Király Gábor lett a Hertha álomkapusa

Bár Király Gábor hét év után már 2004-ben elbúcsúzott a Herthától, a magyar válogatott korábbi kapuvédője "király" maradt a berlini csapatnál, legalábbis a kapusok királya. A szurkolók ugyanis őt választották a Hertha álomcsapatának kapusául.

Erről tanúskodik az a közvélemény-kutatás, amelyet a tekintélyes napilap, a Berliner Morgenpost az elmúlt napokban az olvasók, illetve a szurkolók körében végzett, s amelynek eredményeit most tették közzé.

A klub sugallatára az olvasókat arról kérdezték, hogy miként állítanák fel minden idők legjobb Hertháját, az úgynevezett álomcsapatot. A válaszolók mindenkire voksolhattak, aki a berliniek kedvenc csapatának 115 éves történetében az első csapatban, Bundesliga-mérkőzésen akárcsak egyszer is a labdába rúgott - vagy, mint Király, labdát fogott -, s a szakemberek szerint végül is jócskán akadt meglepetés. Például az, hogy minden idők legjobb tizenegyébe zömével a hetvenes évek Herthájának játékosai kerültek, s a mostani csapatból az álomegyüttesben csak a hátvéd, Arne Friedrich és a brazil válogatatott középpályás, Gilberto kapott helyet.

A kapusok koronájának odaítélése azonban a szavazás eredményeként az egyik legegyértelműbb döntés volt. S a válaszokból kitűnt, hogy a most 31 éves kapuvédőt nemcsak elismerték, hanem szerették is. Nem éppen dús hajával, vidám és kiegyensúlyozott természetével, ám mindenekelőtt távolról kopottasnak tűnő, de elnyűhetetlen szürke joggingnadrágjával a berlini szurkolók kedvence volt.

Nem hiába idézte a Berliner Morgenpost a magyar kapusnak azt a híres-hírhedt történetét, amikor az edzéseken a szurkolókat egyedülálló mozdulattal kápráztatta el. Király ugyanis többször úgy dobta ki a labdát, mintha az valamiféle diszkosz lett volna. Fordult egyet, a labdát a felső lécre pattintotta, s az onnan vágódott ki a mezőnybe. A sajátos kidobás - még ha edzéseken történt is - örökre bekerült a Hertha krónikájába.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a szurkolók hiába vártak az "igazi" ismétlésre, a magyar kapuvédő - minden csodálat ellenére - vérbeli mérkőzésen soha nem próbálkozott ezzel a megoldással, inkább a kidobás legegyszerűbb módját választotta. Még 1999 májusában sem, amikor a csapat 6-1-es vezetésénél több mint 70 ezer szurkoló szinte egyöntetűen követelte a "királyi kidobást", ő - bár nagy valószínűséggel sikerült volna - inkább nem kockáztatott.

Az újság megkérdezte a "kapusok királyát", hogy mit szól az elismeréshez, s a kérdésre Király Gábor a következőket válaszolta: "Hihetetlen és felfoghatatlan, s óriási megtiszteltetés. Mostantól kezdve nemcsak Hertha-szurkoló vagyok, hanem a szurkolók szurkolója is."

Egyébként jócskán esett szavazat a mai Hertha ugyancsak kiváló magyar játékosára, Dárdai Pálra, aki szintén kedvencek közé tartozik. Dárdai ugyan nem került be az álomcsapatba, de a középpályások sorában a minden idők legjobbjai közül a nyolcadik legtöbb voksot kapta.

Végezetül Varga Zoltán, az egykori magyar labdazsonglőr is kapott néhány szavazatot. Ha hosszabb időt töltött volna a berlinieknél, talán őt is beválogatták volna. Mindenesetre tudásával annak idején a berlinieket ő is elkápráztatta.