Ronaldinho távozásától félnek a Barca-hívek

Ha egy csapat szemet gyönyörködtető játékkal, meggyőző fölénnyel megnyeri a spanyol bajnokságot, akár azt is gondolhatnánk, hogy a klubnál minden rendben van. Barcelonában azonban ez közel sincs így, hiszen a katalán sztárklub vezetőségén belül már régóta igen komoly indulatok feszültek, de amíg zajlott a bajnokság, az érintettek nem álltak sérelmeikkel a nyilvánosság elé, hanem a munkára koncentráltak. A szezon végeztével aztán "kiborult a bili": a klub egyik alelnöke, a többek között a játékosok szerződtetéséért is felelős Sandro Rosell lemondott.

Sandro Rosellnek igen sokat köszönhet az FC Barcelona. Elsősorban Ronaldinhót. Az alelnök volt ugyanis az, aki két évvel ezelőtt végigvitte a brazil csillaggal a tárgyalásokat, és neki sikerült meggyőznie, hogy ne a Real Madridot vagy a Manchester Unitedet, hanem a katalánokat válassza. Mindenki hálás is volt az alelnöknek mindezért, kivéve a még nála is egy polccal feljebb lévő hatalmasságot, Joan Laporta elnököt. Hogy a presidente min és mikor veszett össze közvetlen munkatársával, már a múlt ködébe vész: egyesek szerint Laporta azért haragudott meg Rosellre (akihez egyébként évtizedes barátság fűzi/fűzte), mert utóbbi egy nyilatkozatában azt mondta, szívesen ringbe szállna az elnöki posztért a következő, 2007-es választáson.

Erősen tartja magát Barcelonában az a vélekedés is, mely szerint Rosell haragudott meg Laportára, amiért az elnök előszeretettel kérte ki Johan Cruyff tanácsait a klubot érintő ügyekben. A holland hozzáértését és a klubhoz való kötődését senki sem kérdőjelezi meg, viszont ő nem tagja az elnökségnek, így szigorúan tilos lenne őt bárkinek is tájékoztatnia az egyesület belügyeiről. Egy másik verzió szerint pedig az edző személyén veszett össze a két (egykori?) jó barát. Laporta ugyanis még akkor is ragaszkodott Frank Rijkaard maradásához, amikor nem ment jól a csapatnak, Rosell viszont remek brazil kapcsolatait kihasználva (melyeknek köszönhetően került a klubhoz Ronaldinhón kívül Edmílson, Silvinho és Belletti is) Luiz Felipe Scolarit, a portugál válogatott jelenlegi szövetségi kapitányát "környékezte meg", és azt szerette volna, ha a 2002-es világbajnok tréner ül le a Barca kispadjára.

Akármi is volt a kiváltó ok és akármennyire is próbálták titkolni az érintettek, a viszálynak már tavasszal is voltak látható jelei. Januárban Laporta menesztette a kosárlabda-szakosztályért felelős alelnököt, Josep María Bartomeut, aki Rosell bizalmasának számított. Cserébe a kosárcsapat szurkolói minden mérkőzésen tüntettek Laporta ellen, és több alkalommal ki is fütyülték az elnököt. A háborúban álló felek akkor még megpróbálták fenntartani a béke látszatát, többször is együtt vacsoráztak a város legelőkelőbb éttermeiben, de a klubhoz közel állók már tudták, hogy nagy a baj.

Aztán amikor bizonyossá vált, hogy Ronaldinhóék megnyerik a bajnokságot, már nem kellett ügyelni a látszatra, így Rosell egy sajtótájékoztatón bejelentette lemondását. Laporta szerint ezzel a lépéssel a párharc még nem ért véget, sőt csak most kezdődik. Az elnök a legnagyobb példányszámú katalán újságnak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy Rosell csak azért távozott az elnökségből, hogy felkészülhessen az elnökjelöltségre. "Mindig azt mondta nekünk, hogy ötödosztályú vezetés vagyunk, és másokat kellene a fontos posztokra helyezni. Azt is többször megjegyezte, hogy a csapat addig nem nyeri meg a bajnokságot, amíg a technikai stáb nincs a megfelelő szinten. Mindig volt valami problémája a közvetlen munkatársaival is, sohasem törekedett párbeszédre" - mondta Laporta, majd így folytatta: "Az volt a célja, hogy a programunkat tönkretegye, és lejárasson engem. Így készült a választásokra."

Rosell nem vágott vissza, nyugodt hangon jelentette be távozását (csupán annyit jegyzett meg, egy olyan nagy és népszerű klubot, mint az FC Barcelona, szerencsésebb lenne demokratikus módszerekkel irányítani), és ezzel a szurkolók nagy részét sikerült is maga mellé állítania. A drukkerek ugyanis nagyon szeretik az (immár csak volt) alelnököt, hiszen egyöntetűen neki tulajdonítják kedvencük, Ronaldinho leigazolását. A Barca-hívek most attól rettegnek, hogy nemcsak Rosell, de "védence" is búcsút int a Camp Nounak.

Ahogy az anyagi jólét is, hiszen a szurkolók többsége szerint az egyesület biztos pénzügyi helyzete is nem kis részben Rosell érdeme. Ő vette rá ugyanis a játékosokat a fizetéscsökkentéssel járó szerződésmódosításra, aki pedig erre nem volt hajlandó (mint például az argentinok, Javier Pedro Saviola és Juan Román Riquelme), azt nem marasztalta. Erre persze Laporta hívei azonnal replikáznak: a két játékos azért nincs a klubnál, mert argentin, és Rosell őket zavarta el, hogy helyükre is brazilokat hozhasson. Az igazságot minden bizonnyal sohasem tudjuk meg. Mint ahogy egyelőre azt sem tudni, hogy Sandro Rosell távozása milyen hatással lesz hosszabb távon a katalán klubra.