A kilencvenes évek második felében a portugál bajnokságban Mário Jardel számított az első számú gólvágónak, sőt, Európában is a legeredményesebb futballisták között emlegették. A brazil játékos az FC Porto színeiben sorozatban négy gólkirályi címet szerzett, 1999-ben pedig az európai Aranycipő is az övé lett.
A támadót aztán 2000 nyarán elvitte a török Galatasaray SK, ahol szintén nem okozott csalódást, elvégre a félholdas gárda az ő góljával nyerte meg az európai Szuperkupát a Real Madrid ellen, de Jardel egy év elteltével visszatért Portugáliába, mégpedig a Sporting CP-hez. A lisszaboniaknál aztán még korábbi önmagát is fölülmúlta, hiszen 30 bajnokin 42 találatot ért el, amivel természetesen megint gólkirály lett, és ismét elhódította a kontinentális Aranycipőt - azonban ennek ellenére sem tudott bekerülni a brazil válogatott világbajnoki keretébe.
A következő szezonban még jó volt 11 találatra a Sporting színeiben, de mentális problémákkal küszködött, amihez magánéleti válsága is hozzájárult. A lisszaboniak végül 2003 nyarán felbontották szerződését, és Jardel ezt követően előbb a Bolton Wanderersnél, majd az Anconánál próbálkozott kevés sikerrel, mint ahogyan az argentin Newell's Old Boysnál sem tudott megragadni a csapatban. 2005-ben aztán a brazil Goiásba szerződött, miközben a portugál A Bola nevű sportújság hétoldalas összeállítást közölt róla, azt elemezve, hogy miért nem tudott befutni valamelyik topligában.
A cikk szerint Jardel életvitele (egy időben drogfüggő volt, és rendszeresen bárokban éjszakázott) mellett ügynöke is alaposan közrejátszott abban, hogy a focista depresszióba esett, 2002-ben például állítólag beígérte neki, hogy a Real Madridba fog igazolni, de a királyi gárda választása végül Ronaldóra esett. Jardelnek a Goiásban sem ment különösebben a játék, bár a 2006-os állami bajnokságot megnyerte a gárdával, ám ezzel együtt tavaly nyáron a portugál élvonalba frissen feljutott SC Beira Marnál úgy gondolták, hogy a 33 esztendős támadó segítségükre lehet.
Az egyesület egyéves szerződést kötött a csatárral, és a szezon jól indult Jardel számára, hiszen rögtön az első fordulóban gólt szerzett a Desportivo Aves ellen, majd két körrel később az Estrela Amadora ellen is eredményes volt. Lassan azonban kikopott a kezdő tizenegyből, és ezt követően már csak egyszer tudott betalálni, a 14. játéknapon tizenegyesből vette be a CD Nacional hálóját. Az ősszel 14 összecsapásból 11-en lépett pályára, de még ezzel sem tudta úgy lerontani mutatóját a portugál élvonalban, hogy az rosszabb legyen a meccsenkénti egy gólnál: Mário Jardel összesen 185 bajnokit játszott Portugáliában, és 186 találatot ért el!
A Beira Marnál mindenesetre nem volt maradása, de a pályafutását még korántsem fejezte be, hiszen a ciprusi Anorthoszisz Famagusztába igazolt. A klub jelenleg a harmadik helyen állt a bajnokságban, négy ponttal lemaradva a listavezető APOEL Nicosiától, és az Anorthoszisznál úgy vélik, hogy ez elsősorban a támadójáték miatt van így: tény, hogy a gárda 16 forduló alatt mindössze 23 gólt ért el, míg az APOEL ugyanennyi összecsapáson 37-szer talált be.
Jardel egyelőre az idény végéig írt alá a ciprusiakhoz, de az Anorthoszisz a következő szezonra is opcióval rendelkezik. Csapattársai között van többek között a 2004-es Eb-n is szerepelt, és évekig a Premier League-ben futballozott lett Marian Pahars, vagy az ugyancsak az angol élvonalban megfordult grúz Temuri Kecbaja.
De nem csak ebben a gárdában játszanak olyan focisták Cipruson, akik egykoron valamelyik topligában szerepeltek: az AEL Limasszol játékosa a lengyel Radoslaw Kaluzny (ex-Bayer Leverkusen és -Energie Cottbus); az APOEL Nicosiában futballozik a görög Nikosz Mahlasz, aki Jardelhez hasonlóan volt európai Aranycipős, és játszott az Ajax Amsterdamban, valamint a Sevilla FC-ben; az Ethnikosz Ahnasz focistája a román Marius Iordache (egykoron Villarreal CF és Valencia CF), valamint a szerb Milan Belic (játszott az 1. FC Nürnbergben a Bundesligában).
Az RCD Espanyol és az Arminia Bielefeld volt román támadója, Claudiu Raducanu a Nea Szalamina Famagusztában szerepel, együtt a volt német válogatott Marco Haberrel; az Omonia Nicosia pedig olyan focistákkal rendelkezik, mint a brazil Zé Elías (a Bayer Leverkusen, a Bologna FC és az FC Internazionale is a volt klubjai közé tartozik, és 22-szer szerepelt a selecaóban), a brazil Magno Mocelin (a Deportivo Alavésszel UEFA-kupa-döntőt is játszott), a görög Jorgosz Vakuftszisz, aki a Fiorentinánál Gabriel Batistuta mellett tanulta a gólszerzés tudományát, és a skót Paul Ritchie, aki játszott többek között a Manchester Cityben, és válogatott is volt. Ugye, hogy nem is olyan rossz a ciprusi pontvadászat?