A 2003-2004-es szezonban elért hatodik hely után legalább ennek a helyezésnek a megismétlését tűzte ki célul a klubvezetés a szakvezető, Joaquín Caparrós és a játékosok elé a legutóbbi szezonra, hiszen az egyesület centenáriumát illett méltóképpen megünnepelni.
A csapat ennek megfelelően remekül kezdte a bajnokságot: a nyolcadik forduló után a második helyen állt a tabellán, és ha ezt a tempót nem is tudták tartani a piros-fehérek, az európai kupaszereplést érő első hat hely valamelyikéért folyamatosan versenyben voltak annak ellenére is, hogy Júlio Baptistán kívül nem akadt a keretben egyetlen gólerős futballista sem.
A csapat (és Baptista) lendülete a bajnoki hajrára sem fogyott el, a brazil az utolsó tíz fordulóban ötször volt eredményes, a Sevilla FC pedig, akárcsak egy évvel korábban, a hatodik helyen végzett.
A nyári holtszezonnak a további erősítések és a még jobb jövőbeli szereplés megalapozásának reményében vágott neki a gárda, ám rögtön az átigazolási időszak elején kiderült, hogy a sikerek két legfőbb letéteményesét nem tudja megtartani a klub. Caparrost az RC Deportivo, az elmúlt két idényben összesen 39 gólt szerzett Júlio Baptistát pedig a Real Madrid vitte el. A királyi gárda mintegy 20 millió eurót fizetett a játékosért, és ebből a pénzből a nyáron alaposan bevásárolt a klub.
Igaz, volt mire költeni, hiszen Baptistán kívül távozott Carlos Aranda (az Albacetéhez), az uruguayi Darío Silva (az argentin Colónhoz), Javi Casquero (a Racing Santanderhez), Antonio Barragan (a Liverpool FC-hez) és a kapus Esteban (az újonc Celta Vigóhoz), valamint múlt hét végén a Real Madrid által régóta körüludvarolt fiatal védő, Sergio Ramos is aláírt a királyi klubhoz.
A friss BL-győzteshez igazolt ifjú jobbhátvéden és a portáson kívül valamennyi távozott labdarúgó elsősorban a támadásokhoz értett, így a legfontosabb teendő megfelelő csatárok és támadó középpályások leigazolása volt. De előbb még egy edző kellett a csapat mellé, akit az elnök, José María del Nido meglehetősen hamar meg is talált, mégpedig Juande Ramos személyében.
Az 51 esztendős szakember a spanyol élvonal egyik legrutinosabb trénerének számít, hiszen irányította már a Rayo Vallecano, a Real Betis, a Málaga CF és az RCD Espanyol csapatát is, és valamennyi gárdával ért el figyelemre méltó eredményeket. Az új szakembert már június közepén, tehát alig két héttel az előző bajnokság utolsó fordulója után kinevezték, így Ramosnak volt ideje csapatot építeni.
Mégpedig nem is akármilyen játékosokból, hiszen valódi sztárokat sikerült megszereznie a Sevillának, elsősorban a csatársorba. A Júlio Baptistáért kapott pénzt olyan futballisták megszerzésére költötte a klub, mint a brazil válogatottban is már többször remekelt (hogy mást ne mondjunk, 2004 áprilisában két gólt lőtt a magyar válogatottnak a Puskás Ferenc stadionban) Luís Fabiano, akit az FC Portótól vettek meg a spanyolok, vagy Frédéric Kanouté, aki a Tottenham Hotspur mezét viselte legutóbb.
A korábbi francia utánpótlás-válogatott, de egy éve már a mali nemzeti csapatban szereplő csatárnak több más ajánlata is volt Angliából és külföldről is, az UEFA-kupa-szereplés lehetősége miatt döntött a piros-fehérek mellett.
Aki azt hinné, hogy két ilyen támadó megszerzésével már megelégedtek a Sevilla FC elöljárói, nagyon téved, hiszen Del Nidónak és Ramosnak még egy sztár kellett: Javier Saviola. Az argentin a tavalyi szezont Monacóban töltötte kölcsönben, és mivel az FC Barcelonánál továbbra sem tartottak rá igényt, szerették volna ismét kölcsönadni, de ezúttal Spanyolországba, hogy jobban szem előtt legyen. Eleinte úgy tűnt, az ország másik UEFA-kupa-résztvevője, az RCD Espanyol lesz a befutó, de végül mégis a Sevillának sikerült megegyeznie a gránátvörös-kékekkel, így Saviola otthona a Ramón Sánchez Pizjuán stadion lesz a 2005-2006-os idényben.
A csatársor megerősítése ezzel befejeződött, de a klub még szeretett volna igazolni egy irányító középpályást és egy kapust is. Utóbbi posztra a Valenciában Santiago Canizares mellett roppant kevés lehetőséget kapott Andrés Palopot szerezték meg a piros-fehérek, a középpályás pedig Olaszországból érkezett. Enzo Marescának, bármilyen tehetséges is, hosszú évek óta esélye se volt bekerülni a Juventus FC kezdő csapatába, rendre kölcsönadták, de ennél többre, állandó játéklehetőségre vágyott.
A Sevilla pedig egy jó irányítóra, így a spanyolok megvették Marescát a Juvétól. A nyári erősítések tehát remekül sikerültek a klub számára, amely az első bajnoki mérkőzésén, ha nem is sziporkázó játékkal, de 1-0-ra legyőzte a Racing Santandert. A mindent eldöntő találatot nem valamelyik új igazolás, hanem a saját nevelésű fiatal csatár, Kepa Blanco szerezte.