Ma már rangadó a Lazio-Empoli

Rendhagyó dolgozatot közlünk ezúttal, hiszen a megszokottaktól eltérően nem egy, hanem két együttesről szólunk bővebben az alábbiakban. Ennek oka elsősorban az, hogy a Lazio és az Empoli FC összecsapása, amely az olasz bajnokság 29. fordulójának zárómérkőzése, meglepő módon igazi rangadónak számít, elvégre a hazaiak a tabella harmadik, a vendégek az ötödik helyén tanyáznak. Figyelembe véve tehát az alábbiakat, megfelelő tudással felvértezve várhatjuk a mérkőzést és - a két gárda szempontjából - a pontvadászat hátralevő részét.

Az égszínkék-fehérek és a kékek összehasonlító jellemzése természetesen csak az utóbbi egy-két évben merülhetett fel, hiszen a fővárosiak múltja jóval gazdagabb eredményekben, sikerekben, mint a kis toszkán egyesületé. Míg a Laziót 1900-ban, az Empoli FC-t 20 évvel később alapították (előbbi "kortása" így a Bayern München és az Ajax Amsterdam, utóbbié például a CA Osasuna és a Zalaegerszegi TE); a Sasok dicsőséglistájára több mint 100 esztendő alatt hazai és nemzetközi trófeák kerültek, Empoli városának első számú csapata gyakorlatilag semmit sem nyert.

Az új idők azonban egy küzdőtérre sodorták a két egyletet, a 2005-2006-os idényt tekintve pedig éppen hogy a kisebbik csapat végzett az előkelőbb helyen a Serie A-ban, még ha ez a Lazio bundabotrányba való belekeveredésének tudható is be: miután a rómaiaktól 30 pontot levontak, a zöld gyepen kiharcolt negyedik helyezés helyett egy gyors zuhanással a kiesőzóna felett, a 16. helyen kapaszkodtak meg, míg a kékek (újoncként!) a hetedik pozícióig törtek előre, és akár az UEFA-kupában is indulhattak volna, ha megkapják a szükséges licencet - mint ahogy nem kapták meg. Ebből az is kiderült, hogy a Lazio, lassan kiheverve a pár évvel ezelőtti anyagi összeomlást, ismét kezd talpra állni, míg az Empoli FC 2004-es kiesését követően azonnal visszatért az élvonalba, és ott bravúrosan szerepelve saját jogán is bentmaradt volna, bundabotrány ide vagy oda.

A 2006-2007-es idény elejét tekintve kezdetben méginkább kisebbik klubunk felé billent a mérleg nyelve, Luigi "Gigi" Cagni tanítványai remekül elkapták a rajtot, majd egy hullámvölgy után ismét rátértek a helyes útra: győzelemmel nyitották az idei évet, amit máig öt másik követett, a sorba pedig mindössze két döntetlen és egy Fiorentina elleni idegenbeli vereség csúszott be, ez a teljesítmény momentán az UEFA-kupás szereplést érő ötödik helyezésre jogosít (miközben a klubvezetés Fabrizio Corsi elnökkel az élén azon dolgozik, hogy ha úgy alakul, legközelebb ne legyen gond a nemzetközi engedéllyel).

A Lazio a Cagninál tíz évvel fiatalabb, de már szintés sokat tapasztalt, 46 esztendős Delio Rossival a kispadon valamivel később "indult be", viszont 2007-es mérlege még jobb, mint vetélytársáé: három döntetlen mellett hat győzelem, a legutóbbi öt játéknapon pontvesztés nélkül - ezzel pedig a fővárosiak azt a nem kis haditettet hajtották végre, hogy befurakodtak az eddig fölényesen vezető triumvirátus tagjai közé, leszorítva a dobogóról az eggyel több mérkőzést játszott Palermót (és ne feledjük, hogy a Laziót még egy három pontos levonás is sújtja, a múlt bűneiért). Így jutottunk el tehát a vasárnapi rangadóig, amely előtt még emlékeztetnénk, hogy a tavalyi Lazio-Empoli FC ütközet a Stadio Olimpicóban egy rendkívül izgalmas 3-3-as döntetlent hozott.

