1982-ben ezen a napon játszották az angol Ligakupa döntőjét. A hagyományos helyszínen, a Wembleyben megszokott nézőszám (100 000) előtt a Liverpool FC és a Tottenham Hotspur szállt harcba az 1961 óta kiírásra kerülő második számú kupasorozat trófeájáért, amely akkor a Milk Cup nevet viselte. A 'Pool címvédőként verekedte el magát a londoni fináléig, így már csak múló emlék volt az 1978-as kudarc, míg a Spurs több mint tíz év után jutott el ismét a sorozat döntőjébe, hiszen a Tottenham ezt megelőzően 1971-ben vizitált a Wembleyben.
A Keith Burkinshaw gardírozta londoniak káprázatos meneteléssel jutottak el a kupa utolsó 90 percéig, a Liverpool FC elleni mérkőzést megelőző hét összecsapásukon még csak gólt sem kaptak, pedig a Manchester Uniteddel kétszer is meccseltek, de a legyőzöttek között volt az 1979-ben és 1980-ban is BEK-nyert, így értelemszerűen az idő tájt remek tizenegyet kiállító Nottingham Forest is. Elég csak néhány nevet megemlíteni a Spurs játékosai közül: Steve Archibald, Glenn Hoddle, Osvaldo Ardiles, Michael Hazard, Steve Perryman.
Nem akármilyen döntőre volt tehát kilátás, és a két csapat nem is cáfolt rá az előzetes elvárásokra. Az LFC Grobbelaar - Neal, A. Kennedy, Thompson, Whelan, Lawrenson, Dalglish, Lee, Rush, McDermott, Souness tizeneggyel kezdett - árnyalatnyival esélyesebb is volt ellenfélénél, de a rendes játékidőben nem bírt egymással a két csapat, Archibald és Ronny Whelan góljainak köszönhetően 1-1 virított a Wembley eredményjelzőjén. A hosszabbításban azonban már kiütközött a Vörösök fölénye, az ír Whelan a 111. percben második gólját szerezte, a walesi gólzsák, Ian Rush pedig nyolc minutával később bebiztosította a 'Pool kupagyőzelmét.