Az előző idényben megszerzett ötödik hely mindenkit feltétlen elégedettséggel töltött el Genovában, hiszen a Sampdoria annak ellenére végzett ilyen előkelő pozícióban, hogy - több riválissal ellentétben - a kék-fehérek nem igazoltak sztárokat, hanem a szisztematikus csapatépítést választották, és inkább kevéssé ismert, de roppant hasznosan futballozó játékosokat szerződtettek.
A szurkolók számára már a nyáron bizonyossá vált, hogy (hacsak valami rendkívüli nem történik) ez így lesz a következő három évben is, hiszen az elnökség 2008-is meghosszabbította Walter Novellino vezetőedző szerződését. Az AC Milan egykori kiváló csatára a holtidényben is elveinek megfelelően igyekezett megerősíteni a keretet: zömmel fiatal labdarúgók kerültek a klubhoz, akik hajlandóak voltak beállni a sorba és keményen dolgozni a sikerekért. A Milantól kölcsönkapott Samuele Dalla Bona, Ignazio Abate, Marco Borriello trió mellett Luigi Sala és Lamberto Zauli sem számít sztárnak Olaszországban, megszerzésükkel inkább a variációs lehetőségek bővítése volt Novellino célja. Akárcsak a már augusztusban, az átigazolási időszak hajrájában megszerzett Luca Castellazzival, aki egyelőre nem a veterán Francesco Antonioli helyére érkezett a kapuba, sokkal inkább azért, hogy néhány év múlva átvegye a Milannal annak idején BEK-et is nyert portás helyét.
A keret tehát jelentősen bővült (hiszen csak hárman távoztak, és ők sem voltak alapemberek az előző szezonban), így minden esély megvolt rá, hogy a Samp megismétli tavalyi szereplését a bajnokságban, és helytáll a nemzetközi porondon is. A Serie A-ban nem kezdett rosszul a gárda: az első fordulóban ugyan a csapat kikapott Firenzében, de aztán két hazai győzelem következett, amelyek közül különösen a második volt figyelemre méltó, ugyanis az a siker az AC Milan ellen született. A piros-feketék 2-1-re kaptak ki a Luigi Ferarris-stadionban, a győztes gólt pedig az a Max Tonetto szerezte, aki egykoron megfordult a mostani legyőzöttnél is. A negyedik fordulóban a Treviso FC otthonából is sikerült elhozni a három pontot, így a tabellán a genovaiak az ötödik helyen álltak, azaz éppen ott, ahol tavasszal végeztek.
A folytatás közel sem alakult ilyen jól az együttes számára: ugyan az UEFA-kupában sikerült bejutni a csoportkörbe (az olaszok a vártnál jobban megszenvedtek a portugál Vitória Setúbal ellen), a bajnokságban azonban hat mérkőzésből csak egyet nyert meg Novellino együttese, és visszazuhant a középmezőnybe. A rossz sorozat november elején, a Palermo elleni idegenbeli találkozón szakadt meg, ahol 2-0-ra nyert a Samp, akárcsak a következő fordulóban, Genovában a Lazio ellen. Aki azonban azt hitte, ezzel "jó útra tért" a csapat, alaposan tévedett, hiszen november végétől január közepéig ismét gödörbe kerültek Fabio Bazzaniék, akik ismét csupán egy győzelmet arattak hat kísérletből, így 18 forduló után a csalódást keltő kilencedik helyen álltak. Ráadásul az UEFA-kupában sem szerzett sikerélményeket az együttes, ugyanis csoportjában csak a negyedik helyen végzett a Steaua Bucuresti, az RC Lens és a Hertha BSC mögött, így nem jutott be a legjobb 32 közé.
Az "őszi idény" utolsó mérkőzésén, de már januárban a kiesés elől menekülő Lecce otthonába voltak hivatalosak a kék-fehérek, és a találkozó előtt már azt is lehetett hallani, hogy egy esetleges újabb vereség esetén Novellino állása is veszélybe került volna. A csapat (lehet, hogy azért, mert az öltözőbe is eljutott a pletyka) alaposan összeszedte magát, és 3-0-ra győzött idegenben. Az eredmény, amely nemcsak a tréner, de a szurkolók számára is jókora megkönnyebbülést jelentett, szinte bravúrnak számít, ha figyelembe vesszük, hogy a vendégcsapatból sérülés, illetve eltiltás miatt hiányzott Giulio Falcone, Marco Pisano, Angelo Palombo, Zauli, Emiliano Bonazzoli és Francesco Flachi is.
Ezen a találkozón debütált viszont a gárdában az Ascolitól megvásárolt támadó, Corrado Colombo, aki a téli átigazolási időszakban a Sampdoria első új szerzeménye volt. A második pedig Mattia Marchesetti, akit a Cremonesétől vettek kölcsön a genovaiak. A támadó középpályás a tavalyi idényben már megfordult a Serie A-ban, hiszen fél évig a Chievo Veronát erősítette. Megvan az első távozó is: Borriellót fél évre kölcsönadta a klub a kiesés ellen küzdő Treviso FC-nek.