A fenti rövid áttekintés után rá is térhetünk az izgalmas részre, a taktikák és játékoskeretek összevetésére! Előbbi témában Rossi mester egyértelműen a 4-4-2-es felállást favorizálja, a középpályán vagy a klasszikus felállásban, vagy egy játékmestert - jellemzően Stefano Maurit - kinevezve. Idősebb kollégája eközben a 4-4-2-t és a valamivel (látszatra) defenzívebb 4-5-1-et variálja, utóbbi esetben két csatára, a hét találattal házi gólkirály Luca Saudati vagy a fiatal Nicola Pozzi közül valaki a kispadon kezdi az összecsapást. Pozziról megjegyzendő, hogy idén már kétszer is győztes találatot szerzett, mégpedig az AS Roma és az Udinese ellen, az Empoli FC-re jellemzően mindkét mérkőzés 1-0-ra végződött. A tapasztaltabb Saudatival párban ők igyekeznek pótolni a nyáron a Valencia CF-nek eladott gólzsákot, Francesco Tavanót - más kérdés, hogy a támadó nagyon rosszul járt a spanyolországi szerződéssel, és már vissza is tért az idegenlégióskodásból a Lazio városi riválisához, az AS Romához.

Ha már a csatársornál tartunk, összefonódásokban nincs hiány a két együttes játékosállományát tekintve: a 2003-2004-es, kieséssel végződött idényben még az Empoli FC házi gólkirálya volt a Sasok mostani első számú támadója, Tommaso Rocchi, mint ahogy kék mezt viselt Manuel Belleri, Pasquale Foggia és a brazil középhátvéd, Cribari is - ma mind a négyüket a Lazióhoz köti szerződésük. Rocchi ékpárja az égszínkék-fehéreknél az elmúlt szezonhoz hasonlóan a macedón Goran Pandev, akivel ketten együtt a 2005-2006-os pontvadászatban 27 találatot értek el - most 21-nél tartanak. A házi góllövőlista harmadik helyén álló Massimo Oddo azonban már nem gyarapíthatja góljai számát a Laziónál, hiszen a télen hosszas huzavona után a csapatkapitány az AC Milanhoz szerződött, a válogatott jobbhátvédet a hosszú sérülés után visszatért fiatal, szélsőként is bevethető svájci, Valon Behrami pótolja. A rómaiak a befolyt összegből megvethették a Fiorentinától a Mágus becenevű, 2002 óta Olaszországban futballozó válogatott chilei középpályást, Luis Jiménezt, akit 22 évesen Itáliában nagyon nagyra tartanak - ezzel ellentétben a toszkánok semmilyen jelentős átigazolást nem ütöttek nyélbe a tél folyamán.

Veterán kapusokkal mindkét klub jól áll: Daniele Balli 40 évesen egy percet sem hagyott ki eddig a bajnokságból az Empoli FC hálóőreként, a Lazio kapujában pedig a nála három évvel fiatalabb Angelo Peruzzi és a 43 esztendős Marco Ballotta váltja egymást. A fővárosiak védelmének legbiztosabb pontja a balbekk Luciano Zauri, a két középhátvéd jellemzően a Sebastiano Siviglia-Guglielmo Stendardo-Cribari hármasból kerül ki, míg az Empoli elhárítása a sokat látott, 33 esztendős Vittorio Tostóra és a nála tíz évvel fiatalabb Andrea Raggira épül.

Ahol a csata eldőlhet, az viszont leginkább a középpálya, itt a technikás futball képviselői argentin-olasz duókat alkotnak: az empolis Sergio Almirónt és Ighli Vannucchit Cristián Ledesmával és Stefano Maurival állíthatjuk párba. A Sasok titkos fegyvere lehet még a tapasztalt elefántcsontparti-olasz középpályás, Christian Manfredini, aki a januári első forduló óta nem játszott, majd a Reggina ellen végig a pályán volt és gólt is szerzett a múlt hétvégi idegenbeli 3-2-es diadal alkalmával.

Ezzel a győzelemmel a Lazio győzelmi sorozata ötmérkőzésesre duzzadt, miközben a toszkánoknak a Livorno ellen hazai pályán egy már megnyert meccsen sikerült hozzássegíteniük az ellenfelet egy döntetlenhez, úgyhogy most minden bizonnyal harapós kedvükben vannak. A fentiek alapján tessék eldönteni, melyik egyesület végez majd előrébb a végelszámolásnál - az biztos, hogy a szurkolóknak addig még jó néhány élményben lesz részük.