A berlini egyesület meglehetősen ambiciózus vezetőségét valóságos mélyütésként érte, hogy az előző két bajnokságban csak a vert mezőnyben végzett az együttes - akkor döbbentek csak rá igazán, hogy milyen jó eredményeket is értek el a korábbi években, amikor rendszeresen az ötödik-hatodik hely környékén zárták a bajnokságot. Akkor azonban ezeket a helyezéseket csalódásként élték meg Berlinben, mivel a hőn áhított cél a Bajnokok Ligája volt a klub menedzsere, Dieter Hoeness számára. Ezzel együtt a jelenlegi idény előtt kicsit visszavettek az igényekből, és a mostani pontvadászat előtt mindössze annyit szerettek volna, ha a gárda ismét stabilizálja helyét a tabella első felében. A játékoskeret is átalakult kissé, ráadásul a korábbi évekkel ellentétben a Hertha ezúttal igyekezett posztra igazolni, de a legnagyobb reményt nem ez adta, hanem a közönségkedvencnek számító edző, Falko Götz visszatérése, aki korábban fél évig tevékenykedett a csapatnál, osztatlan sikerrel.
A kissé döcögősre sikeredett bajnoki rajt után (az első öt mérkőzés mindegyikén döntetlent játszott a csapat) lassan beindult a szekér, és az együttes a terveknek megfelelően szerepelt, sőt, kicsit felül is múlta a várakozásokat: 16 forduló után a berliniek elsősorban remek idegenbeli eredményeiknek köszönhetően a hetedik helyen álltak, az évet pedig a hatodik pozícióban zárták. A vezetőség valószínűleg már ezzel is elégedett lett volna, de tavasszal a Hertha BSC még egy lapáttal rátett, aminek köszönhetően immár a korábban elérhetetlennek számító Bajnokok Ligája-kvalifikáció sem tűnik megszerezhetetlennek. Egy fordulóval a zárás előtt a csapat ugyanis már a harmadik helyen áll, és az utolsó játéknapon sikerülne még egy pozíciót előrelépni, akkor a Hertha a nyáron hat év elteltével ismét BL-selejtezőre készülhet majd.
A sikerhez természetesen az szükségeltetik, hogy a csapaton belül szinte mindenki átlagon felül teljesítsen, de a kiváló szereplést elsősorban két személyhez szokták kötni Berlinben. Az első és talán legfontosabb a mester, Götz, aki a jelek szerint a tökéletes embernek tűnik a Hertha számára. Nem csupán szakmai kvalitásai miatt, hanem azért is, mert Götz remekül "el tudja adni" magát és csapatát a médiának, márpedig Berlinben a sajtó különösen érzékeny a klub körüli történésekre - sokak szerint Huub Stevens korábban éppen ebbe bukott bele. Götznek saját honlapja van, nagyon figyel arra, hogy éppen kinek nyilatkozik (másként nyilvánul meg egy bulvárlapnak, és másképpen fogalmaz, ha egy internetes portál kérdezi), és egyetlen interjúfelkéréstől sem zárkózik el. Mindennek köszönhetően az újságírók kifejezetten jó véleménnyel vannak róla, ami nem hátrány a megítélésénél.
Persze a szakvezető azért a futballhoz, valamint a játékosok lelkéhez is remekül ért. Ugyan nagy hangsúlyt fektet a látványos támadójátékra, és a Hertha meglehetősen eredményesen szerepel (32 forduló alatt csak a Bayern München és a Werder Bremen szerzett több gólt a berlinieknél), ugyanakkor stabilizálta a hátsó alakzatot is, amely az előző években a csapat Achilles-sarka volt. A berliniek védelme a második legjobb a Bundesligában, annak ellenére, hogy a középpályán többségben vannak a támadó szellemű labdarúgók - köztük az a Marcelinho Paraíba, aki a Götz-féle taktikában amolyan visszavont középcsatárként szerepel, és valósággal ontja a gólokat.
A brazil labdarúgót tartják a Hertha kiváló szereplését illetően a másik kulcsfigurának. A középpályás mindig is rendkívül gólerősen futballozott, első berlini idényében 14, a másodikban pedig 13 gólt ért el, és még a legutóbbi pontvadászatban is betalált kilencszer, pedig akkor sérülés miatt sokat hiányzott. A jelenlegi szezonban viszont egészen fantasztikusan teljesít, 33 forduló alatt 18 gólja mellett 13 gólpasszt is adott, vagyis a Hertha góljainak több mint feléből tevékeny részt vállalt. Mindez nemcsak annak köszönhető, hogy valamivel előrébb játszik, mint eddig, hanem annak is, hogy érzi a bizalmat: amikor télen anyagi problémái voltak (hazájában belekezdett egy építési vállalkozásba, amely rosszul sült el), a klub minden segítséget megadott neki, hogy rendezze a helyzetet. Ha Marcelinho így folytatja, akkor nemcsak az az álma valósulhat meg, hogy végre a Bajnokok Ligájában szerepelhessen, hanem a brazil válogatottba is visszatérhet: utoljára 2001. novemberében szerepelt a selecaóban, és nagyon bízik benne, hogy remek teljesítményére hazájában is felfigyelnek.