Nem véletlenül éppen ott rendezték meg a sportág első vébéjét, hiszen a sárfocit a skandináv országban "találták fel". A legenda szerint valamikor a kilencvenes évek elején a finn katonaságnál próbálkoztak először a sporttal, amikor is az egyik futballpálya "sár alá került". Később annyira kinőtte magát a dolog, hogy világbajnokságot is rendeztek, amely előtt természetesen selejtezők is voltak.
Ezek során az angolok például nem tudták kvalifikálni magukat, a briteket a skótok képviselték, akik a csoportmérkőzések során ugyan vereséget szenvedtek Oroszország csapatától, de a favoritnak számító házigazda finnekkel 3-3-as döntetlent játszottak, majd Németországot 2-1-re megverték, és ezzel továbbjutottak a kvartettből.
A győztes gólt szerző Mark Middleton, aki egyben a skót válogatott csapatkapitánya is, rendkívül elégedett volt az eredménnyel. "Minden csapat nagyon barátságos, és a vébé remek mulatság, de biztosíthatok mindenkit, hogy nagyon komolyan vesszük a meccseket. Meglehetősen nehéz dolgunk van, hiszen a válogatottak többsége 15 fős játékoskerettel érkezett, mi viszont épp hogy csak megvagyunk" - mondta a sárfutballista.
A sportág egyébként szabályait tekintve semmiben sem különbözik az "igazi" labdarúgástól, mindössze annyiban, hogy a pályát hol bokáig, hol pedig térdig érő sár borítja. Mindennek következtében folyamatos játékról kevésbé, dagonyázásról annál inkább szó lehet. A titáni küzdelmet hozó skót-német meccsen például egy focista két pár cipőt is elhagyott a sárban, a kapus pedig a vetődései során többször is teljesen elmerült a sártengerben. A leírások alapján tehát ezt a sportágat szinte nekünk, magyaroknak találták ki, hiszen a hazai stadionok állapotát figyelembe véve pályagondokkal nem nagyon küszködnénk.