- Halló, Fehér Ház?
- Belülről fehér, kívülről vöröstéglás.
- Az utóbbi időben George W. Bust könnyebben elérhettem volna. Mi változott?
- Talán csak annyi, hogy több meccset játszottam a Premier League-ben az elmúlt hónapokban, mint az elnök úr.
- Akadt-e, aki Magyarországról elérte Angliában, és ha igen, beszélt-e is vele? Van-e ezzel kapcsolatos sztorija?
- Barátaimmal, rokonaimmal tartom a kapcsolatot. Ha a hazai sajtó képviselőire gondol, akkor velük mostanában az általam kívántnál lazább a kapcsolatom, aminek az az oka, hogy a WBA gondosan szabályozza a sajtóval történő kapcsolattartás módját. Mobiltelefonon például itt nem divat nyilatkozni. Marad a személyes találkozó, de az sem egyszerű, és nagyon szabott időpontja lehet csak. Ezen kívül ez az e-mailes verzió működik még. A jövőben azonban várhatóan már változik a helyzet ezen a téren is.
- Védik-e testőrök?
- A pályán mostanában már néha előfordul, hogy kapok külön őrzőt, de azért ez nem általános.
- Esetleg szimpla figyelő emberek?
- Szimplának nem nevezném egyiküket sem. Általában európai hírű válogatottakról van szó, akik a legkevésbé sem szimpla képességekkel rendelkeznek.
- Vezet? Ha igen, hogy' ízlik a jobboldali közlekedés; ha nem, ki szállítja? Felesége, sofőrje? Tömegközlekedés?
- Természetesen vezetek. Nincs gondom, hamar hozzászoktam az itteni közlekedési rendhez. Naponta egy órát töltök körülbelül autóban, de még semmiféle problémám nem volt. Az emberek errefelé az utakon is nyugodtabbak.
- Do you speak English?
- Of course I try, but at this time not good enough.
- Hogyan kér hot-dogot angolul?
- Sehogy. Nem szoktam utcán enni. Az étkezéseinket itthon bonyolítjuk, vagy elmegyünk egy étterembe, ahol természetesen angolul zajlik a rendelés, és egyre jobban megy.
- Mennyire megy a Gera-mez az ajándékboltokban?
- Az újságok szerint jól fogy, én nem szoktam ellenőrizni, de jó azt érezni, hogy a szurkolók elfogadtak, és a jelek szerint kedvelik a játékomat. Errefelé imádják a futballt és végtelenül tisztelik a játékosokat, akiket pedig arra ösztönöz minden, hogy tiszteljék a futballt, a nézőket, a pályákat, az öltözőt. Csodálatos világba csöppentem, olyan helyre, amelynél jobbat labdarúgó nem is álmodhat magának. Itt minden a futballról szól, és nem tagadom, hogy számomra ez ideális környezet.
- Hány csillogó szemű kissrác esedezik autogramjaiért naponta?
- Az edzőközpontunk kerítésénél minden nap álldogálnak srácok, akik türelemmel várnak arra, hogy megérkezzünk és kiosszuk nekik az aláírásokat. Nem egy esetben órákat állnak a bejáratnál, ahol nincs őr, nincs sorompó, de pontosan tudja mindenki, hogy belépni tilos. Angliában a klub edzőpályája nem átjáróház, szurkolók, vagy a média képviselői nem léphetnek be.
- Akadt-e már meglepő kérésük vagy kérdésük ezen kissrácoknak?
- Nem emlékszem ilyenre. Inkább az otthonról, Magyarországról leveleket küldő gyerekek sorai emlékezetesek. Több rendkívül megható és elszomorító levelet is kapok nehézsorsú gyerekektől, és éppen ez ösztökél arra, hogy elgondolkodjak azon, miként tudnék segíteni a rászorulókon valamilyen szervezett formában. Egy kezdeti elképzelésem már van, és remélem, hogy nemsokára sikerül a megvalósítás is.
- A legtöbbször mit kell írnia az autogrampapírra, és elhűlt szemmel bámulják-e?
- A nevemet. írom, de nem gondolom, hogy különösebben bámulnák a srácok, hiszen sietnek azonnal valamelyik másik csapattársamhoz, hogy az ő aláírását is begyűjtsék.
- Tartja-e a kapcsolatot Angliában szereplő kollégáival?
- Király Gáborral rendszeresen beszélünk telefonon.
- Átérzi-e, hogy amekkora dicsőség a Premier Ligában játszani, akkora szenvedés a kiesés elkerüléséért hajtani?
- Minden meccsen a győzelemért hajtok, és olyankor nem gondolkozik az ember azon, hogy éppen kieső helyen áll a csapata. Sajnos sok szerencsétlen pontvesztésünk volt, de soha egy pillanatig sem gondoltam arra, hogy szenvedés a pályán lenni. Mindig is szerettem volna az angol bajnokságban futballozni, és nekem itt tényleg minden pályán töltött perc nagy élmény. Szerencsére elmondhatom magamról, hogy eddig valamennyi mérkőzésen a pályán voltam, sőt az utóbbi időben végigjátszom a meccseket, úgyhogy sok szép, és maradandó élménnyel lettem már most gazdagabb.
- Szédült-e, amikor az első edzéseken egyérintőst játszottak?
