1952-ben ezen a napon játszották az olasz bajnokság, a Serie A 35. fordulóját. A bajnoki címért folytatott versengés a pontvadászat azon szakaszára két klub belügyévé vált, az 55 pontos Juventus FC mögött a 47 pontos AC Milan állt a második helyen, majd az FC Internazionale (44) és a Fiorentina (40) következett. A két csapat párharca nem volt meglepő, hiszen a milánóiak címvédőként kezdték a szezont, a Juve pedig 1950-ben végzett az élen, azaz azokban az esztendőkben e két klub uralkodott Itália labdarúgását.
Az ominózus fordulóban a Juvéra várt a nehezebb feladat, a Sárosi György által irányított torinóiak az Interhez utaztak, míg a milánóiakra (Czeizler Lajos személyében szintén magyar edzőjük volt) egy fővárosi kirándulás várt, a Lazio vendégeként. A forduló további nyolc mérkőzésén nem sok meglepetés született, hat hazai győzelem mellett két döntetlent jegyezhettek fel a krónikások.
Milánóban hamar eldőlt a mérkőzés - a fekete-kékek mintha városi riválisuk sikeréért harcoltak volna - az Inter Broccini és Armano góljai révén már a 33. percben 2-0-ra vezetett. A fővárosban a félidőben gól nélküli döntetlen volt az állás, ez pedig azt jelentette, hogy hiába állt vesztésre a Juve, ha az AC Milan nem gyűjti be a két pontot, akkor már 45 perccel később bajnokok a torinóiak.
A szünet után hat perccel tovább romlottak a piros-feketék esélyei, hiszen a norvég Larsen a Laziónak szerzett vezetést. A svéd Gren révén a milánóiak később ugyan egyenlítettek, de a győztes gólt nem sikerült megszerezniük (1-1), így a San Siróban a háromgólos hátrány után Boniperti és Hansen révén szépített (2-3) Juve a hátralévő mérkőzésektől függetlenül már megnyerte a scudettót.