Ismeretlen feljutó a Primera Divisiónban

A spanyol másodosztály végeredményét nézegetve az ember ugyanazt érezheti, mint egy évvel korábban: a három feljutó közül kettő kiléte nem meglepetés, a harmadiké viszont annál inkább. Tavaly a CD Numancia és a Levante UD tartozott előbbi, a Getafe CF pedig utóbbi kategóriába, az idén pedig már a rajt előtt sejteni lehetett, hogy a Celta Vigo és a Deportivo Alavés ott lesz az élcsoportban, a Cádiz menetelésére azonban senki sem számított.

Mi, magyarok a nyolcvanas évek kiváló kapusa, Szendrei József révén már régóta ismerjük Cádiz városának és futballklubjának nevét, hiszen a népszerű Pepe évekig védett az együttesben, de a világon aligha örvend túlzott népszerűségnek.

A következő évben azonban megismerik majd, hiszen a kék-sárgák - csodák csodájára - feljutottak az élvonalba, ráadásul úgy, hogy meg is nyerték a Segunda División küzdelmeit! Méghozzá óriási csatában. Hogy mekkora volt a harc a feljutásért és a helyezésekért, az a bajnokság végeredményére pillantva is azonnal látható: az első három helyezett azonos pontszámmal végzett, a negyedik mindössze három, de az ötödik helyezett is csupán öt ponttal maradt le tőlük és egyben az élvonalról.

Ismerkedjünk meg egy kicsit a bajnokcsapattal: a Cádiz sikere a szakértők többsége szerint nem a sztárok, hanem a csapategység és a munka diadala, ami elsősorban a vezetőedzőnek, az uruguayi Víctor Esparragónak köszönhető. A 61 esztendős szakember meglehetősen hamar megtalálta ideális kezdő tizenegyét, és azon csak sérülés vagy eltiltás esetén volt hajlandó változtatni.

És szerencséjére ez sem fordult elő túl gyakran, hiszen a 42 fordulós bajnokságban a házi gólkirály, az összesen 13-szor eredményes Sesma minden találkozón szerepelt, de csupán két összecsapásról hiányzott Armando, Manolo Pérez és Oli is, valamint 39 alkalommal lépett pályára Pavoni, De Quintana, Paz és Varela. Ez összesen nyolc játékos, ők a találkozók több mint 90 százalékán szerepeltek!

A már említett Sesmán kívül érdemes kiemelni még két csatár produkcióját, hiszen Oli kilenc, Pavoni pedig nyolc alkalommal volt eredményes a szezon során. A játékot az egykoron a Sturm Graz színeiben a Bajnokok Ligájában is szerepelt uruguayi Andrés Fleurquín szervezte, mégpedig a jelek (és a tudósítások) szerint igen jól. A Cádiz lőtte a legtöbb gólt a mezőnyben (összesen 68-at), és kapta a legkevesebb találatot is (30-szor rezdült csupán a hálója), feljutása tehát bár meglepőnek nevezhető, érdemtelennek korántsem.

A második helyen a Celta Vigo végzett, amelytől egyértelmű elvárás volt az azonnali feljutás kiharcolása a tavalyi szégyenteljes kiesés után. A 2004 márciusában még az Arsenal FC ellen Bajnokok Ligája-nyolcaddöntőben szerepelt klub kerete ráadásul nem is gyengült olyan jelentősen, mint amire számítani lehetett, így Fernando Vázquez vezetőedzőnek nem volt különösebben nehéz dolga, hiszen építhetett a tavalyi magra.

Pinto kapus, a védelemben Sebastián Méndez, Eduardo Berizzo és Sergio, a középpályán Giovanella és Ángel, a csatárok közül pedig Juan Sánchez és Jandro maradt, ráadásul nyáron csatlakozott hozzájuk az uruguayi Néstor Canobbio, a portugál Nuno Capucho, a görög Zizisz Vrizasz és az argentin Facundo Sava. Ez az állomány magasan kiemelkedett a másodosztály mezőnyéből, így nem a feljutás keltett meglepetést, inkább az, hogy ezt nem sikerült már hónapokkal a zárás előtt kiharcolni.

De a lényeg, hogy végül sikerült, nem kis részben Jandro 12, Canobbio tíz és Vrizasz nyolc góljának, valamint a 42 mérkőzésen csupán 38 gólt kapott védelem egyenletes teljesítményének köszönhetően. Ha a keret nagy részét sikerül együtt tartani (az egészet már biztosan nem, hiszen Jandro nem sokkal a feljutást követően a szintén újonc Deportivo Alavéshez igazolt), és nem következik be csoportos formahanyatlás vagy sérüléshullám, a Celtának nemhogy kiesési gondjai nem lesznek a következő szezonban, de jó esélye lesz arra, hogy a középmezőny stabil tagja legyen.

A harmadik helyen tehát a Deportivo Alavés végzett, amely szintén együtt tudta tartani egykori élvonalbeli keretének zömét a második vonalban, így nem sok kétség fért feljutásához. Jesús Gómez vezetőedző csapatában ott volt a két évvel ezelőtti garnitúrából Óscar Tellez (aki még a 2001-es UEFA-kupa-döntőn is szerepelt az együttesben), Edú Alonso, Martín Astudillo és Rubén Navarro, melléjük pedig érkezett Óscar Bonano kapus, valamint Enrique de Lucas, David Sánchez, Bodipo és Nené, ilyen kerettel pedig óriási kudarcnak számított volna, ha nem sikerül az első háromban végezni.

Sikerült, igaz, csak nagyon nehezen, ugyanis a szezon hajráját alaposan lelazsálta a csapat, s ez majdnem az élvonalbeli tagságába került. A harmadik hely azért meglett, amit az Eibar, a Recreativo de Huelva és a Real Valladolid hívei bánhatták leginkább, ugyanis ez a három csapat végzett közvetlenül a három feljutó mögött. A másodosztálytól a Terrassa, az UD Salamanca és a Pontevedra búcsúzott.

A bajnokság végeredménye

1.	Cádiz	42	21	13	8	68-30	76
2.	Celta Vigo	42	22	10	10	55-38	76
3.	Deportivo Alavés	42	23	7	12	62-47	76
4.	Eibar	42	20	13	9	53-39	73
5.	Recreativo Huelva	42	19	14	9	48-32	71
6.	Real Valladolid	42	18	9	15	56-56	63
7.	Gimnastic Tarragona	42	16	12	14	49-45	60
8.	Xerez	42	14	17	11	39-36	59
9.	Sporting Gijón	42	15	12	15	41-39	57
10.	Elche	42	16	9	17	51-52	57
11.	CD Tenerife	42	13	18	11	42-45	57
12.	Real Murcia	42	15	9	18	40-52	54
13.	Polideportivo Ejido	42	12	16	14	41-45	52
14.	Almeria	42	13	12	17	36-44	51
15.	Lleida	42	13	11	18	46-54	50
16.	Racing Ferrol	42	12	13	17	55-54	49
17.	Málaga CF B	42	12	12	18	33-51	48
18.	Ciudad Murcia	42	10	17	15	49-57	47
19.	Córdoba	42	12	10	20	43-52	46
20.	Pontevedra	42	10	14	18	50-60	44
21.	UD Salamanca	42	12	8	22	50-61	44
22.	Terrassa	42	12	8	22	45-63	44

A góllövőlista élmezőnye:
26 gólos:
21 gólos:
20 gólos:
18 gólos:
17 gólos:
16 gólos: