Pedig ezt a vélekedést nehéz szakmai érvekkel megmagyarázni. A Chelsea FC rendkívül simán diadalmaskodott a legutóbbi két idényben, a nyáron pedig újabb klasszisok érkeztek a klubhoz. Andrij Sevcsenko és Michael Ballack is a világ legjobbjai közé tartozik a maga posztján, és a Stamford Bridge-en lassan valóban egy kisebbfajta világválogatott áll össze, még úgy is, hogy a gárda a nyáron megvált Damien Dufftól és Hernán Crespótól is (és akkor még Ashley Cole lehetséges leigazolásáról nem is beszéltünk).
A londoni egyesület hívei maximum attól tarthatnak, hogy előáll az úgynevezett "galactico-effektus", amely az utóbbi években jellemezte a Real Madridot, vagyis hogy a túl sok világklasszis nem áll össze igazi csapattá, de José Mourinho személye garancia lehet arra, hogy ez nem történik meg.
A portugál mester számára mindenesetre nagy kihívás lesz az új szezon, mert most már valóban egyértelműen az ő csapata számít favoritnak, és a bajnoki cím megnyerése szinte kötelező feladat - ami így, ebben a formában természetesen nem igaz, de az biztos, hogy két aranyérem után a harmadik megszerzése már korántsem olyan nagy szenzáció, az elvesztése viszont annál inkább.
Crespo elengedése mindenesetre arra utal, hogy Mourinho továbbra is a 4-5-1-es szisztémában gondolkozik, hiszen a Chelsea-nek tulajdonképpen csak két csatára maradt (Didier Drogba és Sevcsenko), viszont rengeteg középpályása van, akik közül legalább egy klasszisnak így is ki kell maradnia ebben a játékrendszerben a Michael Essien, Ballack, Frank Lampard, Claude Makelele négyesből.