A Real Madrid 2004 májusában kinevezett vezetőedzője, José Antonio Camacho szeptemberben váratlanul lemondott, a vezetőség pedig helyette a tartalékcsapat mesterét, Mariano García Remónt nevezte ki az együttes élére. A hivatalosan csak átmenetileg, az új mester kinevezéséig megbízott szakemberrel nem szerepelt rosszul a Real Madrid, de december végén mennie kellett, mivel Florentino Péreznek sikerült megtalálnia a (szerinte) ideális vezetőedzőt a brazil Vanderlei Luxemburgo személyében.
A dél-amerikai trénert, aki négy különböző csapattal öt bajnoki címet nyert hazájában, a szurkolók reménykedve fogadták, és nagyon bíztak benne, hogy rendet tesz az ölözőben, és az idény végén legalább egy trófeát nyer a csapattal. Luxe meg is tett mindent ennek érdekében: kinevezése után mindössze három vereséget szenvedett a Real a bajnokságban, és a középmezőnyből feljött a második helyre. A Bajnokok Ligájában viszont rögtön az első akadályban elbotlott a királyi gárda: a nyolcaddöntőben a Juventus FC hosszabbításban elbúcsúztatta a madridiakat. És akkor kezdődtek a gondok: a Luxemburgóval egy időben kinevezett olasz sportigazgató, Arrigo Sacchi (a legendás, Marco van Basten, Ruud Gullit, Frank Rijkaard-féle AC Milan edzője), és a szintén 2004 végén hivatalba lépett alelnök, Emilio Butragueno ugyanis egyre többször próbáltak beleszólni a brazil munkájába, aki ezt enyhén szólva nem nézte jó szemmel.
Ráadásul a kettős a tettek mezejére is lépett: tavasszal előbb a kapusedzőt, majd az erőnléti trénert is Luxemburgo kifejezett kérése ellenére menesztették (megtehették, hiszen tulajdonképpen ők voltak a vezetőedző főnökei), helyükre pedig olyan szakembereket helyeztek, akikkel a brazil nehezen jött ki. Állítólag már akkor le akart mondani a mester, csak a csapat brazil játékosai győzték meg, hogy maradjon. A nyáron aztán Robinho és Júlio Baptista érkezésével tovább bővült a brazil kolónia (Pérez elnök, aki köztudottan jó viszonyban van Luxemburgóval, nem sajnálta a pénzt a légiósokra). Ősszel is több alkalommal alakult ki konfliktus a brazil és Sacchiék között, de mivel mindkét fél a csapat érdekeit tartotta mindenek felettinek, ezek a botrányok akkor nem kerültek nyilvánosságra.
Egyszer például Ronaldo hazautazott Brazíliába, a vezetőség egyhetes kimaradást engedélyezett neki. Raúl Bravo is eltávozást kért, hiszen beteg testvére mellett akart lenni, Luxemburgo el is engedte, de Sacchi közölte a védővel: csupán két napig kap felmentést az edzések alól. Az edző viszont egyhetes szabadságot adott a válogatott játékosnak, ami ismét heves vitát gerjesztett közte és a talján edzőlegenda között. Sacchi állítólag olyan dolgokba is beleszólt, hogy a mérkőzéseken milyen taktikával álljon fel a csapat, illetve hogy Luxemburgo mikor kit cserélhet le (állítólag David Beckhamet csak sérülés esetén volt szabad idő előtt lehívni a pályáról) - a vezetőedző viszont nemigen törődött a "parancsokkal", és saját elképzelése szerint irányította az együttest.
Butraguenóval is éppen az angol lecserélése miatt került konfliktusba a dél-amerikai: az RC Deportivo elleni bajnokin már a második félidő elején lehívta Beckhamet, amiért az alelnök a mérkőzés után a játékosok előtt vonta kérdőre, a jól értesültek szerint korántsem irodalmi stílusban. Luxemburgo akkor is be akarta dobni a törölközőt, de Roberto Carlos és Ronaldo rábeszélésére maradt. Az utóbbi időben, mivel a csapat teljesítménye visszaesett és az eredmények is romlottak, a szurkolók is a brazil ellen fordultak, hetek óta követelték Péreztől, hogy küldje el barátját. Az elnök pedig kénytelen volt engedni a népakaratnak: a Getafe CF elleni, győztes bajnoki mérkőzés másnapján a teljes vezetőséget az irodájába hívta, hogy tisztázzák a nézeteltéréseket.
Mivel a presidente számára is világos volt, hogy a helyzet tarthatatlan, bejelentette, hogy december 5-től a tartalékcsapat edzője, Juan Ramón López Caro vezeti a csapat edzéseit. Az ő feladata azonban csak az új mester kinevezéséig szól, amire valószínűleg még ebben a naptári évben sor kerülhet. Egyelőre nem tudni, ki lesz az új edző (a bennfentesek Arséne Wenger, Fabio Capello, Paul le Guen, Ottmar Hitzfeld és José Mourinho nevét emlegetik), az viszont biztos, hogy neki már nem lesznek vitái Arrigo Sacchival. A sportigazgató ugyanis egy nappal Luxemburgo menesztése után váratlanul, családi okokra hivatkozva lemondott posztjáról.