Eredmények, B csoport, 1. forduló:
Ecuador - Chile 2-3 (1-2)
Puerto Ordaz, Cachamay-stadion, 35 000 néző
v.: Ruíz (kolumbiai)
Chile: Bravo - Ormeno, P. Contreras, J. Vargas, M. González, Sanhueza, Meléndez (Villanueva, 73.), Valdivia, M. Fernández (Riffo, 46.), Navia (Lorca, 46.), H. Suazo.
Ecuador: Mora - De la Cruz, I. Hurtado, Espinoza, Bagui, S. Castillo, E. Tenorio, Valencia, Méndez, C. Benítez, C. Tenorio (Caicedo, 76.).
gól: H. Suazo (21., 80.), Villanueva (87.), illetve Valencia (16.), C. Benítez (23.)
Brazília - Mexikó 0-2 (0-2)
Puerto Ordaz, Cachamay-stadion
v.: Pezzotta (argentin)
Brazília: Doni - Maicon (Daniel Alves, 79.), Alex, Juan, Gilberto, Gilberto Silva, Mineiro, Elano (Afonso Alves, 46.), Diego (Anderson, 46.), Robinho, Vágner Love.
Mexikó: Ochoa - I. Castro (J. A. Castro, 75.), Márquez, Magallón, Pinto, F. Arce, Correa, Torrado, R. Morales (Lozano, 79.), Cacho (O. Bravo, 70.), Castillo.
gól: Castillo (23.), R. Morales (29.)
A B csoport nyitó összecsapása, az Ecuador-Chile 90 perc előzetesen szinte "elsikkadt" a kvartett rangadója, a brazil-mexikói találkozó mellett, pedig már ez a mérkőzés is fantasztikus játékot hozott. Az ecuadori csapat továbbra is az előző világbajnokságon látott futballistákra épült, az egyetlen meglepetést az jelentette, hogy a védelem bal oldalán nem a brazil Sao Paulo FC-ben szereplő Neicer Reasco, hanem az otthon futballozó Óscar Bagui kapott helyet.
A chileieknél a fő kérdés az volt, hogy az egyik legnagyobb csillagnak tartott középpályás, Matías Fernández játszik-e - a szövetségi kapitány, Nelson Acosta végül bizalmat szavazott a Villarreal CF karmesterének, annak ellenére, hogy a szezon végén kevés játéklehetőséget kapott klubjában. Egy másik európai légiós, a Liverpool FC-ben futballozó Mark González kissé szokatlan szerepkörben, a védelem bal oldalán tűnt fel - a szélvészgyors játékos alaphelyzetben balszélsőt szokott játszani.
Az ecuadoriak rögtön az első percekben magukhoz ragadták a kezdeményezést, és a vezető találatra sem kellett sokat várni: egy kapuskirúgás után Edison Méndez pazarul ugratta ki a jobb szélen egyedül maradt Luis Antonio Valenciát, aki a tizenhatoshoz érve szépen a hosszú sarokba emelte a labdát. Az ecuadori focisták ezt követően meglehetősen furcsa gólörömet mutattak be, egy kört alkotva mindannyian középre lendítették a lábukat - hogy mi célból, azt alighanem ők sem tudják megmagyarázni.
A nagy öröm nem tartott sokáig, mert a chileiek némileg váratlanul pár perccel később egyenlítettek, mégpedig a Colo Colo csatára, Humberto Suazo révén, de a gólpárbaj itt nem ért véget: újabb két perc elteltével ugyanis megint Ecuadornál volt az előny, ezúttal a Copáról eltiltás miatt hiányzó Agustín Delgadót helyettesítő Christian Benítez volt eredményes. Az ecuadori vezetés teljesen megérdemelt volt, így a chilei szövetségi kapitány, Nelson Acosta váltani kényszerült: a szünetben kettős cserét hajtott végre, lehozta a pocsékul futballozó Fernándezt, a helyére pedig egy védőt küldött be Miguel Riffo személyében, aki a bal oldalra húzódott ki, és González így egy sorral feljebb léphetett.
Amikor még úgy tűnt, hogy Ecuador lesz a nyerő: Benítez fejeli a hálóba a második gólt
Ezzel együtt továbbra is az ecuadoriak játszottak jobban, és több nagy helyzetük is akadt, de a chilei kapus, Claudio Bravo többszörösen is jóvátette a második gólnál elkövetett hibáját, és bravúros védéseket mutatott be. Ahogy telt az idő, úgy vett egyre inkább vissza a tempóból Ecuador, pedig már akkor látszott, hogy ez veszélyes taktika lehet, mert Suazo kétszer is ziccerbe került - de mindkétszer a kapu fölé emelt.
