A bizonytalanság az úr az újra első osztályú Juventusnál

Az Arezzo legyőzésével már matematikailag is biztossá vált: a Juventus FC "száműzetésének" egy évvel annak kezdete után vége szakad, az Öreg Hölgy az ősztől újra a Serie A-ban szerpel majd. Azt azonban, hogy ki ül a kispadon, és kik lépnek pályára a következő idényben, még az igazi bennfentesek sem tudják pontosan megmondani - így erre mi sem vállalkoznánk, elemzésünk tárgya az átigazolások mellett inkább a lassan véget érő idény eseményfolyama lesz.

Kezdve az aktuális és legfontosabb hírrel, az Arezzo elleni idegenbeli 5-1-es sikerrel a Juventus FC három fordulóval a szezon vége előtt bebiztosította feljutását a Serie A-ba. Az ellenfél kispadján a Zebrák egykori csapatkapitánya, Antonio Conte ült, akinek állása komoly veszélyben van, hiszen a kiscsapatot a kiesés fenyegeti - most jönne jól az arezzóiaknak az a hat pont, amit még a bundabotránnyal kapcsolatban vontak le tőlük az idény elején. Ezzel pedig be is zárult a kör, térjünk hát vissza Torinóba!

Hogy miért és hogyan sorolták vissza a Juventus FC-t 2006 nyarán az olasz második vonalba, miért pont és miért csak ezt a klubot érintette ilyen érzékenyen a bundabotrány, arról nemcsak számtalan cikk, hanem például könyv is jelent meg hazánkban, ezért ezt a témát engedelmükkel nem boncolgatnánk tovább.

Foglalkozzunk inkább sportszakmai kérdésekkel! Nos, 2006 nyarán a Juventus FC-től nemcsak az edző, Fabio Capello távozott, hanem hét klasszis futballista is Émerson, Fabio Cannavaro, Gianluca Zambrotta, Patrick Vieira, Zlatan Ibrahimovic, Lilian Thuram és Adrian Mutu személyében. A kispadra a klubot játékosként öt évig szolgált Didier Deschamps került, az érkezési oldalon pedig csak három tényleg újnak számító (tehát nem kölcsönszerződés vagy egyéb játékjog-tulajdonrész ügylet révén Torinóba került) labdarúgó neve szerepelt: a két középpályás, Marco Marchionni (Parma FC) és Cristiano Zanetti (FC Internazionale) ingyen váltott csapatot, így egyedül a francia válogatott hátvéd, Jean-Alain Boumsong került pénzbe, mégpedig 4,8 millió euróba.

A gall szakvezetőnek a morális válságon való túllépés mellett kellett felépítenie egy működőképes gárdát, ami néhány zökkenövel sikerült is, gondolunk itt az olasz kupából való kiesésre a Napoli ellenében, vagy éppen a szezonnyitó 1-1-es döntetlenre Riminiben. A klub első Serie B-ben töltött szezonjára tekintve egyébként nem sok oka lehet a panaszra a Zebrák szurkolóinak: a jelentős mértékű pontlevonással indult együttes december elejére felküzdötte magát a tabella élére, azóta pedig csak két alkalommal fordult elő, hogy a tabella nem a Juventus FC nevével kezdődött, a Vicenza elleni idegenbeli döntetlen (2-2) illetve a Bresciában elszenvedett vereség után (1-3).

Buffon távozhat...

Február közepe óta tehát folyamatosan a torinói klub áll az élen, és ez minden bizonnyal így is marad a 42 fordulós szezon "lefújásáig". Emellett megjegyzendő, hogy a Deschamps-gárda szerezte a legtöbb gólt és kapta a legkevesebbet az eddig lejátszott mérkőzéseken, a góllövőlista élén pedig a csapatkapitány Alessandro del Piero áll. A statisztikákból azért kitűnik más is, például, hogy a hazai pálya és közönség jelentette plusz motiváció a papíron jóval gyengébb együttesek ellen is elkél: míg Torinóban többnyire a gólzáporos győzelmek jellemezték Gianluigi Buffonék szereplését és a csapat veretlen maradt, addig a kisebb csapatok ellen vendégként többször "megégett" az együttes, és itt nem kizárólag a mantovai vagy a bresciai vereségre gondolunk (valószínűleg a Spezia elleni, utolsó pillanatban kibrusztolt döntetlen sem kerül be az egyesület aranykönyvébe).

A kisebb megingásokon persze mindig túltette magát az együttes, amelynek összeállítása megér némi elemzést. A legtöbbet szerepelt futballistákból a Buffon - Balzaretti, Boumsong, Chiellini, Birindelli - Camoranesi, Paro, C. Zanetti, Nedved - Del Piero, Trézéguet tizenegy állítható össze, ám egy ilyen hosszúságú, 42 fordulós pontvadászatnál ez a kép némileg csalóka. Kezdetben ugyanis a védelem tengelyében Boumsong párja Robert Kovac volt, de a mérkőzések több mint felén pályára lépett Jonathan Zebina is - a középpálya közepén is gyakran változtatott Deschamps, sokszor szerepelt itt Giuliano Giannichedda és a fiatal Claudio Marchisio, míg a szélen Marco Marchionni feltűnése sem számított éppen ritkaságnak.

