A Bayern visszafoglalta trónját

Az előző szezonnal ellentétben ezúttal nem történt meglepetés a bajnoki címet illetően a Bundesligában: a várakozásoknak megfelelően a Bayern München végzett az élen, mégpedig meglehetősen nagy fölénnyel, és az élmezőnyben is többé-kevésbé azok a klubok végeztek, amelyeket előzetesen oda várták. Talán csak a Borussia Dortmund gyengélkedése volt váratlan, bár ez is sejthető volt, és a BVB végül megúszta a teljes blamázst, a kiesést, amelyet az újoncoknak is sikerült elkerülniük.

A szezon előtt az egyik legnagyobb kérdés az volt a német labdarúgásban, hogy a Bayern München új mestere, Felix Magath miként fog alkalmazkodni a számára kissé szokatlan körülményekhez: a szakvezető ugyanis korábban csupa olyan klubnál dolgozott, ahol az előzetes várakozások nem voltak túl magasak. A bajoroknál azonban mindig csak az elsőség az elfogadható, ráadásul Magathnak ezúttal egy sztárokkal teletűzdelt kerettel kellett dolgoznia, ami korábban szintén nem adatott meg neki, és sokan attól is tartottak, hogy diktatórikus módszerei nem fognak működni az FC Hollywoodnál.

A szezonkezdet valóban kicsit döcögősre sikeredett, de a szakvezető szerencséjére a vezetőség teljes mellszélességgel kiállt mellette, Magath pedig kompromisszummentesen tevékenykedett, és szigorúsága megtette a hatását: a Bayern lassan, de biztosan egyre feljebb kapaszkodott a tabellán, hogy fordulókkal a zárás előtt bebiztosítsa az aranyérmet. A hajrára már a játékra sem lehetett panasz a bajoroknál, az utolsó fordulókban futószalagon ontotta a gólokat a gárda, és így a bajnokság legeredményesebb csapataként fejezte be a pontvadászatot.

Roy Makaay ugyan lemaradt a gólkirályi címről, de 22 gólja mellett adott további 14 gólpasszt, amivel a kanadai táblázat élén végzett, de alaposan kivette a részét a góltermésből Michael Ballack is, aki 13 alkalommal volt eredményes, amivel majdnem megduplázta az előző idényben elért találatainak számát. A válogatott középpályás Magathnál sokkal támadóbb szerepkört kapott, mint korábban Ottmar Hitzfeldnél, ami annak is köszönhető volt, hogy a védekező középpályás szerepkörében az argentin Martín Demichelis is sokat szerepelt.

De nemcsak a támadó részleg, hanem a védekezés is kiváló volt a bajoroknál, csak a Hertha BSC kapott kevesebb gólt, ami Oliver Kahn formajavulásának, valamint a Robert Kovac-Lúcio védőduó remeklésének is köszönhető volt. Az ezüstérmet az az FC Schalke 04 szerezte meg, amely a tavaszi szezon elején még a Bayern méltó vetélytársának tűnt, és az idény során mindkétszer legyőzte a müncheni együttest. Amikor a 25. fordulóban a gelsenkircheni Arena AufSchalkéban a Királykékek 1-0-ra nyertek a bajorok ellen, még három pont volt az előnyük a riválissal szemben, ebből sikerült kilenc forduló alatt 14 pontos hátrányt "összehozni".

Egészen elképesztő, ahogyan összeomlott a hajrára a gelsenkircheni együttes, amely számára az ezüstérem alapvetően nagy siker lett volna, hiszen az előző három idényben a csapat egyszer sem tudott dobogón végezni, ráadásul a jelenlegi pontvadászatot is gyengén kezdte az együttes, de a körülmények ilyetén alakulása mellett nem az elégedettség és az öröm volt a jellemző a klubra a bajnokság végén.

Pedig amikor az őszi szezon közben menesztették a kispadról Jupp Heynckest, és a helyére Ralf Rangnick került, a legtöbben úgy vélték, hogy a Schalke maximum az UEFA-kupás helyekért lehet majd harcban - ehhez képest Rangnick vezérletével nagy menetelésbe kezdett a csapat. Az új szerzemények közül Marcelo Bordon és Lincoln tökéletesen bevált, a harmadik brazil, Aílton viszont csalódást okozott, és könnyen lehet, hogy egy év után el is hagyja a klubot.