A sorsdöntő fordulatot a harmadik chilei csere hozta meg: a pályára küldött Carlos Villanueva ugyanis előbb gólpasszt adott Suazónak (igaz, itt az ecuadori védelem sem állt a helyzet magaslatán), majd három perccel a lefújás előtt egy szabadrúgást tekert a felső sarokba. A legutóbbi Copa Américán nyeretlenül maradt Chile így ezt a tornát győzelemmel kezdte.
A csoport másik mérkőzését természetesen sokkal nagyobb érdeklődés kísérte, elvégre igazi rangadóról volt szó: a címvédő brazil együttes Mexikó ellen lépett pályára. A selecaóban a várakozásnak megfelelően Diego kapta a karmesteri pálcát, a csatársorban pedig Robinho partnere Vágner Love volt - Dunga csak azzal okozott meglepetést, hogy a kapuban nem az általa eddig preferált Hélton, hanem Doni szerepelt.
A másik oldalon a sérüléssel bajlódó Andrés Guardado (aki a Gold Cupon a mexikóiak egyik legjobbja volt), és a szintén a maródiak listájára került csatár, Jared Borgetti sem játszott - utóbbi haza is utazott Mexikóba. Az már a mérkőzés elején látszott, hogy a brazilok támadójátéka elsősorban Robinhóra épül, aki rendkívül sokat lépett vissza labdáért, és ördöngős cselekkel bolondította a mexikói védőket - az esetek többségében azonban feleslegesen.
Az elméletileg irányítóként szereplő Diegót Jaime Correa teljesen kikapcsolta a játékból, de így is inkább a brazilok voltak fölényben, igazán nagy helyzetig azonban nem jutottak el. Jobban mondva, egy alkalommal betaláltak a kapuba, ám Diego hiába lőtt a hálóba, a partjelző már lest intett - nem Diego, hanem az ötös sarkán álló Robinho miatt. A mexikóiak viszont az első ziccerükből betaláltak: Juan Carlos Cacho passzánál Nery Alberto Castillo nem volt lesen, mivel Maicon a többi hátvédnél beljebb helyezkedett, a csatár pedig átemelte a visszarohanó bekken a labdát, majd úgy lőtte a kapuba, hogy a játékszer nem ért földet.
Andersonnal ugyan feljavult a brazilok teljesítménye, de csodát ő sem tudott tenni
A brazilok magukhoz sem térhettek a gól miatt sokkból, máris jött a második pofon: Ramón Morales szabadrúgásból csavart a felső sarokba, Doni mozdulni sem tudott. Moráles a három évvel ezelőtti Copán egyénként Argentína ellen szerzett győztes gólt, szintén szabadrúgásból. A braziloknak az első félidőben egyetlen olyan lövésük sem volt, ami eltalálta volna a kaput, nem csoda, hogy Dunga a szünetben kettőt cserélt: Elano és Diego helyére Anderson és Afonso Alves állt be.
Utóbbi előre is ment, így Robinho visszahúzódhatott a középpályára. A játékrész elején még a mexikóiaknak is akadt két lehetőségük, de ezt követően a brazilok percei következtek. Anderson beállítása új lendületet adott a selecaónak, amely sorra dolgozta ki a helyzeteket, de játékosai sehogyan sem tudtak kifogni a mexikói kapuson, Guillermo Ochoán, aki előbb Robinho, majd pedig Afonso Alves próbálkozását hárította nagy bravúrral.
Két mexikói gól a rangadóról
A braziloknak ráadásul szerencséjük sem volt, hiszen a labda egy alkalommal az ötösön álló Rafael Márquez válláról pattant ki, egyszer pedig Fausto Pinto mentett a gólvonalról - sőt, Robinho a felső kapufát is telibe találta. A hajrára azonban alábbhagyott a selecao lendülete, és Castillo akár növelhette volna is Mexikó előnyét, de a csatár az utolsó percben a kapus kicselezését követően az üres kapu mellé emelt.
Az El Tri győzelme mindenképpen meglepetés, de korántsem olyan nagy, mint hinnénk: a két válogatott legutóbbi hét meccséből a brazilok csak egyet tudtak megnyerni, a mexikóiaknak viszont ez volt a negyedik győzelmük.