A tervezett site, amelynek az InterClubNet.com nevet szánták, azt a nem kis feladatot vállalta magára, hogy összeköti a világ különböző részein működő futballklubokat, és biztonságosabbá teszi a játékospiacot. A cég vezetője, Nick Roach szerint a rendszer teljesen biztonságos, és a kívülállók, egyszerű szurkolók számára lehetetlen lesz a belépés a belső oldalakra.
A honlap védelmét egy német biztonságtechnikai cég vállalta magára, és a dolog komolyságát jelzi, hogy a rendszerbe rövid idő alatt olyan klubok jelentkeztek, mint az FC Internazionale, a Manchester United, az AC Milan, valamint a brazil élvonal összes egyesülete. A MU akkori elnöke, Martin Edwards szerint az InterClubNet lehetőséget teremt arra, hogy naprakész információval rendelkezzenek, hiszen a tervek szerint a rendszer több mint tizennyolcezer profi játékos adatait tartalmazza majd. Az átigazolható játékosokat egy transzferlistára teszik majd, és a kluboknak arra is lesz lehetőségük, hogy megőrizzék anonimitásukat egy-egy ajánlat esetén.
Első ránézésre úgy tűnhet, hogy az oldal megnyitása a játékosügynökök csillagának leáldozását jelentheti, hiszen ha nincsen szükség közvetítőre, akkor mi szükség van a menedzserekre, de az egyik neves angol ügynök szerint ez nem így van. Roach véleménye az, hogy az InterClubNet működéséből az ügynökök is hasznot húzhatnak, mivel egy átigazoláshoz nem elegendő a két klubnak megegyeznie, a játékos érdekét is képviselnie kell valakinek, és az a valaki lenne a menedzser. Fennáll annak a lehetősége is, hogy egy alacsonyabb osztályú klub képviselői levelekkel bombázzák mondjuk a Manchester Unitedet, hogy felajánlják egyik játékosukat, így a sztárklubok vezetői naponta öt-hatszáz e-mailt kaphatnak, ám az oldal gondozói szerint ezt is ki tudják védeni.
Az oldal működése mindenesetre valóban elejét veheti az olyan komolytalan ajánlatoknak, mint amilyet egy norvég amatőr egyesület tett korábban. A Melsomvik nevezetű klub - minden bizonnyal poénból - bejelentkezett az akkor még a Liverpool FC-ben futballozó Michael Owenért, akinek a piaci ára az idő tájt negyvenmillió dollár körül mozgott, és - nem vicc, valóban megtörtént - négy nyalókát ajánlottak a csatárért. A Liverpool hallatlan önfegyelemről téve tanúbizonyságot válaszolt a levélre: elutasította az ajánlatot, és azt is megírta, hogy a jövőben nem foglalkoznak a Melsomviktől érkező egyéb megkeresésekkel.