Bombaerős keret élteti az Atlético reményeit

A nyári transzferperiódusban a harmadik legtöbb pénzt az Atlético Madrid költötte új futballistákra - igaz, a spanyol gárda az értékesítésben is jeleskedett, így aztán pénzügyi szempontból csak minimális mínusszal zárta a holtszezont. A keretben történt nagy változások miatt azonban a csapat eddig még nem állt össze, a bajnokságban még nem tudott meccset nyerni, viszont az UEFA-kupában jól rajtolt.

A fővárosi egyesület a 2001-es feljutása óta évről évre azzal a céllal vágott neki a bajnokságnak, hogy kiharcolja a nemzetközi kupaszereplést, de az UEFA-Intertotó-kupába is csak egyszer sikerült bejutnia az együttesnek.

A legutóbbi szezonban is hasonló volt a helyzet, az Atlético ismét "csak" hetedik lett a pontvadászatban, ami csak az Intertotó-indulásra volt elég a madridiaknak, és sejteni lehetett, hogy a nyáron nagy változások lesznek a keretben.

Ez elsősorban a klub legnagyobb sztárjának, Fernando Torresnek az eladását jelentette, ami a várakozásoknak megfelelően történt, a válogatott csatárt a Liverpool FC vette meg 36 millió euróért. Ezt az összeget persze azonnal el is költötte az egyesület: Torres pótlására az uruguayi Diego Forlán érkezett a Villarreal CF-től, de az Atlético megvette még a CA Osasuna középpályását, Raúl Garcíát, a Liverpool FC támadóját, Luis Garcíát, a Santos FC szélsőjét, Cléber Santanát, valamint a portugál Sporting Braga csatárát, Diego Costát is.

A fenti átigazolások július közepén lezajlottak, a gyorsaságra azért volt szükség, mert a klub már július 21-én pályára lépett az Intertotó-kupában, mégpedig a román Gloria Bistrita ellen. Besztercén azonban a madridiak 2-1-es vereséget szenvedtek, és lehet, hogy ez alapján döntött úgy a szakmai stáb: további erősítésekre van szükség.

Pár nappal később ugyanis újabb klasszis érkezett a csapathoz a portugál szélső, Simao Sabrosa személyében, akiért kerek 20 millió eurót fizettek a Benficának - ami még akkor is hatalmas összegnek tűnt, ha figyelembe vesszük, hogy ezzel egy időben a bolgár Martin Petrovot hétmillióért eladták a Manchester Citynek.

A költekezés azonban még ezzel sem ért véget, mert pár nappal később José Antonio Reyes is a Vicente Calderón stadionba tette át székhelyét, aminek külön pikantériát adott, hogy a spanyol válogatott támadó a legutóbbi idényt kölcsönben a városi rivális Realnál töltötte. Reyest az Arsenal FC-től kellett megszerezni, és bár állítólag a királyi gárda is szerette volna megtartani, végül mégis az Atléticónál kötött ki, 12 millió euróért.

A naptár még mindig csak július végét mutatta, vagyis az átigazolási időszakból egy hónap hátravolt, és ez a periódus sem telt esemény nélkül, bár az idő tájt már inkább a távozók voltak többségben. Javier Arizmendi eladása a Valencia CF-nek jó üzlet volt, hiszen a focista az előző szezonban sem az Atléticóban játszott, a Valencia így is 6,5 millió eurót fizetett érte.

A mexikói szakvezető, Javier Aguirre két védekező középpályásra sem tartott igényt: Costinha ingyen távozhatott az olasz Atalantába, Peter Luccint pedig 2,8 millióért eladták a Real Zaragozának, és hogy ezen a poszton se legyen hiány, ezért megvették az FC Barcelona brazilját, Thiago Mottát, aki egymillió euróba került.

Mindeközben persze folytatódtak a küzdelmek a nemzetközi porondon, és az Atlético, ha nehezen is, de búcsúztatta a Gloriát, majd az UEFA-kupa selejtezőjében a szerb Vojvodina ellen is kettős győzelemmel ment tovább, vagyis csak egy lépésre került attól, hogy bekerüljön a csoportkörbe. A bajnoki rajt viszont már nem sikerült ilyen fényesen: az első fordulóban a Real Madrid ellen hiába szerzett már az első percben vezetést a csapat, végül 2-1-es vereséget szenvedett.

Ez még nem lett volna olyan nagy baj, de a következő játéknapon hazai pályán az RCD Mallorca ellen is csak a hajrában mentett pontot az együttes, majd a Real Murciát sem tudta megverni, így három játéknap után nyeretlenül, két ponttal állt a tabellán.

Érdekesség, hogy Aguirre eddig mindhárom bajnokin ugyanabban az összeállításban küldte pályára az együttest, és így a nyári szerzemények közül Luis García például csak öt percet kapott, Motta mindössze 22 percet töltött a pályán, Cléber Santana pedig egyetlen másodpercet sem. Utóbbi futballistával azért is akadtak problémák, mert ő már a negyedik EU-n kívüli labdarúgója a klubnak, de szerencsére a kolumbiai középhátvéd, Luis Amaranto Perea megkapta a spanyol állampolgárságot, így a Cléber regisztrációját is sikerült megoldani.

Ami Mottát illeti, ő egy ideig még nem is játszhat, hiszen térdsérülést szenvedett, felépülése legalább négy hetet vesz igénybe.

Ezzel együtt könnyen lehet, hogy a jól megszokott kezdő tizenegy a hét végi, Racing Santander elleni hazai bajnokin változik, hiszen az Erciyesspor elleni UEFA-kupa-mérkőzésen főleg azok kaptak lehetőséget, akik a bajnokságban nem: a fent említett kezdőcsapatból csak Perea, Maniche és Forlán maradt meg, a többi nyolc pozícióban más futballozott. Az Atlético pedig 4-0-ra nyert, ami még akkor is figyelemre méltó eredmény, ha tudjuk, hogy az ellenfél csak a török másodosztályban szerepel.