A Didier Deschamps-féle, Bajnokok Ligája-döntős gárdát nagyon hamar szétkapkodták a sztárklubok, a 2004-es gelsenkircheni fináléban pályára lépett focisták közül a jelenlegi idény elejére már csak hárman maradtak a Monaco keretében. A nyáron kinevezett Bölöni Lászlónak persze nem csak ezért kellett szinte teljesen új csapatot építenie, de tény, hogy a holtszezonban négy új futballista is érkezett a nagyhercegségbe, majd pedig, miután három forduló után mindössze egy pontja volt az együttesnek, az egyesület újabb négy játékost vásárolt. Összesen több mint 18 millió eurót költöttek az új szerzeményekre, nem csoda, hogy a célkitűzés az európai kupaporondra való kijutás volt - elvégre a 2005-2006-os pontvadászatban ez nem jött össze, csak a tizedik helyen zárt az együttes.
Bölöni irányításával azonban nem jöttek az eredmények, a menet közbeni erősítések ellenére sem. A szakember munkáját persze nem könnyítette meg, hogy a bajnokság közben kellett beépítenie az új futballistákat a csapatba, de még ezzel együtt is többet vártak tőle, mint hogy tíz forduló után az együttes az utolsó előtti helyen álljon, mindössze két győzelemmel és hét ponttal. Mert a Monaco tíz mérkőzés alatt csupán hét pontot gyűjtött össze, és nem elég, hogy az európai kupaszereplés veszni látszott, de felsejlett a kiesés elleni küzdelem réme is. Bölöni menesztéséhez emellett az is hozzájárult, hogy a korábbi klubjainál inkább tehetséges fiatalokkal vagy szerényebb képességű játékosokkal dolgozó mester nem találta a hangot a már sztárnak számító labdarúgókkal.
A Monaco vezetősége mindenesetre tíz játéknap után úgy döntött, hogy nem tart igény Bölöni szolgálataira, és hogy ez a lépés nem alaposan átgondolt, hanem váratlan volt, azt jól jelzi, hogy a kispadra a szakvezető asszisztense, Laurent Banide került. Az ő személye azért tűnt kézenfekvőnek, mert már Bölöni elődjének, Francesco Guidolinnak is a pályaedzője volt, vagyis jól ismerte a gárdát, ezen kívül megvolt az élvonalbeli munkához szükséges licence, ráadásul ezer szállal kötődött az egyesülethez, elvégre már édesapja, Gérard Banide is volt a Monaco vezetőedzője. Az ifjabb Banide munkája nem kezdődött valami jól, első meccsén a társulat 1-0-ra kikapott Nantes-ban, és ezzel visszacsúszott az utolsó helyre - azóta viszont csak három vereséget szenvedett a csapat, és lassan, de biztosan megindult felfelé a tabellán.
A Bölöni által preferált taktikán az új szakvezető eleinte nem változtatott, Banide elődjéhez hasonlóan általában 4-5-1-es felállásban küldte pályára együttesét - de az első négy mérkőzésén rögtön nem számíthatott az első számú "csúcsékre", Jan Kollerre, aki sérülés miatt kidőlt a sorból. Az új tréner eleinte az olasz Marco di Vaióval próbálkozott ezen a poszton, de őt gyorsan el is felejtette, és egy váratlan húzással az alaphelyzetben támadó középpályás Serge Gakpét tolta előre, ami remekül bejött. Ráadásul így a Bölöni által inkább védekező középpályásként alkalmazott, és emiatt sokat is panaszkodó Yaya Touré is egy sorral előrébb lépett, és az övé lett a karmesteri pálca, amit remek játékkal hálált meg. Ők ketten novemberben, illetve decemberben összesen hét gólt szereztek, és mivel a jobb oldali középpályás Carmel Meriem is felépült sérüléséből, a támadó részleg sokkal hatékonyabb lett.
A klub januárban meg is vált Di Vaiótól, akit az olasz másodosztályú Genoának adtak el, de a védekező középpályás Lucas Bernardi súlyos sérülése (az argentin játékosnak január elején a térdét kellett megműteni, és négy hónapra kidőlt a sorból) megint új helyzetet teremtett: Touré ismét védekezőbb feladatot kapott, Gakpé is visszalépett a középpályára, tehát a Monacónak egy vérbeli csatárra volt szüksége - még Koller felépülése mellett is. Egészen az átigazolási időszak utolsó napjáig úgy tűnt, hogy mégsem érkezik új focista a klubhoz, de január 31-én végül két támadót is igazolt az együttes: a fiatal kolumbiai Juan Pablo Pinót végleg megvették (nem is olcsón, hárommillió euróért), míg Frédéric Piquionne kölcsönbe érkezett az AS Saint-Etienne-től.
Utóbbi játékos rögtön be is került a kezdők közé, és szerepeltetése meg is tette a hatását, hiszen Piquionne eddig hat meccsen három gólt szerzett. Ráadásul Banide az új szerzeménnyel már a kétcsatáros formációt is egyre gyakrabban alkalmazza, és a jelek szerint Piquionne remekül megérti magát Kollerrel: utóbbi futballista idén már négy gólnál tart - a szezon első felében csak egyszer talált be. Ha csapat a két legutóbbi hazai mérkőzésén döntetlen helyett nyerni tudott volna, akkor ugyanannyi pontja lenne, mint a hetedik AS Saint-Etienne-nek, így viszont "csak" a 14. helyen áll, ami persze így is előrelépés a pocsék szezonkezdethez képest. Egy jó hajrával akár az első tízbe is odaérhet az együttes (a hátralévő tíz mérkőzésből hatot otthon játszhat a csapat), de az európai kupaszereplés eléréséhez kisebbfajta csoda kellene. Talán majd a következő idényben, Banide irányításával az is összejön...