32 éves Parlour, a Boro labdarúgója

Focirégész nevű sorozatunkban leporoljuk a múlt emlékeit, és felidézzük a mai dátum legemlékezetesebb futballeseményeit. Nézzük, mi történt március 7-én!

1973-ban ezen a napon született Romfordban, London egyik külvárosában Ray Parlour, aki már fiatalon az Arsenal FC-hez került. Ott ismerkedett meg a sportág alapjaival, és végigjárva a szamárlétrát a legkisebbektől az utánpótlásig, az 1990-91-es szezonban már ott kopogtatott a nagycsapat ajtaján, de az abban az évben (bajnokságot nyert a klub) még nem nyílt meg előtte.

A következő szezonban már játszott az élvonalban, és hat mérkőzés is elég volt a számára, hogy megszerezze első gólját a legmagasabb osztályban. Teljesítményére az utánpótlás-válogatottnál is felfigyeltek, és 1992. május 12-én be is mutatkozhatott az U21-es nemzeti tizenegyben Budapesten, a magyar válogatott ellen. Az 1992-93-as szezonban már egyre többet került be a csapatba, bár legtöbbször még mindig csak csereként vették számításba.

Így összesen huszonegy alkalommal szerepelt az Ágyúsok együttesében, és gólt is tudott szerezni, ráadásul részese volt a csapat FA-kupa-beli menetelésének, aminek a végén ő is a magasba emelhette a serleget a Wembleyben. A KEK-győzelemnek azonban nem lehetett aktív szereplője, mert a sorozatban egyetlen találkozón sem lépett pályára. A bajnokságban viszont már harminc alkalommal szerepelt, bár ennek több mint a felét csak csereként, ami nem zavarta abban, hogy kétszer is eredményes legyen.

A KEK címvédőjeként az Arsenal a következő kiírásban is eljutott a döntőig, ahol azonban elbukott a Real Zaragoza ellen. Abban a menetelésben már része volt Parlournak is, aki majd minden találkozón kezdő volt. Bár a bajnokságban háromszor kevesebb alkalommal lépett pályára, mint a megelőző szezonban, mégis elégedettebb lehetett, mert most már ritkán került a kispadra. Időközben kiöregedett az utánpótlás-válogatottból, ahol tizenkétszer szerepelt, de a nagyválogatottnál nem vették figyelembe.

Egy sérülés is akadályozta őt, ami miatt az 1995-96-os bajnokság nagy részét ki kellett hagynia. Ezután azonban szinte jobb volt, mint korábban. Az elmúlt években is rendszeresen pályára lépett a londoni klub színeiben, így részese volt a 2002-es és 2004-es bajnoki címnek, valamint az 1998-as, 2002-es és 2003-as FA-kupa-győzelemnek.

A nagy álma, a válogatottság is valóra vált, 1999-ben Lengyelország ellen debütált. Tavaly nyáron nem kötöttek vele újabb kontraktust a Highburyben, így Ray elbúcsúzott imádott klubjától, és a Middlesbrough FC-hez szerződött.