Az erősítések ellenére visszaesett az Everton

A Premier League előző szezonjában a legnagyobb meglepetést talán az Everton FC okozta azzal, hogy az egy évvel korábban az élvonalból majdnem kiesett együttes a negyedik helyen végzett. A Stolverkosok ezzel kiharcolták a BL-selejtezőben való szereplés jogát, és a nyáron jó előre elköltötték a nemzetközi porondon begyűjthető pénzt - ami egyelőre nem látszik a csapaton, hiszen az első nyolc találkozón mindössze egy győzelmet aratott a gárda.

Az Evertonnal senki sem számolt a 2004-2005-ös pontvadászat előtt az esélylatolgatások során, hiszen a Stolverkosok az elmúlt tíz évben mindössze kétszer végeztek az első tízben, és a 2003-2004-es idényben csupán a 17. pozíciót szerezték meg. David Moyesnak azonban sikerült összekapnia a gárdát, amely Wayne Rooney eladása után egy kisebb lélektani tehertől is megszabadult, és végre igazi csapatként kezdett működni.

A szakvezető a lehető legritkábban bontotta meg ideálisnak tartott kezdő tizenegyét, és az együttes tavasszal még azt is elviselte, hogy egyik kulcsemberét, a dán középpályást, Thomas Gravesent eladta a Real Madridnak. Végül a negyedik helyen futott be a liverpooli gárda, és külön örömet szerzett a csapat szurkolóinak, hogy ezzel megelőzte a városi rivális Liverpool FC-t.

Ez a szereplés természetesen megnövekedett várakozásokat indukált, ugyanakkor jelentősen megkönnyítette a lejáró szerződésű labdarúgókkal való tárgyalásokat - ki akarta volna elszalasztani a Bajnokok Ligájában való szereplés lehetőségét? Így aztán azon labdarúgók közül, akiknek kontraktusa a nyáron véget ért, csak Alan Stubbs és Steve Watson nem kötött új szerződést, a többiek, azaz David Weir, Duncan Ferguson, Leon Osman, Gary Naysmith és Kevin Kilbane egyaránt elkötelezték magukat hosszabb-rövidebb időre.

Az olasz védő, Alessandro Pistone először ugyan nemet mondott a klub ajánlatára, de végül ő is maradt, vagyis a drukkerek első számú félelme, jelesül hogy a jól szereplő együttes szétszéled, nem vált valóra. Ráadásul az egyesület vezetése ezzel nem elégedett meg, és megpróbálta megerősíteni a keretet, nem sajnálva a pénzt az új szerzeményekre. Az első igazolás a Premier League-ből érkezett a Tottenham Hotspur walesi középpályása, Simon Davies személyében, akinek vételára ötmillió euró volt.

Őt követte az Udinese dán válogatott hátvédje, Per Kroldrup, aki nála is drágább volt, elvégre érte 6,8 millió eurót fizettek a Stolverkosok. De jött még a Manchester United rutinos labdarúgója, Phil Neville (ötmillió euróért), és a liverpooliak végleg megszerezték az addig kölcsönben futballozó Mikael Artetát is a Real Sociedadtól - ami újabb kétmilliójába került az egyesületnek.

A keret tehát papíron alaposan megerősödött, de a Bajnokok Ligája selejtezőjében nem volt szerencséje az egyesületnek a sorsolásnál, hiszen a spanyol Villarrealt kapta ellenfélül - ennél erősebb csapat nem nagyon kerülhetett volna útjukba. Ráadásul Kroldrup még a nyáron megsérült, így nem számolhatott vele Moyes, de rajta kívül még Naysmith is kidőlt a sorból, ami együtt már sok volt, a spanyolok kettős győzelemmel mentek tovább.

Az Everton így az UEFA-kupában folytathatta, és menet közben megkezdődött a Premier League is, ahol az első fordulóban a Manchester United elleni rangadót hazai pályán elveszítette az együttes, de ezt követően a Bolton Wandererst idegenben győzte le, vagyis a rajt elfogadhatóan sikerült. Utóbbi mérkőzésen azonban Pistone súlyos sérülést szenvedett, és térdszalagszakadása miatt lehet, hogy ebben a szezonban már nem is léphet pályára, így aztán a klubnak újabb védőkre volt szüksége - ezért kölcsönvette az AS Roma olasz focistáját, Matteo Ferrarit, illetve szerződtette az FC Porto portugál balhátvédjét, Nuno Valentét.

Utóbbi játékos 2,2 millió eurót kóstált, amely összeggel már 21 millióra duzzadt az Everton által nyáron elköltött summa - és ebben még nem szerepelnek a kölcsönjátékosokra fordított pénzek, akiknek száma az FC Internazionalétól érkezett Andy van der Meydével emelkedett. Hiába volt azonban sokkal erősebb a keret, mint egy évvel korábban, az eredmények egyre rosszabbak lettek: az UEFA-kupában a Dinamo Bucurestitől 5-1-es vereséget szenvedett a gárda, és ezt a hátrányt a visszavágón nem tudta ledolgozni.

A bajnokságban pedig a Bolton Wanderers elleni győzelem óta csak vereségek következtek, ráadásul a csapat azóta még csak gólt sem szerzett. Kétségtelen tény, hogy a sérülésekkel nincsen szerencséje a gárdának (Kroldrup még mindig nem mutatkozhatott be tétmérkőzésen, akárcsak Van der Meyde, Naysmith is sérült, James Beattie is csak három bajnokin játszott), de ez a teljesítmény még így is szörnyűnek számít - főleg a vészes gólképtelenség. Moyesnak még most ki kellene találnia valamit, ha nem akarja, hogy csapata megint a kiesés ellen küzdjön.