Pedig a manchesteri egyesület a nyáron eladta azt a csatárt, aki az elmúlt években futószalagon szállította a gólokat, és Ruud van Nistelrooy helyére senki sem érkezett - ami még úgy is érzékeny veszteségnek tűnt, hogy a holland az elmúlt szezon végén már többnyire csak a kispadon kapott helyet.
Sir Alex Ferguson úgy érezte, hogy a csatársornál sokkal fontosabb lehet a középpálya stabilizálása, és ennek érdekében nem sajnálta a pénzt a Tottenham Hotspur válogatott játékosáért, Michael Carrickért.
A több mint 27 millió eurós vételárra még Angliában is felkapták a fejüket a szurkolók, és sokan úgy vélték, hogy túlzás ennyit kifizetni a középpályásért. Az idény végén azonban már nyugodtan megállapítható, hogy Sir Alex ezúttal (is) jól döntött: ha Carrick még nem is éri el azt a szintet, mint Roy Keane fénykorában (és lehet, hogy soha nem is fogja), de a szerepe kulcsfontosságú volt a manchesteriek bajnoki címében.
A Vörös Ördögök ugyanis elsősorban a középpályán nyerték meg az aranyérmet, ebben a csapatrészben ugyanis szinte mindeki átlagon felül teljesített. Ryan Giggs sokadvirágzását élte, a sérüléséből felépült Paul Scholes is régi önmagát idézte, Cristiano Ronaldo pedig minden előzetes várakozást felülmúlva futballozott. A portugál jobbszélső 17 találatot szerzett, amivel harmadik lett a legjobb góllövők között, de emellett még adott 14 gólpasszt is - ezen a listán ő végzett az első helyen.
A csatársorban Wayne Rooneyra sem lehetett panasz a maga 14 találatával (ami egyéni rekord), de nem szabad megfeledkeznünk a védelemről sem, amelyben Nemanja Vidic vagy Patrice Evra is igazolta, hogy érdemes volt őket leigazolni 2006 januárjában. De még a kiegészítő emberek is remekeltek, elég, ha csak John O'Shea fontos góljaira gondolunk.