Bosznia: fiatal nemzet remek labdarúgókkal

Bosznia-Hercegovinában sokáig Jugoszlávia felbomlása után sem volt egységes pontvadászat és válogatott, mégpedig az ország etnikai megoszlása miatt. A Bosnyák Labdarúgó Szövetség csak 2002 óta mondhatja el, hogy az ország teljes területén irányítja a sportágat. A nemzeti tizenegy eddig még soha nem jutott ki nagy tornára, de a csapatban jó néhány, nemzetközileg is ismert futballista akad.

A bosnyák klubcsapatok és játékosok az egységes Jugoszláviában is fontos tényezőnek számítottak. A plávik soraiban olyan bosnyák származású futballisták léptek pályára, mint Josip Katalinski, Dusan Bajevic, Ivica Osim, Safet Susic vagy éppen Mirsad Fazlagic. Ami a bosnyák együtteseket illeti, elsősorban a szarajevói egyesületek remekeltek: a régi Jugoszláviában a bordó színekben pompázó FK Szarajevo két ízben (1967, 1985) a bajnoki címet is elhódította.

A Zeljeznicar 1972-ben nyerte meg a jugoszláv bajnokságot, a grbavicaiak azonban nem akkor, hanem a nyolcvanas évek elején élték legfényesebb korszakukat. Az Ivica Osim által dirigált "Zseljo" (ez a klub beceneve) 1985-ben egészen az UEFA-kupa elődöntőjéig menetelt, ahol a Videoton két emlékezetes mérkőzésen végül is megállította a kék-fehéreket. A mosztari Velez, a tuzlai Sloboda és a zsenicai Celik egykoron szintén tagjai voltak a régi jugoszláv első osztálynak. A Velez gárdája a nyolcvanas években igazi kupaspecialistának számított, a vörös mezes együttes 1981-ben és 1986-ban is elhódította a Tito-kupát (akkoriban így hívták a nemzeti kupát). A Banja Luka-i Borac 1988-ban érte el legnagyobb sikerét, amikor is a jugoszláv kupa döntőjében 1-0-ra legyőzte a belgrádi Crvena zvezdát.

A jugoszláviai háború befejezése és az önálló Bosznia-Hercegovina létrejötte után az országban három labdarúgó-szövetség is alakult az etnikai megosztottságnak megfelelően, amelynek az lett a következménye, hogy a bosnyák csapatok nem indulhattak a nemzetközi kupákban, mivel az UEFA csak egy egységes pontvadászatot ismert volna el.

A sportág helyi vezetői látták a helyzet tarthatatlanságát, és már 1997-ben megpróbáltak megoldást találni a problémára. Akkor az egyes bajnokságok élcsapatai egy rájátszásban döntötték volna el az elsőség sorsát, ám ezen csak a bosnyák és a horvát gárdák vettek részt, a szerbek nem indultak el. A szituáció később is hasonló volt, a szerb szövetség minden egyes egységesítési próbálkozásra nemet mondott. 2000-ben így csak a két másik szervezet olvadt össze, létrehozva az NSBiH-t, és megalakítva a bosnyák Premier League-et, amelyben 22 csapat vett részt. A szerbek végül 2002-ben adták be a derekukat, így akkor indulhatott útjára az első egységes pontvadászat, amelyet első nekifutásra a szerb Leotar Trebinje nyert meg. Ezután a horvát Siroki Brijeg következett, amely a legutóbbi szezonban is az élen végzett, a 2004-2005-ös bajnokságot pedig a Zrinjski Mostar nyerte meg - vagyis az egykoron legsikeresebb klubok, mint az FK Sarajevo, a Zeljeznicar vagy a Velez Mostar egyelőre bosnyák bajnoki cím nélkül állnak.

Ami a válogatottat illeti, a Bosnyák Labdarúgó Szövetség még 1992-ben jött létre (a szervezetet az UEFA 1995-ben ismerte el), de akkoriban csak a moszlim focisták szerepeltek a nemzeti tizenegyben, és ahogy bővült a pontvadászat, úgy csatlakozott a többi nemzetiség is. Az első, nem hivatalos válogatott mérkőzésre 1993-ban került sor Irán ellen, a következő, immár a nemzetközi szövetségek által is ratifikált összecsapást 1995-ben Albánia ellen játszották az ország legjobbjai. Tétmérkőzésen először az 1998-as vb-selejtezőben szerepelt az együttes, és az ötfős csoportban utolsó előtti lett, de Dánia ellen például hazai pályán 3-0-ra diadalmaskodott.

Az ezt követő Eb-selejtezőkön a bosnyák gárda javítani tudott, mert immár harmadik lett csoportjában Skócia és Csehország mögött, amit azonban visszaesés követett, a 2002-es vébé kvalifikációs sorozatában csak Liechtensteint tudta legyőzni az együttes. Az eddigi legjobb szereplést a 2004-es Európa-bajnokság selejtezői hozták, akkor ugyanis a bosnyák csapat egy meccsnyire volt attól, hogy kijusson a kontinensviadalra. A Dánia elleni idegenbeli 2-0-s győzelem megnyitotta a lehetőséget a csapatnak, és az utolsó körben "csak" le kellett volna győzni a dánokat otthon is. A végeredmény azonban 1-1 lett, és így az első helyett a negyedik helyezés lett Hasan Salihamidzicéké. A legutóbbi vb-selejtezők során is remekül helytállt a bosnyák együttes, hazai pályán a spanyolokkal és a szerbekkel is ikszelt, sőt a hispánoktól idegenben is pontot szerzett, mégpedig úgy, hogy a hazaiak a 96. (!) percben egyenlítettek. Végül azonban a fenti két együttes mögé szorult a gárda, de hogy a szövetség elégedett volt az eredményekkel, azt jól bizonyítja, hogy szerződést hosszabbítottak a szakvezetővel, Blaz Sliskoviccsal.

A bosnyák válogatottban az elmúlt tíz esztendőben olyan klasszisok futballoztak, mint Meho Kodro, Mirsad Hibic vagy Salihamidzic, akik a magyar együttes ellen már nem játszanak (Salihamidzic az elmúlt hónapban mondta le a válogatottságot), de még így is olyan, nemzetközileg is ismert labdarúgók vannak a keretben, mint Emir Spahic (Lokomotiv Moszkva), Sasa Papac (Rangers FC), Sergej Barbarez (Bayer Leverkusen), Zlatan Bajramovic (FC Schalke 04), Vedin Music (Torino), Zlatan Muslimovic (Parma FC) vagy Zvjezdan Misimovic (VfL Bochum) - és akkor még nem is beszéltünk a bosnyák származású, ám más ország színeiben futballozó focistákról, mint Zlatan Ibrahimovic. Az elmúlt évtized legjobb bosnyák játékosának egyébként a jelenleg az NK Rijekában futballozó csatárt, Elvir Bolicot tartják, aki a válogatottsági és a gólszerzési rekordot is tartja az országban.