A BVB pár évvel ezelőtt még európai sztárcsapatnak számított, hiszen 2002-ben megnyerte a német bajnokságot, és ugyanebben az évben döntős volt az UEFA-kupában. Akkor olyan sztárok játszottak az együttesben, mint Tomás Rosicky, Jan Koller, Éwerthon vagy Marcio Amoroso. Ők mindannyian súlyos összegért kerültek a klubhoz, és a felelőtlen költekezés csődközeli helyzetbe jutatta az egyesületet, amelyből a kiutat részben a sztárok eladása jelentette.
A BVB két éven keresztül szinte egyáltalán nem igazolt, aminek köszönhetően egyre több saját nevelésű focista került be a keretbe, így aztán hiába szerepelt a csapat valamivel gyengébben a Bundesligában, a drukkerek kitartottak a gárda mellett, sőt, a stadion (amelynek a nevét eladták egy biztosítási cégnek) bővítésének köszönhetően még többen láogattak ki a meccsekre.
A csúcsot a 2003-2004-es idény jelentette, amikor a Dortmund hazai átlatnézőszáma 79 647 volt, és a következő szezonban is csak azért csökkent le ez 77 235-re, mert a világbajnokság miatt felújították az arénát. A legutóbbi pontvadászatban azonban már "csak" 72 627 volt az átlagnézőszám, a jelenlegi idényben pedig folytatódott a csökkenő tendencia, és az eddig lejátszott nyolc otthoni találkozón átlagosan "mindössze" 70 612-en látogattak ki a dortmundi stadionba. A legutóbbi, VfL Wolfsburg elleni összecsapásra 62 ezren voltak kíváncsiak - és a csapat trénere, a holland Bert van Marwijk ezt követően jelentette be, hogy az idény végén feláll a kispadról.
A szakember akkor került a klub élére, amikor az a legnehezebb helyzetben volt: 2004 nyarán vette át a csapat irányítását, és a jelentősen megfiatalított gárdával a hetedik helyet szerezte meg, ami akkor remek eredménynek számított. Van Marwijk a holland iskolának megfelelően a 4-3-3-as szisztéma és a támadó játék híve, ami tetszett a dortmundi drukkereknek, és eleinte nagyon kedvezően fogadták a szakembert, akinek a népszerűsége azonban az előző szezonra már csökkent egy picit, a jelenlegi pontvadászatban pedig minden egyes hazai meccsel tovább süllyedt.
A BVB ugyanis várakozáson alul szerepelt az otthoni meccseken, nyolcból mindössze kétszer tudott nyerni, mindkétszer 1-0-ra, és ezt a a remek idegenbeli győzelmek (a Dortmund a VfB Stuttgartot és a Werder Brement is 3-1-re verték vendégként) sem tudták feledtetni.
Pedig az egyesület három év után először jelentősen erősített a nyáron, jobban mondva, drága játékosokat vett - amit azonban korábbi kedvencek eladásából finanszírozott. Jan Koller ugyan ingyen ment el, de Tomás Rosickyért, illetve David Odonkorért jelentős összeget kapott az egyesületből, amelyből megvette többek között Alexander Freit, Tingát és Nelson Haedo-Valdezt (a dél-afrikai Steven Pienaar ingyen érkezett).
Az új szerzemények azonban csak félig jöttek be: Tingára és Freirre nem lehet panasz, bár ők is képesek ennél jobb teljesítményre, de Pienaar és Haedo-Valdez hatalmas csalódás. A paraguayi csatár hiába kap hétről hétre lehetőséget, egyelőre még nem szerzett gólt, Pienaar pedig kiszorult a kezdő tizenegyből.
Utóbbi annak is köszönhető, hogy Van Maarwijk visszatért a 4-3-3-as taktikához - a szezon elején ugyanis a 4-4-2-vel is próbálkozott (a középpályán rombusz-alakzattal), de az nem jött be. Hiába játszik a csapat ismét a korábbi szisztémában, a látványos támadójátéktől messze áll - a Dortmund 15 forduló alatt 19 gólt ért el, aminél tíz gárda is többször volt eredményes - és a szurkolókat elsősorban ez zavarja. A jelek szerint a BVB fanatikusainak nem az eredmények a legfontosabbak, hanem az, hogy a csapat miként futballozik, amit a holland szakember viszont nem tud elfogadni.