Félszáz éves az argentin gólzsák

Focirégész nevű sorozatunkban leporoljuk a múlt emlékeit, és felidézzük a mai dátum legemlékezetesebb futballeseményeit. Nézzük, mi történt október 4-én!

1955-ben ezen a napon született Jorge Alberto Valdano. A Las Parejas-i kissrác a Newell's Old Boysban kezdett el futballozni, ahol 1972-ben már a klub első csapatának keretéhez tartozott. Első argentin bajnoki mérkőzését 1973 augusztusában játszotta, de két évvel később már a válogatottban is bemutatkozhatott. 1975-ben César Luis Menotti kapitánysága idején debütált, az év júliusában Uruguay ellen játszott először a nemzeti csapatban, rögtön két gólt szerzett a 3-2-re megnyert találkozón.

Még a félszázadik bajnokija előtt idegenlégiósnak csapott fel, hiszen azon a nyáron (a rangos touloni utánpótlás-torna megnyerése után) szerződést kínált neki a spanyol Deportivo Alavés. A másodosztályú klubnál négy szezont húzott le, majd a Real Zaragoza színeiben mutatkozott be a Primera Divisiónban. A debütálás ott is emlékezetesre sikerült, hiszen az 1979-80-as bajnokság nyitófordulójában csereként beállva, négy percnyi játék után szerzett gólt az FC Barcelona ellen. Kiválóan kapta el a fonalat, első hat mérkőzésén hét gólt szerzett a zaragozai együttesben. 1984-ig maradt hű a kék-fehér egylethez, 143 mérkőzés és 46 gól után már a spanyol liga egyik sztárjaként fogadta el a Real Madrid ajánlatát.

A fővárosban a remek társaknak (Emilio Butragueno, Míchel, Manuel Sanchís, Martín Vázquez, Hugo Sánchez, Rafael Gordillo) is köszönhetően már a sikerek sem kerülték el, 1986-ban és 1987-ben bajnok, 1985-ben és 1986-ban UEFA-kupa-győztes lett. 1986 amúgy is varázslatos év volt Jorge számára (játékostársai csak El Filósofónak becézték), hiszen az argentin válogattal világbajnoki címet nyert Mexikóban.

Játékos-pályafutása befejezése után néhány évig szakkommentátorként dolgozott, majd 1992-ben ült le először a kispadra, a CD Tenerife edzője lett. 1994-ig dolgozott Tenerifén, majd szakvezetőként is összekötötte az életét a Real Madriddal, ahol első szezonja végén bajnoki címet nyert. Később dolgozott a Valenciánál is, majd sportigazgatóként ismét a Realnál.