el, hogy sikerül-e megismételni a tavalyi bravúrt, azaz hogy 2005. őszétől ismét a bennmaradásért, vagy a feljutásért küzdhet majd az Albacete.