Diegót meglepte a Bundesliga színvonala

A Werder Bremen szurkolói a nyáron kicsit aggódtak csapatuk miatt, amikor kiderült, hogy a francia játékmester, Johan Micoud távozik a klubtól, és a helyére a brazil Diegót szerződteti a klub, aki az elmúlt években az FC Portóban nem különösebben villogott. A dél-amerikai futballista azonban fél év alatt nem csak a brémai híveket hódította meg, hanem az egész Bundesligát, hiszen őt választották meg az őszi szezon legjobb játékosának.

- Meglepte az a lelkesedés, amellyel a szurkolók fogadták?
- Egy kicsit. Nem gondoltam volna, hogy Németországban minden egyes mérkőzésen telt ház lesz, és a drukkerek ilyen fanatikusak. Arról nem is beszélve, hogy még az edzéseket is nagyon sok szurkoló látogatja. Kifejezetten tetszik, hogy a drukkerek ilyen közel állnak a csapathoz.

- És a saját teljesítményét miként értékeli?
- Természetesen szeretnék még tovább fejlődni, de egyelőre elégedett vagyok azzal, amit nyújtottam. Örülök, hogy vezetjük a tabellát, csak azt sajnálom, hogy a Bajnokok Ligájából és a német kupából is kiestünk.

- Meglehetősen hamar megtalálta az összhangot csapattársaival. Ez minek köszönhető?
- Szerintem ennek két oka van. Először is a felkészülési időszakban rendkívül intenzív edzéseket tartottunk, bár az első napokban a vébé miatt még páran hiányoztak. Másrészt pedig a csapattársaim kiváló futballisták, és ez megkönnyíti a beilleszkedést.

- Miben különbözik a Bundesliga azoktól a bajnokságoktól, ahol eddig szerepelt?
- Természetesen minden pontvadászatnak megvan a maga karaktere, de nem akarom a német bajnokságot összehasonlítani a brazil vagy a portugál ligával. Annyit mindenesetre elmondhatok, hogy meglepett a Bundesliga magas színvonala, a mérkőzések tempója sokkal nagyobb, mint azt előzetesen gondoltam. Hatalmas kihívás a számomra, hogy egy ilyen magas színvonalú bajnokságban szerepelhetek.

- Még csak fél éve játszik a Werderben. Vezéregyéniségnek tartja magát a gárdában?
- Megvan a helyem a csapatom belül, és a feladatomat igyekszem felelőségteljesen ellátni - ahogy minden más játékos. Minden focistának vezéregyéniségnek kell lennie egy bizonyos szinten, hogy az együttes jól működjön.

- Ebből a szempontból fontos a kommunikáció. Hogy áll a német nyelvvel?
- A legfontosabb kifejezéseket már ismerem, de természetesen igyekszem minél jobban elsajátítani a nyelvet. Ezen kívül angolul és spanyolul is tudok kommunikálni a csapattársaimmal. A személyes tolmácsom, Roland Martínez is sokat segít, vele rendkívül jó a kapcsolatom. Nélküle biztos nehezebb dolgom lenne.

- Még csak 21 esztendős, de nem csak a pályán, hanem azon kívül is rendkívül éretten viselkedik. Ez minek köszönhető?
- Már 11 esztendősen elhagytam a családi házat, hogy a Santos FC-ben futballozhassak. Ez életem legnehezebb döntése volt, de így nagyon hamar önállóvá kellett válnom, és komoly felelősségérzet fejlődött ki bennem. Azt hiszem, ez jót tett a személyiségemnek.

- Gyermekként miként tudta legyőzni a honvágyat?
- A Santosnál szerencsére nagyon figyelnek a fiatalokra, és gyorsan találtam magamnak új barátokat. Ráadásul azt csinálhattam, amit a legjobban szeretek: futballozhattam. Ez manapság is így van, természetesen hiányzik a családom, ám a labdarúgás szeretete ezt némileg kompenzálni tudja. A barátnőmet, aki Brazíliában tanul, is ritkábban láthatom, de ez hozzátartozik a profi focisták életéhez.

- Fiatalon mik voltak az álmai?
- Mindig is szerettem volna futballista lenni, hogy nagy stadionokban sok szurkoló előtt játszhassak. A legnagyobb példaképem Raí volt, aki a Sao Paulo FC-ben és a Paris Saint-Germainben szerepelt, és tagja volt az 1994-es világbajnok brazil csapatnak. Igyekeztem megőrizni a játék örömét az edzéseken is, és biztos voltam benne, hogy el fog jönni az én időm. Arra viszont nem gondoltam, hogy már 16 esztendősen a felnőttek között játszhatok majd - ugyanakkor nagyon boldog voltam.

- Rendkívül fiatalon brazil bajnokságot nyert a Santosszal. Erre miként emlékezik vissza?
- Az egész év álomszerű volt számomra. Még csak 17 éves voltam, de az egész csapat nagyon fiatal focistákból állt. Senki sem gondolta, hogy az élen végezhetünk, még magunk sem hittünk benne. Végül mégis sikerült 19 év után ismét aranyérmet nyerni a klubnak.

"Minden focistának vezéregyéniségnek kell lennie"

- Nemrégiben a Santos edzőközpontjában egy pályát is elneveztek önről.
- Hatalmas megtiszteltetés számomra, hogy a klub így döntött, hiszen általában csak azokkal a focistákkal történik ilyen, akik már befejezték a karrierjüket. Hogy már 21 esztendősen így értékelték a pályafutásomat, az nagy örömmel tölt el.

- Egy másik fiatal játékosról, Robinhóról is pályát neveztek el. Ő egykoron önnel együtt került fel a Santoshoz, jelenleg pedig a Real Madridban szerepel. Tartja vele a kapcsolatot?
- Igen, a mai napig nagyon jó barátok vagyunk. Általában akkor szoktam felhívni, amikor a Werderrel idegenben szereplünk, és a meccsek előtt egy szállodában alszunk. Remélhetőleg hamarosan megint személyesen is találkozhatunk.

- Brazíliában hogyan reagáltak arra, hogy a Werderbe igazolt?
- Megoszlottak a vélemények, de azért a pozitív hangok voltak többségben. Sokan örültek annak, hogy Európa egyik legjobb bajnokságában próbálhatom ki magam.

- 21 esztendős korára már nyert brazil és portugál bajnokságot, valamint Copa Américát is a brazil válogatottal. Milyen céljai vannak még a futballban?
- Nagyon örülök, hogy eddigi rövid pályafutásom során máris ilyen sok mindent nyertem, de természetesen még rengeteg dolgot szeretnék elérni a futballpályán. Arról nem is beszélve, hogy bár egy bajnoki cím vagy egy siker elérése nem könnyű, de még nehezebb, hogy az ember megőrizze a motivációját, és folyamatosan magas színvonalon tudjon teljesíteni.

(Forrás: www.werder-online.de)