Ismét Del Neriben bíznak Veronában

Sokat köszönhet a Chievo Verona a nyári olasz bundabotránynak, hiszen a klub ennek következtében tudta elérni története legjobb élvonalbeli helyezését, most pedig ugyancsak ezért nem áll kieső helyen. Az elmúlt pár hónap alatt a mennyet és a poklot is megjárt egyesület a télen igyekezett magára találni, a kiesés elkerülése pedig reális cél lehet a következő időszakra - a szurkolók reményeit csak tovább táplálja, hogy a kispadon az egykori sikeredző, Luigi del Neri ül.

Ismételjük át gyorsan a "chievói csoda" történetét! Az egész 2000 nyarán kezdődött, amikor az akkor másodosztályú, kisebbik veronai klub (a város patinásabb, első számú egyesülete a Hellas Verona) a vezetőedzői posztra az akkor 50 esztendős egykori élvonalbeli futballistát, Luigi del Nerit nevezte ki. Az új tréner első idényében az elitbe vezette a Chievót, a Serie A-ban abszolút újonc együttes pedig azonnal elvarázsolta az itáliai közönséget látványos, közönségszórakoztató és - nem mellékesen - eredményes játékával. A szenzációs ötödik helyezés után a következő idényekben sorrendben a hetedik, majd a kilencedik pozícióban végzett az együttes, amivel messze túlszárnyalta az előzetes várakozásokat.

2004 nyarán aztán Del Nerit egy gazdagabb klub, jelesül az a Bajnokok Ligája címvédője, az FC Porto elcsábította. A csapat ennek ellenére jól kezdte a szezont, ám teljesítménye fokozatosan visszaesett, végül csak egy utolsó pillanatban végrehajtott pánikszerű edzőcsere mentette meg a kieséstől. A 2005-2006-os idényt az előzőhöz hasonlóan egy az élvonalban tapasztalatlan trénerrel, Guiseppe Pillonnal kezdte meg a klub, aki meglepetésre a pár évvel korábbi sikereket idézve a hetedik helyre vezette a gárdát. Mivel azonban a bundabotrányban érintett klubok közül három is a veronaiak előtt foglalt helyet a táblázaton, a Chievo végül hivatalosan a negyedik pozícióban zárta a Serie A küzdelmeit, ami BL-selejtezőt ért, szép summával járó csoportkörrel kecsegtetett, és jó alapot adott a kulcsemberek megtartásához, valamint további erősítésekhez.

Eddig tartott a sárga-kékek mennybemenetele, jött a mélyrepülés: a bolgár Levszki Szófia megoldhatatlan feladat elé állította még a megerősödött Chievót is, sőt, a vigaszdíjként kijáró UEFA-kupás szereplés sem tartott sokáig, ott a portugál Sporting Braga ejtette ki a gárdát - amelyben akkor már nem szerepelt a kiváló brazil csatár, Amauri, akit a BL-kudarc után eladtak a Palermónak (ahol aztán az ősszel remekül futballozott, az év végén azonban súlyosan megsérült). Eközben a bajnokságban is gyalázatosan szerepelt a csapat, hat forduló után mindössze egy ponttal állt, ami épp elég volt ahhoz, hogy Luca Campedelli elnök ajtót mutasson a pár hónappal korábban még oly nagyra tartott Pillonnak.

Az utód pedig nem lett más, mint Del Neri, akiről menet közben kiderült, hogy tipikus "egyklubos" edző, hiszen 2004-es távozása után sem az FC Porto, sem az AS Roma, sem a Palermo trénereként nem tudott igazán jó eredményeket felmutatni. Október közepén tehát visszatért sikerei helyszínére, és gyorsan eszközölt is néhány változást a csapatnál. Első lépésként kitette a kapuból Lorenzo Squizzit, hogy Vincenzo Sicignanót állítsa a helyére, visszahelyezte a védelembe a veterán Lorenzo D'Annát, majd sorra folytak a további személycserék. Gyorsan kikopott az együttesből a védő Fabio Moro, Giuseppe Scurto és Andrea Mantovani, a középpályás Federico Giunti és a brazil Luciano, valamint a csatár Denis Godeas - bekerült viszont a csapatba többek között Andera Zanchetta, Paolo Sammarco, Victor Obinna és Marco Malagó is.

Az így "megkavart" gárda sem szállította eleinte az eredményeket, de a fejlődés azért érzékelhető volt, ami végül három győzelemben materializálódott - ekkor jött a 2006. évi utolsó forduló tragédiája, amikor is a veronaiak idegenben simán, 3-0-ra kikaptak az újonc Ascolitól. Mindez azt jelentette, hogy a csapat a 17. helyen telelt, ami még éppen nem kieső pozíció, bár a pályán elért eredmények alapján ott most ott kéne állnia a Chievónak (a pontlevonással sújtott Reggina "tolta" csak fel egy hellyel az együttest).

Del Nerinek viszont nem sok ideje volt a helyzeten lamentálni, két feladata is akadt: találni még egy megfelelő csatártársat a stabil kezdő Sergio Pellissier mellé, valamint megerősíteni a helyenként igencsak erőtlen középpályássort. A tréner tehát, miközben lepasszolta a feleslegessé vált Simone Tiribocchit és Denis Godeast kölcsönbe a másodosztályba, szerződtette a Hellas Verona rutinos középpályását, Vincenzo Italianót, valamint a Siena hórihorgas albán centerét, Erjon Bogdanit - utóbbit nem kevesebb, mint 3 millió euróért. Az ár azért meglepő, mert a korábban tényleg gólerős csatár az ősszel formán kívül futballozott és mindössze két gólt szerzett, amit még Tiribocchi is "túlszárnyalt" eggyel. A Chievónál azonban úgy gondolják, a népszerű Gigi tudja, mi kell ahhoz, hogy a sárga-kékek újra erőre kapjanak, és ezt januárban be is bizonyíthatja: a bajnoki ellenfelek sorát ugyanis a Catania, Siena, Empoli FC hármas alkotja, ez pedig a tipikus "most vagy soha" helyzet, ami a veszélyzónából való kikecmergést illeti.