Pikáns meccsre készülnek az Old Traffordon az egykori MU-kedvencek

Különös mérkőzésre fog sor kerülni a Premier League következő fordulójában az Old Traffordon: a Manchester United otthonába szeptembert elsején ugyanis az a Sunderland AFC látogat, amelynek edzője a MU egykori csapatkapitánya, Roy Keane, és a Fekete Macskák keretében, illetve szakmai stábjában további hat ember megfordult a Vörös Ördögöknél. A Sunderlandnek persze elsősorban nem a MU otthonában kell pontokat szereznie, de az újoncnak nagy lendületet adhatna egy esetleges bravúr - nem is beszélve az érzelmi töltetről.

Az angol pontvadászat rajtja előtt a három újonc közül előzetesen a Sunderlandnek adták a legtöbb esélyt a bennmaradásra, nem véletlenül. A Fekete Macskák egyrészt megnyerték a másodosztály küzdelmeit, vagyis elméletileg ők voltak a legjobbak a feljutók közül, másrészt pedig az egyesület a nyáron alaposan megerősítette a keretét.

A sunderlandi egyesület a 2005-2006-os pontvadászatban úgy esett ki a legjobbak közül, hogy mindössze 15 pontot gyűjtött be, ami negatív rekordnak számított az angol élvonalban. Ezt követően a klub új tulajdonos kezébe került, Sunderland AFC-t egy ír konzorcium vette meg, amelynek élén az egykori kiváló futballista, Niall Quinn állt, aki az első fordulókban a kispadra is leült - katasztrofális eredménnyel.

A volt válogatott csatár hamarosan honfitársát, Roy Keane-t szerződtette a kispadra, akinek szintén semmilyen edzői tapasztalata nem volt, de a kevesebb, mint egy évvel korábban visszavonult futballista valósággal csodát tett a gárdával. Keane vezérletével ugyanis az együttes megindult felfelé, 2007 elején produkált egy 17 mérkőzésből álló veretlenségi sorozatot, és végül nem csak hogy visszajutott a Premier League-be, de meg is nyerte a The Championship küzdelmeit.

Bajnoki cím ide vagy oda, Keane joggal érezhette, hogy együttese további erősítésre szorul, de a nyári átigazolási időszak elején a sunderlandiak eleinte csak olyan transzfereket hajtottak végre, amelyeket általában a feljutó csapatok szoktak. Érkezett játékos Skóciából (az Aberdeen középhátvédje, Russel Anderson 1,9 millió euróba került), a másodosztályból (a Norwich Citytől Dickson Etuhut kétmillióért vették meg, a West Bromwich Albion védőjéért, Paul McShane-ért pedig 3,75 millió eurót fizettek ki), és élvonalbeli középcsapattól (a Reading FC jobbhátvédje, Greg Halford 5,2 milliót kóstált).

Július közepétől kezdve a klub azonban egyre komolyabb összegeket fizetett ki. A sort egy másodosztályú támadó, Michael Chopra nyitotta, akit a Cardiff Citytől 7,4 millió euróért vettek meg - ez a transzfer azért volt érdekes, mert a csatár korábban a Sunderland helyi riválisánál, a Newcastle Unitednél játszott, sőt, egyetlen élvonalbeli találatát éppen a Fekete Macskák ellen érte el, vagyis a drukkerek kissé gyanakodva fogadták. Három nappal később azonban már nem rá, hanem Kieron Richardsonra figyeltek, a Manchester United középpályását ugyanis megvette a Sunderland - 8,2 millió euróért.

A költekezés azonban ezzel nem ért véget, hiszen augusztusban újabb játékos érkezett a skót Hearts kapusának, Craig Gordonnak a személyében. A hálóőrért most "csak" 10,25 millió eurót kellett kifizetni, de a portás teljesítményétől függően ez további hárommillióval növekedhet - és ha ez megvalósul, akkor Gordon egyrészt minden idők legdrágább skót focistája lesz (a korábbi rekord Blackburn Rovers által Barry Fergusonért kifizetett 11 millió), másrészt pedig a brit labdarúgás történetének legdrágább kapusa (itt Fabien Barthez és a Manchester United nevéhez fűződik a korábbi csúcs 11,5 millióval).

Ezzel a transzferrel a Sunderland által a nyáron elköltött összeg több, mint 42 millió euróra emelkedett, márpedig ennél többet eddig az angol élvonalból csak öt klub adott ki - a Fekete Macskák nagyobb összegért erősítettek, mint például az Arsenal FC vagy a Chelsea FC. Ez persze nem jelentette azt, hogy a klub túlzott ambíciókkal vágott volna neki a bajnokságnak, a cél természetesen a bennmaradás volt, és a rajt jobb nem is lehetett volna, elvégre az első fordulóban a Tottenham ellen hazai pályán nyert a gárda Chopra góljával. A következő három találkozón azonban csak egy pontot szerzett a csapat, így aztán az ötödik fordulóban sorra kerülő, Manchester United elleni összecsapásnak megnőtt a jelentősége.

Xabi Alonso (balra) és Chopra viaskodik a Sunderland-Liverpool találkozón

Nem mintha a manchesteri vendégjáték nem jelentene különleges alkalmat a sunderlandiek nagy részének - a klubnál többen is akadnak, akik erősen kötődnek az Old Traffordhoz. A szakvezető, Roy Keane esetében ezt aligha kell magyarázni, de nem ő az egyetlen volt MU-játékos a szakmai stábban: a kapusedző nem más, mint a holland Raymond van der Gouw, aki hat évig volt a Vörös Ördögök cserekapusa, az erőnléti edző, Mike Clegg pedig manchesteri nevelésként ugyanabba a generációba tartozik, mint David Beckham vagy Paul Scholes - csak nem tudott olyan karriert befutni, mint ők.

Ami a játékoskeretet illeti, Kieron Richardson a nyáron a Manchester Unitedtől érkezett, az ír középpályást, Liam Millert 2006 nyarán vették meg a MU-tól, és az 1998-99-es triplázó manchesteri szezon legendás csatárduója, Dwight Yorke és Andy Cole és a Sunderland futballistája.

Yorke még tavaly nyáron érkezett a Sydney FC-től, és ma már sokkal visszavontabb szerepkörben, középpályásként futballozik, Cole-t pedig pár nappal ezelőtt szerződtették teljesen ingyen, miután korábbi klubja, a Portsmouth FC nem tartott rá igényt. Könnyen lehet, hogy ő éppen az Old Traffordon mutatkozik majd be a Sunderland AFC színeiben - de ha csak a kispadra is ül le, a manchesteri közönség alighanem vastapssal fogadja majd őt, mint ahogyan Yorke-ot és Keane-t is.