Csak az Anfielden megy a Liverpoolnak

A Liverpool FC hívei 1990 óta várnak arra, hogy csapatuk végre bajnok legyen Angliában, és az előző idény biztató szereplése után ennek a szezonnak úgy vágott neki a gárda, hogy most talán végre összejön a dolog - egyelőre azonban úgy tűnik, hogy a Vörösök most sem lesznek aranyérmesek. A klub hiába költött a nyáron több mint harmincmillió eurónak megfelelő összeget két csatárra és egy szélsőre, a támadójáték továbbra is akadozik.

A liverpooli egyesület az előző szezonban ugyan "csak" harmadik lett a bajnokságban, de a szerzett pontok tekintetében klubrekordot döntött a Premier League-ben (a Vörösök ezt megelőzően utoljárta az 1987-88-as idényben értek el ilyen sok pontot), ami mindenképpen optimistává tette a drukkereket a jövőt illetően, elvégre úgy tűnt, hogy minimálisra csökkent a különbség a legszűkebb éllovasok és a gárda között. A cél az új idényre természetesen az volt, hogy ezt a differenciát eltüntessék, és Rafa Benítez mester elsősorban a támadó részleg felfrissítésében látta a megoldást.

Az első új szerzemény személye már júniusban nyilvánvaló volt, a Liverpool ekkor vette meg a walesi Craig Bellamyt a Blackburn Roverstől kilencmillió euróért - vagyis a Vörösök egy vérbeli támadót igazoltak.

A nyáron aztán megváltak a spanyol Fernando Morientestől, aki nem nagyon vált be az angol bajnokságban, és mivel a francia csatár, Djibril Cissé még a vébé előtt súlyos sérülést szenvedett (ráadásul rá Benítez mester amúgy sem nagyon tartott igényt), szükség volt egy újabb támadó megvételére. A Liverpool azonban előbb még a klasszikus jobbszélső Jermaine Pennantra csapott le - ez a pozíció hiányposztnak számított az előző idényben, Benítez vagy a csapatkapitány Steven Gerrardot, vagy Cissét szerepeltette a középpálya jobb szélén -, majd kevéssel az átigazolási időszak lejárta előtt megvette a Feyenoord csatárát, Dirk Kuytot is. Ő 18 millió eurót kóstált, Pennantért pedig 9,1 milliót fizettek ki, vagyis a három játékosért összesen több mint 36 millió eurót adott ki az egyesület.

Ennek megfelelően nagy volt a várakozás a gárdával szemben az idény elején, de rögtön az első bajnoki megmutatta, hogy még nem az igazi a csapat. Az újonc Sheffield United elleni idegenbeli 1-1-es döntetlen csalódást okozott, pedig ha a drukkerek tudták volna, hogy a következő hat idegenbeli találkozóján még csak gólt sem szerez a csapat, akkor aligha bosszankodtak volna a sheffieldi ikszen. Mert a liverpooliak gyenge bajnoki pozíciója elsősorban a gyászos vendégszereplésnek köszönhető, a Vörösök az Anfielden kívül eleddig egyetlen bajnokit sem tudtak nyerni, és mindössze egyetlen találatot értek el. Idegenben csak a West Ham United és a Charlton Athletic szerzett kevesebb pontot a liverpooliaknál, akik így hazai pályán hiába remekelnek (pályaválasztóként egyetlen csapat sem gyűjtött több pontot náluk), összesítésben ez 15 forduló alatt csak a hetedik helyre elég.

A pocsék idegenbeli teljesítmény mellett a támadórészleget is joggal érheti kritika, hiszen a Vörösök 15 mérkőzés alatt csupán 15 találatot szereztek - ennél kilenc csapat volt eredményesebb, többek között a Fulham FC, az Everton FC vagy éppen a szombati ellenfél, a Wigan Athletic. A házi góllövőlistát Kuyt vezeti mindössze négy góllal, és ha a helyzet nem változik, akkor ebben az idényben sem lesz olyan csatára a Vörösöknek, aki tíznél többször eredményes - az utolsó ilyen támadó a Liverpool FC mezében Michael Owen volt.

A támadó alakzat gyengélkedéséhez persze az is hozzájárult, hogy a gárdát az utóbbi időben jelentős sérüléshullám súlytotta, amelynek elsősorban a középpályások voltak az áldozatai. Míg a védelem összeállítása eddig rendkívül stabil volt (a kérdés csak annyi volt, hogy a három középhátvéd közül melyik kettő kap lehetőséget, de alapesetben Rafa Benítez a Samy Hyypiä-Jamie Carragher duónak szavazott bizalmat), addig a középpályán csupán Steven Gerrard helye volt biztos - de ő is hol középen, hol pedig a jobb oldalon játszott. Harry Kewell, Mohamed Sissoko és Boudwijn Zenden hosszú időre dőlt ki a sorból, Xabi Alonso azonban szombaton a Wigan ellen talán már játszhat - a hétközi, Portsmouth elleni találkozón azonban Carraghernek kellett a középpályán szerepelnie, a kispadról pedig Robbie Fowler mellett két ifista, Danny Guthrie és a marokkói Nabil el-Zhar állt be, mivel nem volt más bevethető játékos.

A bajnoki címről tehát a liverpooliak alighanem ebben a szezonban is lemondhatnak: a csapat hátránya jelenleg 16 pont a listavezető Manchester Uniteddel szemben, és a második Chelsea FC is 13 ponttal előzi meg a Vörösöket - ezt csak valami földöntúli bravúrral lehetne behozni. A jelenleg harmadik Portsmouth fórja azonban csak kétegységnyi, azaz a dobogóra oda lehet férni, az együttes még versenyben van a Ligakupában is, a Bajnokok Ligájában pedig két körrel a csoportkör vége előtt kiharcolta a legjobb 16 közé kerülést. Megnyerhető trófeákban tehát nincs hiány, a Premier League aranyérméért pedig a következő idényben megint harcba lehet szállni.