- Nagyon sok olyan eleme van a játéknak, amihez nehéz volt hozzászoknom, és a mai napig elfáradok a meccsek végére, de az egyérintő mondjuk pont nem az a feladat, amivel valaha is gondom lett volna...
- Mi a legemlékezetesebb momentuma légióskodása során?
- A Bolton ellen fejelt győztes gólom. Az volt a csapat első győzelme, ráadásul a feleségem ott ült a lelátón, és nagyon boldog voltam, hogy sikerült győzelemhez segítenem a csapatot. Azt szeretném, ha minél több olyan meccsem lenne, amely után a szurkolók arról beszélgetnek, hogy ez a Gera megint maradandót alkotott. Egy gól vagy egy gólpassz meccsenként amit elvárok magamtól.
- Értik játékostársai, mi az, hogy technikás futball?
- Amikor olyan játékosokkal játszik együtt az ember, mint Kanu, Greening vagy Campbell, akkor nem kell attól tartania, hogy ne értenék meg.
- Legszomorúbb pillanata?
- Minden vereség vagy pontvesztés szomorúvá tesz, főleg azok, melyek egy utolsó pillanatban bekapott gól miatt történnek. A Fulham, a Palace, vagy a Norwich elleni meccsek nem túl vidám emlékek emiatt.
- Mikor lazítanak; mivel, kivel, hogyan?
- Mivel óriási, és számomra merőben szokatlan a terhelés, így minden időmet a regenerálódásra fordítom. Edzések után mindig szánok arra időt, hogy a masszőrök kezelésbe vegyék az izmaimat, majd általában sietek haza, és igyekszem minél jobban kipihenni magamat. gyakran sétálunk a feleségemmel a közeli parkban, és ismerkedünk a várossal is, ami egyébként rendkívül kellemes, és egyre közelebb áll a szívünkhöz.
- Megtréfálták-e már, és Ön tréfált-e már valakit?
- Akik ismernek azok tudják, hogy nem szeretem ha nincs jó hangulat az öltözőben, és megpróbálok tenni a vidámságért. Itt kevésbé összetartóak, kevésbé mosolygósak a játékosok, mint otthon, de már megszokták, hogy mindennap én vagyok az, aki minden érkezőt harsány Good Mourning Mr! felkiáltással fogad az öltözőben.
- Mi volt a legpoénosabb dolog, amit látott-hallott-tapasztalt Angliában?
- Utólag tűnik csak poénosnak a dolog, de az egyik őszi edzésünkre kihoztak egy hatalmas műanyag hordót, amit az edzés alatt megtöltöttek hideg vízzel, majd az volt a feladat, hogy az edzés végén mindenkinek bele kellett ugrania. Nem volt melegünk, de jól szórakoztunk egymáson, és nem mindennapi látványt nyújtott a végére a csapat.
- Kik a haverjai, hová járnak el, ha eljárnak?
- Nem járok el sehová, és itt nincsenek barátaim. Minden szabadidőmet a feleségemmel töltöm.
- Világos vagy barna sör; egyik sem vagy mindkettő, esetleg bor, s ha ez utóbbi, akkor vörös vagy fehér, netán vörös és fehér?
- Soha nem iszom alkoholt, és ha tehetném arra bíztatnék mindenkit, hogy járjon el hasonlóan.
- Kedvenc helye és miért?
- A Hawthorns, ahol a hazai meccseinket játsszuk. A magam részéről a telt házas stadionban érzem legjobban magamat.
- Vannak-e irigyei kint és itthon, és ha igen, ez miben nyilvánul meg?
- Nem tudok róla.
- Jár-e Istentiszteletre Angliában?
- Vasárnaponként az Internet segítségével szoktam követni a Vidám vasárnapot, a Hit gyülekezete istentiszteleteit, és ezek az alkalmak erőt, és hitet adnak ahhoz, hogy tartalmas és boldog életet éljek.
- Ha visszagondol szipus korszakára, beleborzong-e, hová jutott?
- Természetesen nem felejtettem el, hogy honnan indultam és napi imáimban mindig megköszönöm azt, hogy jó útra térhettem.
- Miután Ön az iskolapéldája annak, hogy egyenletesen komoly korosztályos képzés nélkül is bepótolhatók a fizikai és egyéb hiányosságok, mi a véleménye a gyér utánpótlásra mutogató, évtizedek óta pozícióban lévő kvázi szakemberekről?
- Nem hiszem, hogy ilyen ügyekben nekem kellene állástfoglalnom. A magam részéről nagyon boldog vagyok, hogy olyan edzőktől tanulhattam, mint Garami József, Róth Antal, vagy Gellei Imre.
- Ha nem vagyok indiszkrét, mikor érkezik a kis Gera?
- Szerintem indiszkrét.
- Mi az, amire szívesen válaszolna, de nem kérdeztem? Ha nincs ilyen, akkor mivel zárná az e-interjút?
- Csak annyit szeretnék mondani, hogy köszönöm mindenkinek, aki szurkol nekem, és a magam részéről megpróbálok mindent megtenni azért, hogy a magyar labdarúgás és az ország jóhírét keltsem itt Angliában, és a játékommal örömet okozzak mindenkinek, aki megnézi a meccseinket.