Két edzőváltással kezdte a bajnokságot a Cagliari

Itáliában nemritkán olyan dolgok történnek, amelyeket a világ többi részén élők legalábbis nehezen értenek. Ilyen volt például a Genoa vesztegetési ügye, de furcsa edzőváltásokban sem volt hiány az utóbbi években. Arra azonban, ami szeptember elején a Cagliarinál történt, még az olaszok többsége is felkapta a fejét: a klub vezetői ugyanis már az első forduló után felmentették a gárda vezetőedzőjét, Attilio Tessert, és helyére visszahívták a nyáron elengedett Daniele Arrigonit - aki egy mérkőzés után lemondott posztjáról.

A Cagliari a tavaly nyári feljutást követően nem pusztán a bennmaradás szándékával vágott neki az élvonalnak, a vezetőség a középmezőnyben való megkapaszkodást várta a csapattól. Ennek tökéletesen meg is felelt az együttes, hiszen az egész idény során a táblázat közepe táján állomásoztak a piros-kékek, és tulajdonképpen már az ősszel bebiztosították további élvonalbeli tagságukat. A tavaszi idény ugyan egy kicsivel gyengébben sikerült a gárda számára, de a kiesőzóna közelébe egyszer sem kerültek Gianfranco Zoláék, és végül a megnyugtató 12. helyen zártak.

A visszaesés oka egyértelműen az volt, hogy az élvonalban az elmúlt idényben debütált szakember, Daniele Arrigoni rendelkezésére álló keret meglehetősen szűk volt, hiszen a tréner mindössze 23 játékost küldött pályára a bajnokság során, e szám a legkisebb volt a Serie A mezőnyében. A bajnoki hajrában ráadásul már a sérülések sem kerülték el a szárdokat, a csapat kapitánya, a veterán Zola mellett több kulcsember is kidőlt a sorból, pótlásukat pedig nem sikerült házon belül megoldani. A nyári szünetben tehát a vezetősége első számú célkitűzése a keret felduzzasztása volt. Azaz csak lett volna, hiszen előbb edzőt kellett találni, Arrigoni ugyanis elfogadta az élvonalba feljutott Torino ajánlatát.

Az elnökség választása végül hosszas huzavona után az előző idényben a Triestinát irányított, az élvonalban korábban még sohasem dolgozott Attilio Tesserre esett. A 47 esztendős szakember rögvest hozzá is kezdett a játékosállomány megerősítéséhez. Szerencsére a kulcsemberek közül csak egyet kellett volna pótolnia, őt viszont szinte lehetetlen: Zola ugyanis a nyáron bejelentette visszavonulását, és ebbéli szándéka mellett a vezetőség és Tesser hosszas könyörgése ellenére is kitartott. Rajta kívül csak Loris del Nevo, Massimo Brambilla és Simone Loria távozott, ám közülük csak utóbbi játszott a mérkőzések több mint felén, így a kezdő csapaton nem kellett változtatni.

Tesser úgy gondolta, elsősorban a védelemben és a középpályán túl kicsi a választék, így ezekbe a csapatrészekbe igazolta a legtöbb futballistát. A hátvédsorba az uruguayi válogatott Joe Bizera a Penaroltól, a fiatal Nicola Canini pedig az Atalantától jött (igaz, az előző szezonban a harmadosztályú Sambenedettese színiben szerepelt, kölcsönben), a középső csapatrészt pedig a Torinótól megvett rutinos Alessandro Conticchio, a Trevisótól megszerzett Andrea Capone, valamint a Salernitanától érkezett Claudio Ferrarese hivatott erősíteni.

A csatársor csak egy játékossal, Andrea Cossuval bővült (ő a Hellas Veronát hagyta ott a Cagliari kedvéért), a játékoskeret így, ha sokkal erősebbnek nem is, mindenképpen bővebbnek tűnt a tavalyinál, a szezon rajtja előtt a legtöbb szakember az előző szezonbelihez hasonló szereplést várt a piros-kékektől.

Könnyen lehet, hogy a szárdok igazolják a várakozásokat, de hogy nem Tesserrel, az egészen biztos, hiszen a klub vezetősége már az első forduló után menesztette az edzőt. A Sienától idegenben elszenvedett 2-1-es vereség másnapján Massimo Cellino, aki a nyáron lemondott elnöki posztjáról, de továbbra is a klub legnagyobb részvényese - így első számú irányítója -, magához hívatta a trénert, és közölte, elégedetlen a csapaton belül uralkodó morállal, amiért egyértelműen az edzőt tartja felelősnek, ezért a továbbiakban nem tart igényt Tesser munkájára. Cellinónak már ez az intézkedése is eléggé meglepő volt, de az még inkább, hogy nem mást nevezett ki még aznap (tehát egy 24 órával az első bajnoki után) a csapat élére, mint Arrigonit.

A szakember, ugyanis még az élvonalba feljutott Torinóhoz szerződött, ám miután a klubot pénzügyi problémák miatt a szövetség nem engedte elindulni a Serie A-ban, nem szeretett volna a másodosztályban dolgozni. Arrigoni egyetlen bajnoki mérkőzésen sem irányította a Torinót, hiszen a klub visszaminősítése miatt első két találkozóját elhalasztotta, mondván, ők az élvonalra készültek, és időre van szükségük, amíg megismerik a másodosztály mezőnyét. Nos, a csapat vezetőedzője mindezt nem várta ki, és visszatért Szardínia szigetére, ahonnan egyébként alig több mint két hónapja azért távozott északra, mert közelebb szeretett volna lenni a családjához.

Egy mérkőzés elég volt neki azonban ahhoz, hogy belássa: jobb a számára, ha nem marad a Cagliarinál, ugyanis a drukkerek meglehetősen ellenséges hangulatban fogadták a nyári távozása miatt, a csapat sztárja, a válogatott csatár, Antonio Langella is konfliktusba keveredett vele, így aztán a Lazio elleni döntetlent követően benyújtotta lemondását, amit az elnökség el is fogadott.

Jött tehát a még az olasz futballdrukkerek számára is viszonylag ismeretlennek számító Davide Bellardini, aki legutóbb a harmadosztályú Sanbenedettésénél dolgozott, korábban pedig az AC Milan és az AC Parma utánpótlásánál is tevékenykedett. Ő talán tovább bírja majd egy mérkőzésnél.