Elkerülnék az alsóházat az Ajaccio futballistái

Az elmúlt három pontvadászatban Korzika szigetét két klub is képviselte a Ligue 1-ben, a jelenlegi idényre azonban már csak egy gárda maradt, és ez némi meglepetésre nem az évek óta a legjobbak között szerepelt SC Bastia, hanem az AC Ajaccio. A klub a három évvel ezelőtti feljutása óta minden egyes szezonban a kiesés ellen küzdött, ám a csapat most remekül kezdte a bajnokságot, és a szurkolók bíznak benne, hogy ezúttal kevesebbet kell majd izgulniuk.

Az AC Ajaccio legutóbbi sikerei elsősorban a veterán tréner, Rolland Courbis nevéhez köthetőek: az Olympique Marseille egykori edzője vezette fel a csapatot az élvonalba 2002-ben, benn is tartotta a gárdát az első idényben, majd a Közel-Keletre távozott, hogy az előző szezon közben immár Oroszországból térjen haza, és megmentse a kieséstől az együttest.

A szakvezető 2004 októberében vette át ismét az Ajaccio irányítását utódja (és így egyben elődje), Dominique Bijotat menesztését követően, és akkor a csapat nyeretlenül, mindössze két ponttal az utolsó helyen állt a tabellán. Courbisszal a kispadon azonban jelentősen feljavult az együttes teljesítménye, és a brazil focisták (elsősorban André Luis, Rodrigo, illetve Waldir Lucas) vezérletével a korzikaiak végül megmenekültek a kieséstől, sőt, egészen a 14. pozícióig nyomultak előre, ami történetük legjobb élvonalbeli eredménye volt!

Nem csoda, hogy az elnökség szerette volna megtartani Courbist, aki azonban még az év közben kijelentette, hogy a szezon végeztével feláll a kispadról, és egyévnyi pihenőt engedélyez magának. Utóbbit persze senki sem vette túl komolyan, különösen, hogy híre ment: a török Galatasaray SK ajánlatot tett a szakvezetőnek.

Sokan biztosra vették, hogy a tréner Isztambulban köt majd ki, így aztán kisebb meglepetést okozott, amikor az Ajacciónál bejelentették: az edző egy évvel meghosszabbította szerződését Korzikán, és a 2005-2006-os pontvadászatban is ő fogja irányítani az együttest. Ennél jobb hírt a korzikai drukkerek nem is kaphattak volna, és ezek után a játékospiacon történt lépések már szinte mellékesnek számítottak - pedig az egyesület viszonylag jól tevékenykedett a nyári holtszezonban, és a keret jelentősen megerősödött.

A kulcsemberek közül ugyan elment a középpályás Yohan Demont (aki az RC Lensba igazolt) és Abdelnasszer Uadah (ő az FC Metzet választotta), valamint a védő Mamadou Seck, aki Törökországban folytatta pályafutását, a kölcsönjátékosok közül pedig Cyril Chapuis távozott, de érkezőkben sem volt hiány. A brazil piac természetesen nem maradhatott ki a szórásból, Szambaországból a Fluminense középhátvédje, Antonio Carlos érkezett, a Közel-Keletről pedig Courbis hazacsábította a veterán támadót, Kaba Diawarát, aki az elmúlt szezonban az Al-Ittihadban kergette a labdát, valamint az elefántcsontparti csatár, Antonin Koutouant is Ázsiából, az arab emírségekbeli Al-Vahdától vették meg, de az új igazolások többsége az országhatáron belülről érkezett.

Két játékosnak még csak utazni sem kellett sokat, hiszen mindketten Korzikán kergették a labdát az előző idényben, csak éppen az SC Bastiában. Romain Rocchit a Paris Saint-Germaintől kellett megvenni, hiszen hivatalosan a párizsiak futballistája volt, míg Stéphane Zianit közvetlenül a Bastiától szerződtették.

Hozzá hasonlóan rutinos játékost igazoltak a veterán védő, Frédéric Danjou személyében, aki egyéves caeni kitérő után tért vissza Ajaccióba, a másik kiesőtől, az Istres-től pedig az algériai Rafik Szaifit szerződtették. Az új szerzemények névsora azonban ezzel nem ért véget: a másodosztályú Chateauroux-tól a középpályás Kamel Chafnit vették meg az ajaccióiak, a szintén másodosztályú FC Lorient-tól a némi élvonalbeli rutinnal azért felvértezett Christophe Bastien érkezett, és szerződést ajánlottak még az RC Lens védőjének, Daouda Jabinak is.
Courbisnak tehát szinte teljesen új csapatot kellett építenie, de a jelek szerint a bajnoki rajtra a tréner fejében tökéletesen összeállt az ideális kezdő tizenegy, hiszen az eddig lejátszott öt játéknap alatt a gárda szinte alig változott.

A védelem mind a négy találkozón ugyanabban az összeállításban szerepelt: a kapus, Stéphane Porato előtt végig a Jabi-Fabien Laurenti-Danjou-Xavier Collin kvartett futballozott, ráadásul közülük egyedül Danjou nem játszotta végig mind az öt összecsapást. Az összeszokottság meg is látszott a hátsó alakzaton, hiszen az öt találkozóból hármat kapott gól nélkül abszolvált az együttes.

Ehhez persze a középpálya jó teljesítménye is kellett; ebben a csapatrészben a jobb oldalon Rocchi, középen pedig Ziani és a csapatkapitány Rodrigo helye számít betonbiztosnak. Az első három bajnokin még kezdő Chafni a negyedik fordulóra André Luiz felépülésével a kispadra szorult a középpálya bal oldalán, a csatársorban pedig egyelőre senkinek sincsen bérelt helye, Courbis az Edson-Szaifi-Lucas trióból választ ki rendre két embert.