A türelem a kulcsszó a Werder Bremennél

A felkészülési időszak nem a legjobban telt a Werder Bremennél, elsősorban a csapatot sújtó sérüléshullám miatt, így a klub eredményei a szezon elején bizony elmaradtak a várakozástól. Thomas Schaaf együttese azonban azóta összeszedte magát, és bár sérültekben most sincsen hiány a brémaiaknál, a gárda már ott van a Bundesliga élmezőnyében, miközben továbbra is azt a szórakoztató, támadó futballt produkálja, amelyet az elmúlt években megszokhattunk tőle.

A Werder az elmúlt évek legkiegyensúlyozottabban szereplő együttese a német élvonalban, hiszen a csapat 2004 óta mindig a dobogón végzett a Bundesligában, márpedig ezt egyetlen más klub sem mondhatja el magáról. A legutóbbi idényben bronzérmes lett a brémai alakulat, a holtszezon eseményei azonban nem éppen kedvezően alakultak az egyesület számára.

A legjelentősebb változás az volt, hogy az együttes nem tudta megtartani legeredményesebb játékosát, Miroslav Klosét, aki hosszas huzavona után a rivális Bayern Münchenhez szerződött, ráadásul a helyére sokáig senkit sem sikerült igazolni - végül pedig nem egy nemzetközileg is elismert csatár érkezett, hanem "csak" a Hamburger SV elefántcsontparti támadója, Boubacar Sanogo.

A legdrágább nyári szerzemény, a brazil Carlos Alberto ugyan szintén a támadó szekciót erősítette, de ő inkább középpályásnak, mint vérbeli csatárnak számított.

Ehhez jött még a csapatot sújtó sérüléshullám, amelynek legsúlyosabb áldozata a csapatkapitány Torsten Frings volt: a válogatott középpályás egy edzőmérkőzésen szenvedett részleges térdszalag-szakadást, és azt sem lehetett kizárni, hogy 2007-ben már nem is léphet pályára. De rajta kívül a bajnoki rajton Thomas Schaaf mester nem számíthatott még Patrick Owomoyelára, Pierre Womére, Aaron Huntra és Hugo Almeidára sem.

Az első fordulóban a VfL Bochum ellen idegenben elért 2-2-es döntetlen nem is számított olyan rossz eredmények, de ezen az összecsapáson a középpálya egy másik alappillére, Tim Borowski, illetve a jobbhátvéd Clemens Fritz is megsérült, így a drukkerek aggódva várták a Dinamo Zagreb elleni BL-selejtezőt.

A horvátokat ugyan sikerült kivernie a csapatnak, de a Bayern München ellen a következő bajnokin semmi esélyük nem volt: a csúcsformában lévő bajorok valósággal átgázoltak az erősen tartalékos Werderen, amely ezt követően kétszer is nyerni tudott a Bundesligában, de az ötödik fordulóban a Borussia Dortmund otthonában megint csúfos vereséget szenvedett.

Pedig a vezetőség az utolsó pillanatban még igyekezett erősíteni a kereten, és augusztusban további két futballistát igazolt - igaz, egy távozott is a csapattól. Az első három fordulóban egyaránt végig a pályán lévő Christian Schulzot a Hannover '96-nak adták el, miután a focista távozni szeretett volna, mondván, a Werderben balhátvédként veszik figyelembe, pedig ő a középpályán érzi igazán jól magát (a hannoveriek egyébként ott is szerepeltetik).

Értelemszerűen a két új szerzemény a védelembe érkezett: a francia FC Sochaux szerb játékosa, Dusko Tosic rögtön el is foglalta a balhátvéd pozícióját, míg az FC Schalke 04 német utánpótlás-válogatott védője, Sebastien Boenisch először a kispadra került - majd megsérült.

Öt forduló után mindenesetre csak a 13. helyen állt a tabellán a Werder, de a következő játéknapon hazai pályán 4-1-re legyőzte a bajnoki címvédő VfB Stuttgartot, és ez a győzelem kellő lendületet adott a csapatnak. A brémaiak ugyanis azóta veretlennek számítanak a Bundesligában (a sorozat immár hat meccsből áll), és egészen a harmadik pozícióig jöttek fel, miközben a támadó részlegük is elkapta a fonalat.

Ezt elsősorban az Arminia Bielefeld bánta, hiszen nekik nyolc gólt rúgott a Werder, amelynél több találatot 11 forduló alatt a német első osztályban csak a Bayern München ért el. Más kérdés, hogy a védelem ugyanilyen "gólképes", hiszen eddig már 17 alkalommal került a csapat hálójába a labda, vagyis többször, mint az előtte álló két együttesnek, a Bayernnek és a Hamburger SV-nak együttvéve. Mindez azt jelenti, hogy a Bundesligában a Werder mérkőzésein születik a legtöbb találat - a drukkerek viszont alighanem jól szórakoznak.

Schaaf mester helyzete annyiban javult, hogy a sérültek közül Frings és Borowski is felépült, de továbbra sem volt olyan meccs, ahol mindenki a rendelkezésére állt volna: a Schalke ellen például az amatőrök közül felhívott fiatal osztrák csatárnak, Martin Harniknak kellett jobbhátvédet játszania. A vezetőség azonban maximálisan bízik a szakvezetőben, aki 1999 óta irányítja a klubot, és akár 2010-ig is maradhat, hiszen októberben újabb két évvel meghosszabbította szerződését.

Sokak szerint ez a türelem a legfőbb titka a Werder sikereinek, és a hozzáállása nem csak a mesterrel, hanem a játékosokkal szemben is fennáll. A nyáron klubrekordnak számító összegért megvett Carlos Alberto például eddig csak fél órát töltött a pályán a bajnokságban, mivel megsérült, majd pedig alvásproblémákkal küszködött, és csak a napokban kezdte meg az edzéseket - de a brémaiak egyáltalán nem siettették.

Mint ahogyan a horvát Ivan Klasnicot sem, aki veseátültetését követően szintén felépülőben van, és kedden az amatőrök között majd egyévnyi kihagyás után ismét pályára lépett.