Minden idők 30 legvitatottabb bírói ítélete

A játékvezetői tévedések természetes velejárói a labdarúgó-mérkőzéseknek, ennek ellenére alig akad olyan találkozó, amely után a szurkolók ne vitatnák a bíró egyik-másik ítéletét, sőt, gyakran még a csalás vagy a bunda lehetősége is felmerül. Az angol FourFourTwo labdarúgó-magazin mindenesetre megpróbálta összeszedni a sportág történetének leginkább vitatott játékvezetői döntéseit - a listán ugyan érezhető, hogy elsősorban brit szempontból készült, de így is rengeteg érdekességet tartalmaz.

30. Anglia - Argentína 1-0
(1966, világbajnokság)

Kilenc perccel jártunk a félidő vége előtt, gól nélküli állásnál. Az argentin csapat némi fölényben futballozott, a dél-amerikaiak apró szabálytalanságok elkövetésével akadályozták meg az angolokat a folyamatos játék kialakításában.

Az NSZK-beli játékvezető, Rudolf Kreitlein már az ötödik figyelmeztetést osztotta ki a kék-fehéreknek, mire Antonio Rattin, a csapatkapitány hevesen reklamálni kezdett. Mivel Rattint korábban már figyelmeztette, Kreitlein leküldte a pályáról a játékost, de az nem volt hajlandó elhagyni a zöld gyepet nyolc teljes percig (!), akkor a spanyolul is beszélő angol bíró, Ken Aston, aki közben leért a nézőtérről, levezette a pályáról.

A mérkőzést végül az angolok Geoff Hurst 77. percben szerzett fejesgóljával nyerték meg, az összecsapás mégis a durva, helyenként egészen brutális belépők sokaságáról maradt emlékezetes (még az eleganciájáról, könnyedségéről nevezetes Bobby Charlton is "keménykedett" a végén). Alf Ramsey, az angolok szövetségi kapitánya nemes egyszerűséggel állatoknak titulálta az argentinokat a meccset követően - annak ellenére, hogy számszerűleg az ő csapata követett el több szabálytalanságot.

A dél-amerikai válogatottak ezek után hangot adtak véleményüknek, amely szerint "lejt" az európai pálya az öreg kontinens csapatai felé, Rattin pedig azzal védekezett, hogy nem értette meg az angol bírót, és ezért nem hagyta el a pályát, csak akkor, amikor Aston spanyolul elmagyarázta neki a helyzetet - meglehetősen gyenge kifogás, miután a pályán töltött 36 perc alatt nagyrészt a reklamálással volt elfoglalva. Aston a találkozó után hazafelé autózott, amikor a londoni csúcsforgalomban ülve eszébe jutott a megoldás! A közlekedési lámpák mintájára sárga és piros lapokat kell bevezetni, s ez áthidalja a nyelvi nehézségeket.

29. Ukrajna - Horvátország 1-1
(1997, vb-pótselejtező)

Kijevben a 2-0-s idegenbeli vereség után Ukrajna válogatottja Andrij Sevcsenko révén már a negyedik percben megszerezte a vezetést, majd egy szabályosnak tűnő akció végén Vitalij Koszovszkij a hálóba juttatta a labdát.

A norvég bíró, Rune Pedersen messze állt az esettől, így elfogadta partjelzője döntését, aki lest intett annak ellenére, hogy a tizenhatos vonala látszólag tökéletes támpontot nyújtott annak megítélésében, hogy Koszovszkij a védők mögül indult, és szabályos gólt szerzett.

A horvátok aztán idegenben is képesek voltak a gólszerzésre, így ők jutottak ki a franciaországi világbajnokságra. A mérkőzés után az általában higgadt Valerij Lobanovszkij kijelentette, a norvég partjelző intésével szándékosan fosztotta meg Ukrajnát a világbajnoki szerepléstől.

28. Bulgária - Mexikó 1-1
(1994, világbajnokság)

Emil Kremenliev és Alves Zague birkózott a tizenhatoson belül egy ártalmatlan szituációban, amikor mindkettejük nagy meglepetésére a szíriai bíró, Dzsamal el-Sarif a sípjába fújt, és a tizenegyespontra mutatott. Alberto García Aspe nem hibázott, ezzel Hriszto Sztoicskov vezető gólja után a mexikóiak egyenlítettek.

Itt azonban nem ért véget az arab sípmester "ámokfutása", az egyébként sportszerű mérkőzésen El-Sarif hat sárga lapot osztott ki, és idő előtt kellett elhagynia a pályát Luis Garcíának, valamint a már említett Kremenlievnek is.

