- Mikor kereste meg a Magyar Labdarúgó Szövetség? - kérdeztük Lennartsont, akit norvégiai évei során kétszer is az év menedzserének választottak.
- Még a magyar-olasz találkozó előtt kaptam egy hívást az önök szövetségétől, amelyben röviden vázolták a magyar futball helyzetét. Azt kérdezték, hogy érdekelne-e a magyar szövetségi kapitányi poszt. Azt is részletezték, hogy a csapatnak már semmi esélye nincsen arra, hogy kijusson a jövő évi foci-Eb-re, az új célkitűzés tehát velem a világbajnoki részvétel kivívása lenne.
- Hallotta, hogy a magyar szövetség cáfolta, miszerint bármely munkatársuk is kapcsolatba lépett volna önnel?
- Higgye el, hogy megkerestek, ám megismétlem, hogy ez még a magyar-olasz meccs előtt volt. Nem vagyok hazug, miért mondanám, hogy felhívtak, ha nem lenne igaz?
- Tegyük fel, tényleg megkapná a lehetőséget, hogy magyar kapitány lehessen. Igent mondana a felkérésre?
- Ez már egy lezárt ügy a számomra, nem akarok ezzel foglalkozni. Igaz, hogy elküldtem Magyarországra a szakmai önéletrajzomat, de azóta semmiféle választ nem kaptam, s egyáltalán nem is érdekel már a dolog.
- Decemberben lejár a szerződése jelenlegi együttesénél, a norvég Startnál. Ha akkor ismét megcsörrenne a mobilja, mit válaszolna?
- Nem aggódom emiatt, hiszen biztosan nem fognak többé keresni.
- S hol fog dolgozni decembertől?
- Először is a Start kispadjára még öt meccsen fogok leülni, de mivel öreg vagyok már, így egyetlen dologra fogok csak koncentrálni, hogy a svéd válogatott kijusson a 2008-as foci-Eb-re, tudniillik taktikai tanácsadóként segítem a csapatot. Szerencsére jók az esélyeink, bár novemberben, Madridban elég kemény meccs vár ránk a spanyolok ellen.
- Annyit még mondjon el, ismer magyar játékosokat?
- Igen, Sebők Vilmos edzője voltam a Bristol Citynél, persze tudom, ki az a Détári Lajos, sőt a 60-70-es években - hú, de régen volt már! - élőben is láttam játszani a magyar válogatottat.