Az OGC Nice 2002-ben jutott fel a legjobbak közé, ami már csak azért is meglepetést okozott, mert a nizzaiak nem sokkal korábban kis híján csődbe mentek. Az edző, Gernot Rohr azonban kapcsolatait kihasználva befektetőt keresett és megmentette az egyesületet, ráadásul sportszakmai szempontból is előrébb vitte a gárdát, hiszen vezérletével a nizzaiak nemcsak hogy felkerültek az élvonalba, hanem meg is kapaszkodtak az elitben.
Az előző két idényben a csapat egyaránt a középmezőnyben végzett, előbb tizedik, majd pedig 11. lett a tabellán, és a jelenlegi idényben is valami hasonlóra számítottak a szakértők. A kissé gyengébbre sikeredett szezonrajt után az utolsó pillanatban igazolt focistáknak is köszönhetően a nizzaiak feljebb léptek a táblázaton, fél távnál a 11. helyet foglalták el, ráadásul játszottak néhány gólzáporos mérkőzést is, amely pedig korábban nem volt jellemző az együttesre.
A téli átigazolási időszakban Rohr mindenesetre szerette volna tovább erősíteni a csapatot. Bár első számú kiszemeltjét, a veterán csatárt, Christophe Dugarryt nem sikerült hazacsábítania (a német mester anno az 1996-os, UEFA-kupa-döntős Girondins Bordeaux-ban volt a világ-és Európa-bajnok támadó trénere), miközben az egyesület megvált néhány fiatal focistájától. Anthony Scaramozzino és Serge Ayeli kölcsönbe a másodosztályú FC Lorient-hoz került -, valamint szerződést bontottak a nyáron igazolt, de csalódást okozott osztrák támadóval, Roland Linzcel, megszerezték a hatalmas tehetségnek tartott brazil középpályást, Édersont, illetve a volt válogatott védőt, Martin Djetout.
Utóbbi hivatalosan az AC Parma focistája volt, de tavaly nyár óta egyáltalán nem lépett pályára, és bár több külföldi klub (így az angol Southampton FC és Crystal Palace, illetve a német 1. FC Nürnberg) is csábította, ő mégis az OGC Nice-t választotta. Döntését azzal magyarázta, hogy nem akart egy kiesés ellen küzdő csapatban szerepelni, és ezért inkább a biztos középcsapatnak tűnő francia egyesülethez írt alá.
Hamar kiderült azonban, hogy Djetou nem járt szerencsével, elvégre a nizzaiak eredményei egyre rosszabbak lettek, a csapat pedig fokozatosan csúszott vissza a tabellán. Amikor az együttes a 18. játéknapon hazai pályán 3-0-ra nyert az AC Ajaccio ellen, még a kilencedik helyet foglalta el, ezt követően azonban nyolc fordulón keresztül képtelen volt nyerni, és így már a kiesőzóna is veszélyes közelségbe került.
A vezetőség azonban váltig hangoztatta, hogy mindenképpen kitart Rohr mellett, és fel sem merült a tréner menesztésének lehetősége: február végén például az elnök, Maurice Cohen kijelentette, hogy a szakember akkor is marad a kispadon, ha az együttes elveszíti az AS Monaco elleni Cote d'Azur-i rangadót. Nos, azt a 90 percet megnyerte a csapat, s ez tovább erősítette Rohr pozícióját - legalábbis elméletben, mert a Monaco elleni győzelmet követően három meccsen keresztül megint nem tudott nyerni az együttes, és különösen a sereghajtó Istres elleni 1-1-es döntetlen volt fájó.
A vezetőség azonban márciusban is csupa olyan nyilatkozatot tett, amely szerint Rohrnak nincsen miért izgulnia, és a német szakvezető mindenképpen marad a kispadon a szezon végéig. A mester nagyon örült a bizalomnak, a L'Équipe-nek adott interjújában nem győzte dicsérni az elnököt - ehhez képest meglehetősen váratlanul ért mindenkit, amikor újabb két vereséget követően a Nice vezetősége hivatalos kifejezéssel élve szabadságolta a trénert.
Vagyis nem menesztette, csupán felmentette az első csapat irányításával járó teendők alól, miközben fegyelmi eljárást indított annak érdekében, hogy felbontsa a szerződését...
Cohen azzal indokolta a döntést, hogy Rohr viselkedése az utóbbi napokban nem volt megfelelő, nem tudta megnyugtatni a csapatot a nehéz helyzetben - mert a Nice menet közben a 17. pozícióba esett vissza, és négy fordulóval a zárás előtt csak négy pont választotta el a már kieső helyen álló SC Bastiától.
A kispadra ideiglenesen a tartalékok edzője, Gérard Buscher, a klub egykori játékosa került, ám a francia lapok szerint ő csak az idény végéig marad, hiszen a következő szezontól Frédéric Antonetti lesz majd a klub mestere, vele állítólag már szerződést is kötöttek. A kérdés csak az, hogy az első, vagy a másodosztályban ül majd a nizzai kispadon.