1995-ben ezen a napon rendezték a finálé előtti utolsó mérkőzéseket a Kupagyőztesek Európa-kupájában. Az elődöntő visszavágói közül a Real Zaragoza londoni vendégjátéka nem ígért sok izgalmat, hiszen a Chelsea FC 3-0-s vereséget szenvedett Spanyolországban. Az angolok szépen búcsúztak, 3-1-re nyertek a Stamford Bridge-en, de mivel 1-1 is állt az eredményjelzőn, a zaragozai szurkolóknak valóban nem kellett körömrágással levezetniük a feszültséget.
A másik párharc is angol érdekeltségű volt, az Arsenal FC 3-2-re nyert két héttel korábban az olasz Sampdoria ellen. A címvédő Ágyúsok így kemény összecsapásra számíthattak Genovában, hiszen az 1990-es győztes Samp remek erőkből állt. Lássuk, kik is alkották a két csapatot tíz esztendővel ezelőtt: Zenga - Mannini, Vierchowod, Serena, Ferri, Lombardo, Jugovic, Mihajlovic, Maspero, Mancini, Evani (Sampdoria), Seaman - Dixon, Bould, Adams, Winterburn, Hillier, Keown, Merson, Schwarz, I. Wright, Hartson (Arsenal FC).
A genovaiak a 13. percben Roberto Mancini révén szerezték meg a vezetést, azaz azt a találatot, amely már az ő továbbjutásukat jelentette. A remek iramú, kiváló játékot hozott találkozón egy óra játék után jött a fordulat, a vendégek gólfelelőse, Ian Wright (a jelenleg a Manchester Cityben futballozó Shaun és Bradley nevelőapja - a szerk.) tette a dolgát és egyenlített.
A Samp edzője, Sven-Göran Eriksson változtatott, a védő Riccardo Ferri helyett Claudio Belluccit küldte be, míg a kényszerből csatárt játszott Alberigo Evanit Giovanni Invernizzi váltotta. A cserék - különösen a mindössze 20 esztendős, néhány hónappal korábban a Serie C1-ből visszarendelt Bellucci - pedig csodát tettek...
A fiatal támadó a 85. és a 86. percben is gólt szerzett, így a Samp a találkozó utolsó percében még továbbjutásra állt, ám akkor a svéd Stefan Schwarz szépített, így következhetett a hosszabbítás. A túlórázásban nem született újabb találat, a továbbjutás sorsának eldöntése a tizenegyesrúgásokra maradt.
A büntetők elvégzésében az olaszok az előző körben is gyakorlatot szerezhettek, hiszen az FC Portót ily módon búcsúztatták, ám azon az estén az angolok céloztak pontosabban (hazai részről Riccardo Maspero és Moreno Mannini, a londoniaktól Lee Dixon, John Hartson és Tony Adams volt eredményes), így ők jutottak a Real Zaragoza elleni döntőbe.