1979: Maradonáék detronizálták a szovjeteket

Focirégész nevű sorozatunkban leporoljuk a múlt emlékeit, és felidézzük a mai dátum legemlékezetesebb futballeseményeit. Nézzük, mi történt szeptember 7-én!

1979-ben ezen a napon fejeződött be a junior világbajnokság, amelynek döntőjében Argentína és a Szovjetunió legjobbjai találkoztak. A Japánban rendezett torna a második volt a sorban, amelyet a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség ennek a korosztálynak rendezett, két évvel korábban a Tunéziában rendezett világbajnokságot a Szovjetunió nyerte, a szbornaja a döntőben tizenegyesekkel győzte le Mexikót.

A szovjet válogatott két esztendővel győzelme után is remek garnitúrát küldött az ázsiai országba, amelynek játékerejéről sajnos a magyar válogatott is meggyőzödhetett. A két csapat a csoportmérkőzések során találkozott, ahol a Disztl Péterrel, Róth Antallal, Sallai Sándorral, Kardos Józseffel, Melis Bélával, Szeibert Györggyel fémjelzett mieink 5-1-es vereséget szenvedtek. A D csoportban a magyar válogatott a későbbiekben Uruguaytól is kikapott (0-2), így a záró mérkőzésen, a Guinea ellen aratott győzelem (2-0) ellenére nem jutott tovább a csoportjából.

A negyeddöntőbe az előzetes várakozásnak megfelelően a komoly futballmúlttal rendelkező országok csapatai kerültek, így Spanyolország, Lengyelország, Argentína, Paraguay, Szovjetunió, Uruguay, Portugália, valamint kakukktojásként Algéria. Mutatta a mezőny kiegyensúlyozottságát, hogy a négy találkozóból csak egy dőlt el 90 perc alatt (az argentinok Ramón Díaz mesterhármasával kiütötték az afrikai válogatottat, 5-0), a másik három párharcból kettőben pedig csak a büntetőrúgások döntöttek. A folytatásban sem potyogtak a gólok, az elődöntőben a dél-amerikai rangadót az argentinok nyerték az uruguayiak ellen, míg a másik ágon a címvédő szovjetek a lengyeleket búcsúztatták, így a fináléban létrejött az álomdöntő.

A szakírók remek mérkőzést vártak a torna utolsó összecsapásától, hiszen valóban a két legjobb együttes jutott el a tokiói fináléba. Az argentinok - akik az 1978-as felnőtt világbajnokság után a juniorok között is világelsőségre törtek - a legjobb támadójátékot mutatták a tornán, a döntőig szerzett 17 góljukból Ramón Díaz hét, Diego Maradona pedig öt gólt vállalt, a két korosztályos zseni mellett Gabriel Calderónt (1990-ben felnőtt vb-ezüstérmes lett, napjainkban a szaúdi válogatott szövetségi kapitánya), valamint Osvaldo Escuderót tartották az együttes legjobbjainak.

Az aranyérem sorsáról döntő találkozó első félidejében nem született gól, nem sokkal a szünet után azonban Igor Ponomarjov révén a Szovjetunió megszerezte a vezetést. Az argentinokat csak néhány percig bénította a hátrány - amihez nem szokhattak hozzá a tornán, hiszen korábbi mérkőzéseiken Indonézia (5-0), Jugoszlávia (1-0), Lengyelország (4-1), Algéria (5-0) és Uruguay (2-0) csak egy gólt kaptak, azt is biztos vezetéskor -, hiszen nyolc perc alatt három találatot is szereztek, így végül magabiztosan 3-1-re győztek. A szovjeteknek sem volt ellenszerük Díaz és Maradona ellen, előbbi nyolc góljával a torna gólkirálya, a hat találatig jutott későbbi világbajnok pedig a sorozat legjobb játékosa volt.

Argentína - Szovjetunió 3-1 (0-0)
Tokió, National stadion, 52 000 néző
vezette: Ramiz Wright (brazil)
Argentína: García - Simon, Alves, Carabelli, Rossi, Escudero, Barbas, R. Díaz, Maradona, Calderón, Rinaldi (Mezza, 49.)
Szovjetunió: Csanov - Janusevszkij (Olefirenko, 56.), Hacsatrjan, Polukarjov, Dumanszkij (Mihalevszkij, 60.), Ponomarjov, Taran, Gurinovics, Sztukasev, Ovcsinnyikov, Radenko
gól: Alves (68.), R. Díaz (71.), Maradona (76.), illetve Ponomarjov (52.)