Klubcsúcsot jelentő igazolással erősített az Everton

A világbajnokság ugyan véget ért, de mindez nem jelenti azt, hogy a labdarúgásban megállt volna az élet: lassan valamennyi topligában elkezdődnek a küzdelmek. Egészen a szezon kezdetéig igyekszünk nap, mint nap beszámolni arról, hogy egy-egy klubnál miként zajlik a felkészülési időszak - ezúttal az Everton FC kerül sorra.

• Topligák - a sztárcsapatok felkészülése

A liverpooli egyesület szereplése David Moyes 2002-es érkezése óta egy hullámvasúton való utazással írható le: egy jobb szezont (2003-ban hetedik, 2005-ben pedig negyedik lett a gárda) egy rosszabb követett (2004-ben a 17. helyet csípte meg a csapat, legutóbb pedig 11. lett). Az előző pontvadászatban pocsékul rajtolt a gárda, és remek tavaszi hajrával majdnem a tabella első felébe kapaszkodott fel - a cél tehát az, hogy ezt a lendületet vigye tovább az együttes.
A nyári átigazolási időszak eseményei mindenesetre bizakodással tölthetik el a Toffee-kat, hiszen a keret egyértelműen megerősödött.

A távozók között egyetlen meghatározó játékos sem volt: a veterán csatár, a közönségkedvencnek számító Duncan Ferguson visszavonult, akárcsak a cserekapus Nigel Martyn, a kínai védő, Li Tie a Sheffield Unitedbe szerződött, az AS Romától kölcsönkapott olasz hátvédre, Matteo Ferrarira pedig nem tartottak igényt - ami nem csoda, lévén nem tudta beverekedni magát a kezdő tizenegybe.

A fenti névsorból úgy tűnik, hogy az Evertonnak elsősorban a hátsó alakzatát kellett volna megerősíteni, de a szurkolók, és a jelek szerint Moyes mester is fontosabbnak vélte, hogy a klub egy gólerős csatárt igazoljon.

Ennek érdekében az egyesület bejelentkezett a másodosztályú Crystal Palace csatáráért, Andy Johnsonért, akit azonban több más klub (elsősorban a Bolton Wanderers) is vitt volna. Az Everton szándékának komolyságát jelzi, hogy végül 11 millió eurót is hajlandóak voltak kifizetni a támadóért, aki így a klub történetének legdrágább focistája lett, és ennek megfelelően nagyon sokat várnak tőle.

Persze azért a védelmet sem hanyagolta el a vezetőség: egyrészt kölcsönvette a Manchester United amerikai kapusát, Tim Howardot, ami már csak azért is jól jött, mert az előző idényben volt, hogy az egyesület négy kapusából egy sem volt bevethető, és külön engedélyt kellett kérni, hogy az átigazolási időszakon kívül is kölcsönvehessenek valakit egy-két meccsre. A harmadik új szerzemény Johnsonhoz hasonlóan a másodosztályból jött: a Wolverhampton Wanderers védője, Joleon Lescott transzfere ugyan az orvosi vizsgálat miatt majdnem meghiúsult, de a liverpooliak óvatossága érthető volt, lévén a bekk korábban egy súlyos sérülés miatt másfél évet kihagyott. Végül azonban ő is az Evertonban kötött ki, potom 6,5 millió euróért.

A felkészülési időszak már július elején megkezdődött a játékosok számára, az első edzőmeccsre pedig július 15-én került sor - a Bury ellen 3-1-re nyert a csapat. Július végén egy amerikai túrán vett részt az együttes, ahol 1-1-es játszott a Columbus Crew-val és a mexikói Club Américával is, a szintén ott tanyázó Celtic FC-től pedig 1-0-s vereséget szenvedett. Hazatérve 3-2-re legyőzte a skót Aberdeent, majd az utolsó előkészületi mérkőzésen 1-0-ra kikapott az Athletic Bilbaótól

Érdemes felhívni a figyelmet a saját nevelésű, ám nigériai származású csatárra, a 18 esztendős Victor Anichebére, aki remekül mozgott az edzőmeccseken, és személye versenyhelyzetet teremthet a csatársorban - még ha eleinte az Andy Johnson, James Beattie duó előnyt is élvez majd.