A parmai szurkolók bizonyára szívesen felednék a 2004-2005-ös szezont, de aligha tehetik. Kedvenceik ugyanis olyan idényt produkáltak, amelyre jó ideig emlékezni fog, aki figyelemmel kísérte. Az egyesületet folyamatosan anyagi csőd fenyegette, a csapat pedig - miután a szezon előtt kénytelen volt eladni valamennyi piacképes játékosát Alberto Gilardino kivételével - vergődött a bajnokságban, és a decemberi edzőváltás dacára sem tudott eltávolodni a kiesőzónától, miközben a cserecsapat egészen az elődöntőig jutott az UEFA-kupában.
A legnagyobb blamázst azért végül megúszta a Parma, hiszen, ha csak a Bologna FC elleni osztályozón is, de sikerült bennmaradnia az élvonalban, de örömittas hangulatról azért nem beszélhettünk a klub kapcsán. Azután pedig különösen nem, hogy kiderült, ezen a nyáron a kék-sárgáknak már nem sikerül az a bravúrt, hogy megtartsák egyetlen komoly értéküket, Gilardinót. Az elmúlt két szezonban 23-23 gólt szerzett támadót a Chelsea FC és a Real Madrid is vitte volna, ám a befutó végül az AC Milan lett, mely több mint 30 millió euróért vásárolta meg az olasz válogatott játékost. Ez a pénz nem jött rosszul a klubnak, de a gondokat végleg nem oldotta meg, ahhoz egy igazán tőkeerős és megbízható befektetőre volt szükség, aki nemcsak hajlandó megvenni, de hosszú távon képes működtetni is a klubot. A klub (mely egyébként a nyártól hivatalosan már nem az AC Parma hanem a Parma FC nevet viseli) vezetői talán maguk sem gondolták volna, hogy ezt az embert Spanyolországban találják meg. Az egyesület új tulajdonosa ugyanis a madridi székhelyű Inversiones Renfisa részvénytársaság, melynek elnöke nem más, mint a labdarúgás világában jól ismert Lorenzo Sanz. Az illető úr 1995 és 2000 között a Real Madrid elnöke volt, a királyi gárda pedig abban az időszakban egy bajnoki címet és két Bajnokok Ligája-elsőséget szerzett. Hasonló eredményeket aligha fog elérni Sanz a Parmával, de arra azért lát esélyt az újdonsült tulajdonos, hogy néhány éven belül visszavezeti a klubot a BL-be.
Ez nyilván könnyebb lenne Gilardinóval (érdekesség, hogy a csatár vételáránál jóval kevesebbért, 27 és fél millió euróért cserélt gazdát a klub), de ha már ő elment, illett a pótlását megfelelően megoldani. A Parma első számú jelöltje a középcsatár posztjára a Valenciánál az utóbbi időben mellőzött Bernardo Corradi volt, és mivel az egykori Chievo Verona-, majd Lazio-játékos nagyon szeretne bekerülni a squadra azzurra világbajnoki keretébe, és némi honvágy is gyötörte, örömmel mondott igent a kék-sárgák hívó szavára. Az átigazolási időszak lejárta előtt alig egy héttel ráadásul Sanznak sikerült vennie még egy csatárt, igaz, az ő megszerzése enyhén szólva is kockázatos befektetésnek tűnik.Marco Delvecchióról van szó, aki alig várta, hogy végleg elhagyhassa az AS Romát, ahol már tavaly sem kapott sok lehetőséget (négy bajnokin összesen 107 percet játszott, tavasszal pedig kölcsönben a Bresciában szerepelt), az idén pedig, miután a fővárosiak szerződtették Shabani Nondát, még kevesebb esélye lett volna a csapatba kerülésre. Parmában ezzel nem lesz gondja, hiszen szinte garantált a helye a kezdő csapatban - már ha az új edző, a nyáron kinevezett Mario Beretta is úgy gondolja. A 45 éves szakembernek egyébként nincs nagy élvonalbeli rutinja, hiszen tavaly debütált a Serie A-ban a Chievo kispadján, de nem sokkal a bajnokság vége előtt menesztették.
A biztonság kedvéért Beretta szerződtetett még egy támadót a bosnyák származású, de szlovén utánpótlás-válogatott Zlatko Dedic személyében, akit az Empoli FC-től vett meg a Parma. Persze nem csak csatárok érkeztek a klubhoz a holtszezonban: sikerült megszerezni a roppant tehetséges, de a sztárokkal teletűzdelt Interben nem sok lehetőséghez jutott ifjú balhátvédet, Giovanni Pasqualét, valamint a klub nyélbe ütött egy kapuscserét is a Fiorentinával. A francia Sébastien Frey költözött Firenzébe, helyét pedig Cristiano Lupatelli foglalta el Parmában.