A nyár nagy részében a Villa tulajdonosa még az a Doug Ellis volt, aki már 1983 óta irányította az egyesületet, és az utóbbi időben a szurkolói kritika kereszttüzébe került, mondván, nem elég ambíciózus, és a csapat érdekei helyett a saját gazdagodását tartja előtérben.
Az augusztus 4-i edzőváltást még Ellis hajtotta végre, az elnököt szintén kritizáló, és az eredményekkel is elmaradó David O'Leary helyére az északír Martin O'Neill érkezett, de pár héttel később a megromlott egészségi állapotú, 82 esztendős Ellis megvált a klubrészvényeitől. Az új tulajdonos az amerikai üzletember, Randy Lerner lett, akinek azonban már nem maradt sok ideje arra, hogy megerősítse a keretet.
O'Neill kérésére azért megvették a tréner egykori klubjától, a skót Celtic FC-től a bolgár középpályást, Sztilian Petrovot, aki majd tízmillió euróna került, és kis híján a Newcastle United szélsője, James Milner is a Villa Parkba került - azonban ez a transzfer az utolsó pillanatban meghiúsult (a hírek szerint a birminghamiek azóta haragszanak is a Szarkákra, mert visszaléptek az ügylettől). A szakembernek így többé-kevésé ugyanazzal a kerettel kellett dolgoznia, mint elődjének, de úgy tűnt, hogy ez nem okoz neki különösebb problémát.
A jobszélső pozícióját Milner helyett a saját nevelésű csatárra, Gabriel Agbonlahorra osztotta, aki így remekül ki tudta használni gyorsaságát, a csatársorban pedig egy másik ifista, Luke Moore remekelt Juan Pablo Angel partnereként. De a megszokott kezdő tizenegyből a klub akadémiájáról került ki a középhátvéd Luke Ridgewell, a védekező középpályás Steve Davis, valamint a csapatkapitány Gareth Barry, aki hol balhátvédként, hol pedig bal oldali középpályásként játszott, attól függően, hogy melyik poszton volt nagyobb szükség rá.
A Villa pedig meglepően jól szerepelt: az angol profi klubok közül a leghosszabb ideig maradt veretlen, a tizedik fordulóban kapott ki először a bajnokságban, de még a 12. fordulót követően is a negyedik helyen állt a tabellán. Ekkorra már egyre inkább O'Neill szájíze szerint alakult a keret, hiszen a birminghamiek megszerezték a tréner további két volt focistáját, a csatár Chris Suttont és a szélső Didier Agathe-ot, akik egyaránt ingyen érkeztek. Rájuk azért volt szükség, mert Moore súlyos vállsérülést szenvedett, és hosszú időre kidőlt a sorból. Az is O'Neill keze nyomát viselte, hogy két korábban meghatározó játékos kölcsönbe a Stoke Citybe került: Lee Hendrie-től és Partik Bergertől is így vált meg a klub.
A jó sorozat azonban a 12. fordulóban az Everton FC ellen aratott győzelemmel véget ért, hiszen azóta nem tudott meccset nyerni a csapat, és visszaesett a középmezőny alsó felébe. Tény, hogy a további sérülések sem tettek jót a gárdának: miután Sutton is kidőlt a sorból, így O'Neillnek nem sok variációs lehetősége maradt a csatársorban, főleg, hogy a cseh támadó, Milan Baros nem a kedvence. Többnyire csak csereként küldte pályára a volt liverpooli focistát, aki a bajnokságban csak a Sheffield United ellen tudott betalálni - más kérdés, hogy a többiek sem ontották a gólokat, tíz mérkőzés alatt mindössze nyolc találatot ért el az együttes, és ennek felét Barry szerezte.
Mivel a kapusok is kidőltek a sorból, így a Villa külön engedélllye a Crystal Palace magyar hálóőrét, Király Gábort vette kölcsön, de vele sem volt sok szerencséjük: Király ugyan sokszor bravúrosan védett, ugyanakkor többször is védhetőnek tűnő gólokat kapott, nem teljesített tehát valami megbízhatóan. Mivel a a portások közül Stuart Taylor még mindig nem épült fel, és a dán Thomas Sörensen sem biztos, hogy vállalni tudja a játékát a hét végén a Manchester United ellen, így lehet, hogy Király az FA-kupa után a bajnokságban is védhet a Vörös Ördögök ellen - ennél azonban sokkal fontosabb, hogy a januári átigazolási időszakban O'Neill végre kihasználhatja Lerner pénztárcáját.
Király a Chelsea ellen megóvta hálóját a góltól
Az első új szerzemény ugyan kölcsönbe érkezett (a Manchester Unitedtől a jobbhátvédet, Philip Bardsley-t szerezték meg), de a hónap végéig várhatóan kissé felturbózzák a támadó részleget. A kiszemelt egy jobbszélső és egy csatár: előbbi pozícióra a watfordi Ashley Young és a Chelsea-s Shaun Wright-Phillips, utóbbira pedig a liverpooli Craig Bellamy és a charltonos Darren Bent a fő jelölt - de persze mások is szóba jöhetnek (állítólag még Gera Zoltán is).
A szakvezető mindenesetre kifejtette, hogy az ősz második felében a tervezettnél korábban kénytelen volt bedobni a mély vízbe néhány saját nevelésű ifjoncot (a középpályás Craig Gardnert és Isaiah Osbourne-t), akiket lassabban akart beépíteni a csapatba. Mindez nem feltétlenül jó hír a magyar Stieber Zoltán számára, akivel éppen januárban kötöttek profi szerződést, de továbbra is a korosztályos csapatban, esetenként a tartalékok között szerepel - és egy darabig várhatóan nem fog játszani a nagyoknál. Igaz, még van ideje, hiszen októberben még csak 18 éves múlt...