A cseh pontvadászatban a Sparta Praha már a téli szünetre akkora előnyt hozott össze, hogy a bajnoki aranyérem sorsa jószerével fél szezon alatt eldőlt, így a hét végi prágai rangadónak a presztízsen kívül más tétje nem nagyon volt. A Slavia számára viszont lassan kezd kínossá válni, hogy időtlen idők óta nem tudja legyőzni a bajnokságban ősi riválisát, és ez a sorozat most sem szakadt meg.
Az önálló Csehország létrejötte óta a Sparta egyértelműen egyeduralkodónak számít a bajnokságban, hiszen 1993 óta csak három olyan idény volt, amikor nem a patinás fővárosi egyesület végzett az élen. E három alkalomból a Slavia csak egyszer tudott bajnoki aranyat nyerni, és a klub ebben a pontvadászatban sem remekel: míg a Sparta a hét végi, 22. forduló előtt 15 pontos előnnyel vezette a tabellát, riválisa csupán a harmadik helyet foglalta el, igaz, a Slavia eggyel kevesebb összecsapást játszott. Márpedig a cseheknél a második pozíció is BL-indulást ér, így aztán a Slavia számára a Sparta elleni derbin nem csak a presztízs miatt lett volna fontos a győzelem, bár a szurkolók minden bizonnyal elsősorban a legyőzött személye miatt örültek volna a három pontnak.
Annál is inkább, mert a Slavia utolsó, Sparta elleni győzelme lassan a múlt ködébe vész: a bajnokságban 1999. novemberében, azaz négy és fél éve fordult elő utoljára, hogy a Slavia gyűjtötte be a három pontot. Sőt, az utóbbi időszakban a Slavia még csak gólt sem tudott szerezni városi riválisa ellen, a legutóbbi öt derbin képtelen volt betalálni.
A meccsnek most sem a Slavia volt az esélyese, még úgy sem, hogy hazai pályán fogadhatta ellenfelét, elvégre a csapat legutóbbi négy mérkőzésén nyeretlen maradt. A Strahov stadionba alig 13 ezren látogattak ki, és a drukkerek azt láthatták, hogy a papírforma érvényesülni látszik, hiszen a vendégek jobban futballoztak, és az első félidő közepén megérdemelten szereztek vezetést Karel Poborsky révén. A gólszerző személye különösen érzékenyen érintette a hazai híveket, elvégre a cseh válogatottsági rekordot tartó középpályás egykoron a Slaviában lett sztár, és tagja volt annak a csapatnak, amely a klub utolsó bajnoki címét szerezte még 1996-ban. Abban a gárdában szerepelt még többek között Pavel Nedved, Vladimir Smícer, Radek Bejbl és Pavel Kuka - utóbbi két focista most is ott volt a Slavia kezdő tizenegyében. A Spartában pedig szerepelt az egykori sokszoros válogatott középhátvéd, Miroslav Kadlec fia, Michal Kadlec, aki a télen szerződött a fővárosba az 1. FC Slovackóból, és a szintén védőként futballozó focista hibájának volt köszönhető, hogy a hazaiak végül ki tudtak egyenlíteni: ő adta el ugyanis a labdát öt perccel a lefújás előtt, és Karel Piták nem hibázott.
A Slavia így öt meccs elteltével, 542 perc után tudott ismét betalálni ősi riválisa kapujába, de a győzelem továbbra is várat magára - egészen pontosan 11 bajnoki óta.