...Huntelaar érkezhet

A kezdő csatárkettős mögött az uruguayi Marcelo Zalayeta és a Fiorentinától kölcsönkapott Valerij Bozsinov állt készenlétben és került időről időre bevetésre. (Itt jegyeznénk meg azt a tényt is, hogy az 1997 óta a klub alkalmazásában álló Alessandro Birindelli még egyetlen szezonban sem kapott annyi játéklehetőséget, mint most, sőt, többet szerepelt a csapatban, mint az előző három idényben együttvéve.)

A fenti sorból kitűnik, hogy aki a visszasorolást követően a saját nevelésű fiatalok előretörésére számított, bizony vegyes érzésekkel gondolhat a lassan véget érő szezonra. Példaként említhetjük a 21 éves középpályást, Claudio Marchisiót, aki 24 alkalommal kapott lehetőséget a csapatban, igazán maradandót azonban nem alkotott - annál inkább tette ezt a nála másfél évvel idősebb csatár, Raffaele Palladino, aki ugyanennyi szereplés mellett nyolc góljával momentán negyedik a házi góllövőlistán Pavel Nedved (10), David Trézéguet (13) és Del Piero (20) mögött. A középső középpályás Matteo Paro a maga 24 esztendejével kissé kilóg a "fiatal" kategóriából, és valószínűleg az első osztályban már kevesebb játéklehetőséggel kell számolnia; a 25 éves Federico Balzarettit pedig nehezen illeszthetnénk be mind a fiatal, mind a saját nevelésű "fiókba" (a védő a városi rivális Torinóban kezdte pályáját).

Az ő sorsuk tehát csakúgy mint a játékoskeret tagjainak többségéé, nagyon bizonytalan, főleg, hogy az edzőkérdés is időről időre felmerült a csapatnál. A klubvezetés ugyanis többször éreztette már, hogy nem elégedett Deschamp munkájával, míg a francia tréner ezzel párhuzamosan a bizalmat hiányolja - a közös folytatás valószínűsége csökkenőben van, amit jól jelez, hogy már jelölt is akad Didier helyére Delio Rossi személyében, aki a Lazio mestereként fantasztikus munkát végzett az idei szezonban.

A legizgalmasabb kérdések azonban csak ezután következnek: Buffon sem elégedett a vezetés által felvázolt perspektívákkal (nem tartozik például a célok közé a következő scudetto megnyerése), amennyiben távozik, a helyére Marco Ameliát szerezné meg a klub. A horvát légió szintén eltűnőfélben van, Igor Tudor már februárban szerződést bontott az egyesülettel, a nyár folyamán Kovac távozása is esedékes.

A Werder Bremennel való tárgyalások zátonyra futottak, sem Miroslav Klose, sem Torsten Frings megszerzésére nincs már esély, annál inkább folynak az egyeztetések az Olympique Lyonnal: a francia bajnokcsapat Mauro Germán Camoranesire és David Trézéguet-re is igényt tartana, míg a Juventus FC a balszélső Florent Maloudát és a brazil középhátvédet, Crist szemelte ki. Camoranesi távozása esetén az argentin-olasz szélsőt a Reggina játékosa, Giandomenico Mesto pótolhatja, míg Trézéguet megüresedő helyére a szintén regginás Rolando Bianchi, vagy Vincenzo Iaquinta mellett Hollandia legfelkapottabb csatára, Klaas Jan Huntelaar érkezhet, és vele tarthat az Ajax Amsterdamból a középpályás Hedwiges Maduro is.

A hátvédekkel zárva a sort, komolyan felmerült már a az FC Portóban szereplő Pepe, valamint a sienai Cristian Molinaro szerződtetése, de az argentin válogatott Gabriel Milito Olaszországba igazolására is van esély - és akkor még nem említettük a klub tulajdonában lévő, jelenleg kölcsönben szereplő játékosokat.

Sok tehát a hír és a pletyka, a számuk pedig az átigazolási szezonban méginkább megugrik majd, "megnyugtatásul" két ténnyel zárnánk beszámolónkat: Haszan Szalihamidzsics, a Bayern München tapasztalt bosnyák középpályása egészen biztosan Torinóba költözik a nyáron, és első mérkőzésén olyan mezben feszít majd, amelyen a FIAT csoport logója szerepel, hiszen a 2007-2008-as idénytől az autógyártó vállalat lesz a Zebrák mezszponzora.

www.global-soccer.eu