A két együttes játékosai később bevallották, hogy a bíró produkcióját látva inkább hagyták, hogy tizenegyesekkel dőljön el a mérkőzés, és kerülték a kényesebb szituációkat, nehogy El-Sarif egy újabb bakival (teljesen véletlenszerűen) "továbbjuttassa" valamelyik csapatot. Ennek ellentmond, hogy a bolgárok azért próbálkoztak, sőt egy kapufát is lőttek ezek után, mindenesetre a büntetőrúgások végén ők örülhettek a továbbjutásnak.

27. Plateau United - Dolphin FC 0-1
(2003-2004, nigériai bajnokság)

Amikor pár perccel a mérkőzés vége előtt Bola Bello, a Dolphin FC játékosa megszerezte csapata vezető gólját, dühös hazai nézők hada rohant be a pályára. Miután a rendőröknek sikerült helyreállítani a viszonylagos rendet, a játékvezető megváltoztatta döntését, és érvénytelenítette a találatot.

meccsből hátralévő három percben már nem került a hálóba a labda, így a csapatok (elvileg) 0-0-s döntetlennel zárták az összecsapást. A bíró elküldte jelentését az esetről hazája szövetségének, amely ez alapján érvényesnek ítélte a gólt, és 1-0-s Dolphin-győzelmet könyvelt el. A játékvezető (akinek nevét a szövetség nem hozta nyilvánosságra) mentségére szóljon, hogy a mérkőzés közben, még az ominózus eset előtt a vendégek edzőjét, Diepriye Fiberesimát leszúrta egy Plateau-szurkoló...

A bajnokságot végül a Dolphin FC nyerte, két ponttal megelőzve az Enyimba Rangerst - ha nem a vendégeket hozzák ki győztesnek a Plateau United ellen, gólkülönbséggel a második helyre szorultak volna.

26. Benfica - Olympique Marseille 1-0
(1990, BEK-elődöntő)

A franciaországi 2-1-es siker után magabiztosan lépett pályára az Olympique Lisszabonban. Idegenben sem játszottak alárendelt szerepet az égszínkék-fehérek, így egészen a 84. percig úgy tűnt, ők játszhatnak a döntőben.

Akkor azonban szöglethez jutott a hazai csapat, Valdo beadását a portugálok svéd csatára, Mats Magnusson megcsúsztatta, a labda Vata elé került, aki nemes egyszerűséggel bebokszolta azt a hálóba. A belga bíró, Marcel van Langenhove - mindenki őszinte megdöbbenésére - szabályosnak ítélte a találatot, így idegenben lőtt góllal a Benfica jutott a döntőbe.

A marseille-iek középpályása, Chris Waddle már akkor szorgalmazta a több sportágban megszokott video-visszajátszások bevezetését, és a Benfica akkori mestere, Sven-Göran Eriksson is elismerte a gól - és ezzel a döntőbe kerülés - jogtalanságát.

A francia klub akkori elnöke, Bernard Tapie filozofikusan kommentálta az ügyet: "Ma megértettem, hogy ha a nemzetközi porondon játszol, a jó játék nem elég. Más szempontokat is figyelembe kell venni. Megtanultam a leckét, és intézkedem, hogy ilyen többé ne fordulhasson elő."

Három évvel később a klubot bundázásért a második vonalba száműzték...

25. Liverpool FC-Everton FC 2-2
(1977, FA-kupa-elődöntő)

A döntetlenre álló liverpooli városi rangadó utolsó perceiben az Everton FC játékosa, Bryan Hamilton - látszólag teljesen szabályosan - a hálóba juttatta Duncan MacKenzie beadását. Clive Thomas, a mérkőzés játékvezetője azonban érvénytelennek ítélte a gólt, elmondása szerint ugyanis az esetet szabálytalanság előzte meg.

Thomas úgy látta, Hamilton méteres lesen volt, így felülbírálta partjelzőjét, aki nem emelte fel a zászlóját. Hozzátette azt is, hogy ha nem lett volna les, a gólt akkor sem adta volna meg, hiszen véleménye szerint Hamilton nem érhette volna el a labdát a keze használata nélkül.

Thomas tehát a partjelző egyértelmű ítélete ellenére les címén szabadrúgást ítélt kifelé, de akár az általa nem látott, mindössze feltételezett kezezés okán is a Vörösöknek kedvező ítéletet hozott volna. A megismételt mérkőzésen a Liverpool FC 3-0-ra verte örök riválisát.