Mourinho tovább tökéletesítette a Chelsea-t

A Chelsea FC az előző idényben meglehetősen nagy fölénnyel végzett az élen a Premier League-ben, és kétség sem férhetett ahhoz, hogy José Mourinho csapata a legjobb az angol pontvadászatban. Márpedig a nyáron a Kékek egyértelműen tovább erősödtek, arra a két posztra, amit talán gyenge pontnak lehetett nevezni, új focisták érkeztek, így aztán a londoniak a következő szezonnak is első számú favoritként vághatnak neki.

José Mourinho jött, látott és győzött Angliában is: az FC Portótól érkezett szakembert sokan arrogánsnak tartották szerződtetése utáni nyilatkozatai miatt, de hamar kiderült, hogy a portugál mester egyáltalán nem beszélt mellé, amikor kijelentette, hogy ő bizony "speciális" edző. Csapata évek óta nem látott fölénnyel végzett az élen, utoljára az 1999-2000-es pontvadászatban fordult elő, hogy egy csapat ennél több pontot vert volna a másodikra (akkor a Manchester United hússzal előzte meg az Arsenal FC-t, a Chelsea most 15-tel szerzett többet az Ágyúsoknál). Mourinho ráadásul menet közben képes volt változtatni a kidolgozott taktikáján is annak megfelelően, hogy a sérülések miatt ki dőlt ki a sorból, de az nyilvánvaló volt, hogy a klub akkor játssza a leglátványosabb futballt, amikor egy csatárral és két vérbeli szélsővel áll fel.

Ennél a felállásnál azonban nem árt, ha van egy valódi középcsatár, egy igazi gólvágó, aki nagy százalékban képes értékesíteni a szélről érkező beadásokat. Márpedig ilyen nem nagyon akadt a Chelsea-ben: a házi gólkirály ugyanis a középpályás Frank Lampard lett a maga 13 találatával. Mourinho a szezon során három csatárt szerepeltetett együttesében, akik közül Eidur Gudjohnsen szerezte a legtöbb gólt, szám szerint 11-et, ám az izlandi focista az idény második felében már visszavontabban futballozott, és inkább Didier Drogba volt az előretolt ék, aki összesen tízszer volt eredményes - a harmadik csatár, Mateja Kezman hamar kiesett a pikszisből, mindössze négy találatig jutott.

A szerb támadótól gyorsan meg is vált a klub, az Atlético Madridnak adták el a londoniak, és megkezdődhetett a kutatás egy vérbeli középcsatár után. A nemzetközi sajtóban napról napra más világklasszissal hozták össze a Chelsea-t Adrianótól kezdve Samuel Eto'ón keresztül Andrij Sevcsenkóig, de ezek az ügyletek nem valósultak meg - kérdés, mennyi volt ezeknek a valóságalapja, mindenesetre Sevcsenkóért állítólag világrekordnak számító összeget ajánlott Roman Abramovics -, az AC Milan pedig érthető módon nemet mondott.

A Chelsea azonban így is a rossoneróket gyengítette meg, hiszen Milánóból érkezett a csatárprobléma megoldása egy olyan focista személyében, aki egyébként is a londoniak tulajdona volt: az előző szezonban az olaszoknak kölcsönadott Hernán Crespo érkezett vissza a Stamford Bridge-re. Carlo Ancelotti szerette volna ugyan őt megtartani, és a Milan meg is tette ajánlatát az angoloknak, de megállapodás nem lett a dologból. Mourinho mindenesetre nem bánkódott a dolgok ilyetén alakulása miatt, sőt kifejezetten örült Crespo érkezésének, elmondása szerint ugyanis az argentinnál jobb játékost amúgy sem tudtak volna szerezni erre a posztra.

A másik "hiányposzt" Mourinho szemében a balhátvéd pozíciója volt, ahol az előző idény nagy részében a francia William Gallas szerepelt, aki alaphelyzetben inkább középhátvédként érzi jól magát. A keret vérbeli balhátvédje, Wayne Bridge sokat bajlódott sérüléssel, és amikor egészséges volt, akkor sem győzte meg a trénert, így aztán a londoniak a nyáron bal oldali védőt kerestek. Itt is szóba került az AC Milan egyik játékosa, jelesül a grúz Kaha Kaladze, de a jelek szerint a rossonerókkal nem tudtak üzletelni Peter Kenyonék, így a megoldás máshonnan érkezett. A Chelsea új balhátvédje a következő idényben a spanyol, jobban mondva baszk Asier del Horno lesz, akit 12 millió euróért vettek meg az Athletic Bilbaótól. A válogatott labdarúgó három évre írt alá a londoniakhoz.

Ezzel tulajdonképpen teljessé is vált a keret, hiszen nem volt több olyan poszt, ahol a klub erősítésre szorult volna, ám mivel Mourinho a modern labdarúgásnak megfelelően nem csak kezdő tizenegyben gondolkozik, ráadásul a kiegészítő emberek közül is távoztak páran (Scott Parkert a Newcastle Unitednek adták el, Alekszej Szmertyint pedig a Charlton Athleticnek kölcsönözték ki), így aztán az erősítések Crespóval és Del Hornóval nem értek véget.

A francia másodosztályú Le Havre AC fiatal középpályásának, a korosztályos válogatott Lassana Diarrának a megvétele (az angolok 4,5 millió eurót fizettek az új Claude Makelelének tartott focistáért), illetve a kölcsönből visszaérkezett Carlton Cole megtartása elsősorban a tartaléksort erősítette, de a nyári transzferperiódus egyik legdrágább átigazolása ennél azért többet jelent. A Chelsea ugyanis 30,4 millió euróért megvette a Manchester City válogatott szélsőjét, Shaun Wright-Phillipset, és így immár nem fordulhat elő az, ami a legutóbbi szezonban megtörtént, amikor Arjen Robben és Damien Duff sérülése miatt a csapat szélsőjátéka nem volt az igazi.