1999: brazil betli a mexikói magaslaton

Focirégész nevű sorozatunkban leporoljuk a múlt emlékeit, és felidézzük a mai dátum legemlékezetesebb futballeseményeit. Nézzük, mi történt augusztus 4-én!

1999-ben ezen a napon játszották a Konföderációs-kupa döntőjét. Parádés fináléra került sor az Azteca-stadionban, ahol a házigazda Mexikó válogatottja gólokban gazdag találkozón diadalmaskodott Brazília felett.

Az arénában 115 ezer mexikói fanatikus köszöntötte a csapatokat, jobban mondva csak a hazai kedvenceket, míg a brazil gárda minden egyes megmozdulását folyamatos füttyszó kísérte. A dél-amerikaiaknak a magaslattal is meg kellett küzdeniük, hiszen korábbi találkozóikat Guadalajarában játszották, amely majd kétezer méterrel alacsonyabban fekszik, mint Mexikóváros.

Az őrjöngő közönség biztatása mellett a hazaiak kezdték jobban a találkozót, de az addig kifogástalanul védő Dida bakija is kellett hozzá, hogy megszerezzék a vezetést. Cuauhtémoc Blanco passzát követően Miguel Zepeda eresztett meg egy lövést a tizenhatos vonaláról, és mivel a brazil portás egy kicsit kint állt, így csak belekapni tudott a labdába, amely kétségbeesett tekintete ellenére mögötte a kapuba hullott.

Negyedóra elteltével nőtt a közép-amerikaiak előnye, mivel Blanco ezúttal José Manuel Abundist hozta helyzetbe, aki közelről a rövid sarokba bombázott. A brazilok meglehetősen fáradtan mozogtak, de a félidő végén csökkenteni tudták hátrányukat. Akkor Germán Villa szabálytalanul szerelte a tizenhatoson belül Ronaldinhót, és a megítélt büntetőt Serginho a jó irányba mozduló Jorge Campos mellett a bal alsó sarokba helyezte.

Wanderley Luxemburgo alaposan megmoshatta fiai fejét a szünetben, mert a második játékrészre egy frissebbnek tűnő brazil csapat jött ki, amely alig két perc alatt ki is egyenlített. Ronaldinho ezúttal az előkészítésben jeleskedett, remekül ugratta ki a csak pár perce beállt Ronit, aki nem is hibázott. A brazilok tovább rohamoztak, a mexikóiak pedig a gyors kontráikban bíztak, nem is alaptalanul.

Négy perc elteltével ugyanis ismét az övék volt az előny. Francisco Palencia lövése lepattant egy brazil védőn, és miközben a teljes dél-amerikai védelem - az élén Didával - lest reklamált, addig Zepeda angyali nyugalommal a kapuba helyezett. Újabb tíz perccel később ismét két gól volt a mexikóiak előnye, Blanco ugyanis beváltotta ígéretét, és a döntőben is eredményes volt.

A Rafael Márqueztől kapott labdával betört a tizenhatoson belülre, kicselezte a vele szemben lévő védőt, majd a hosszú sarokba helyezett. A közönség már ünneplésbe kezdett, de túl korán, mert egy perc múlva a brazilok következtek: Zé Roberto közvetlen közelről pofozta a hálóba Roni beadását.

A hátralévő időben a selecao mindent egy lapra feltéve rohamozott, de újabb gólt már nem tudott elérni, így a negyedik ízben kiírt Konföderációs-kupát teljesen megérdemelten Mexikó válogatottja nyerte. A bronzérmet az Egyesült Államok szerezte meg, miután a harmadik helyért vívott mérkőzésen 2-0-ra nyert Szaúd-Arábia ellen. A gólkirályi címet és a torna legjobb játékosának járó díjat a hat találata mellett négy gólpasszt is jegyzett Ronaldinho szerezte meg.

Mexikó - Brazília 4-3 (2-1)
Mexikóváros, Azteca-stadion, 115 000 néző
vezette: Frisk (svéd)
Mexikó: Campos - Suárez, Márquez, Villa, R. Ramírez, Abundis, Blanco, Pardo, Palencia (Terrazas, 70.), Carmona Zepeda (Arellano, 83.). Szövetségi kapitány: Lapuente.
Brazília: Dida - Odvan, Joao Carlos, Flávio Conceicao, Serginho, Ronaldinho, Emerson, Alex, Zé Roberto (Warley, 82.), Beto (Roni, 46.), Vampeta. Szövetségi kapitány: Luxemburgo.
gól: Zepeda (13., 51.), Abundis (28.), Blanco (62.), ill. Serginho (43. - 11-esből), Roni (47.), Zé Roberto (63.)
kiállítva: Joao Carlos (92.)