Liverpooli kérdés: hullámvölgy vagy krízis?

A török Besiktas otthonában elszenvedett vereséggel a Liverpool FC meglehetősen nehéz helyzetbe került a Bajnokok Ligájában, és könnyen lehet, hogy nem jut tovább a csoportjából. Mielőtt azonban krízisről kezdenénk el beszélni, érdemes rápillantani a bajnoki tabellára, ahol a Vörösök egyelőre veretlenek, és hátrányuk hat pont a listavezető Arsenal FC-vel szemben, a hét végén pedig Liverpool-Arsenal rangadó lesz.

A spanyol szakvezető, Rafa Benítez a nyáron a negyedik idényét kezdte a liverpooli egyesületnél, és az előző három szezon elsősorban a nemzetközi porondon számított eredményesnek a mester számára. Benítez vezérletével a Vörösök kétszer is bejutottak a Bajnokok Ligája döntőjébe, egy alkalommal meg is nyerték a trófeát, miközben azért a Premier League-ben is rendre az élmezőnyben végeztek, még ha a bajnoki címre nem is volt komoly esélyük. Utóbbi tény azért kicsit fájó volt a klub szurkolói számára, hiszen az egyesület utoljára 1990-ben tudott bajnokságot nyerni, amikor a pontvadászatot még csak nem is Premier League-nek hívták.

Az év elején azonban némileg változott a helyzet a Liverpool FC háza táján, hiszen új tulajdonosok kerültek a klub élére. A két amerikai üzletember, George Gillett és Tom Hicks szerepvállalása sejtetni engedte, hogy idén nyáron az LFC jelentős összeget költ majd új futballistákra.

A holtszezonban a Vörösök nem fukarkodtak a pénzzel az új szerzeményekre: az Atlético Madridtól megvett csatár, Fernando Torres klubrekordnak számító összegért, 35 millió euróért érkezett, és az egyesület összesen 71 millió eurót adott ki játékosokra - a 'Pool korábban még sohasem költött el egyszerre ilyen sok pénzt. Benítez keze alatt egy olyan keret állt össze, amelyről joggal gondolhatta mindenki, hogy felveszi a versenyt az aranyéremért a Manchester Uniteddel és a Chelsea FC-vel.

A szezon elején valóban úgy tűnt, hogy minden rendben van, hiszen az együttes magabiztosan jutott be a Bajnokok Ligája főtáblájára, pedig ellenfele a francia Toulouse FC volt, a bajnokságban pedig az első négy mérkőzéséből hármat is megnyert.

Ezt követően azonban kicsit döcögni kezdett a szekér, két gól nélküli döntetlen jött a Premier League-ben, a Wigan Athletic 1-0-s legyőzése után a Tottenham Hotspurrel is "csak" 2-2-es döntetlent játszott a csapat, az Everton FC elleni városi derbit pedig csak pár erősen vitatható bírói döntéssel tudta megnyerni - igaz, a győzelmet nem kell magyarázni.

A vereséget viszont nem érdemes, márpedig a Bajnokok Ligájában a legutóbbi két összecsapáson nem szerzett pontot a gárda, és így féltávnál csak utolsó helyen áll a csoportjában, mindössze egy ponttal.

A viszonylag gyengébb eredmények miatt elsősorban a szakvezető által favorizált rotációs szisztémát szokták elővenni, vagyis azt a futballfilozófiát, amely szerint nem létezik egy ideális kezdő tizenegy, hanem az egyes posztokon a hasonló képességű futballistákat időnként váltogatni kell annak érdekében, hogy a keret tagjai a szezon végéig frissek maradjanak.

Benítez elszánt híve ennek a rendszernek, és miért is ne lenne az, hiszen ennek köszönhetően érte el eddigi sikereit - amiben nem csak a Liverpoollal, hanem korábban a Valenciával elért eredmények is benne vannak. Az együttes ebben a szezonban játszott mérkőzéseit vizsgálva látható, hogy ez a rotációs szisztéma szinte maximálisan megvalósult, hiszen kilenc bajnoki alatt egyetlen focista sem volt, aki minden találkozón a kezdő tizenegyben szerepelt volna - azonban ez részben a sérüléseknek is köszönhető.

Egészségesen ugyanis pár focista minden bajnokin a kezdők között kapott helyet: Daniel Agger, Xabi Alonso, Jamie Carragher és Steve Gerrard a jelek szerint kihagyhatatlannak számított Beníteznél. Az első két futballista jelenleg sem áll a mester rendelkezésére, és úgy tűnik, hogy pótlásuk megoldhatatlan feladat a Liverpool számára, pedig papíron mindegyiküknek van megfelelő helyettese a keretben.

Agger helyén a veterán Sami Hyypiä szerepelt, de a 34 esztendős finn bekk a legutóbbi két meccsen szarvashibákat vétett, a középpályán pedig senki sem akadt, aki Xabi Alonsóhoz hasonlóan tudott volna új impulzusokat adni a támadásoknak.

Ez persze összefügg a másik két kulcsfigura, Carragher és Gerrard gyengébb formájával. A két saját nevelésű labdarúgó első számú közönségkedvencnek számít az Anfielden, azonban az utóbbi hetekben nem megy nekik olyan jól a játék. Ez fokozottan igaz Gerrardra, akiről Angliában egyre több szakember írja: lehet, hogy korántsem olyan világklasszis futballista, mint azt korábban maguk az angolok állították róla, vagy a rossznyelvek szerint a focista gondolja magáról (aligha véletlen, hogy a rivális drukkerek csak Stevie Me-nek nevezik Gerrardot, utalva a középpályás szerintük túlzott önbizalmára).

Az Everton FC ellen mindenesetre Benítez meglépte azt, amit sokan elképzelhetetlennek gondoltak, és bő 20 perccel a lefújás előtt, 1-1-es állásnál lecserélte Gerrardot - ilyen korán az előző szezonban csak egyszer hívta le a középpályást a pályáról, de akkor az együttes már gólokkal vezetett az Arsenal FC ellen. Most viszont sorsdöntő szituációban cserélte le, és a húzás bejött, hiszen a Gerrard helyett beállt brazil Lucas Leiva fontos szerepet vállalt a győztes gól előtti akcióban.

A kisebb hullámvölgy ellenére a Liverpool helyzete még mindig nem rossz, legalábbis ami a bajnokságot illeti, márpedig kimondva, kimondatlanul is a Premier League az első számú célja ebben a szezonban a csapatnak. Ebből a szempontból a BL-ből való kiesés akár még jól is jöhet, hiszen ez esetben csak a pontvadászatra kellene koncentrálnia a gárdának.

A hét végi, Arsenal FC elleni rangadó azonban mindenképpen sorsdöntőnek számít: ha a Vörösök kikapnak, akkor már valóban krízisről lehet beszélni. Ha viszont nyernek, akkor alighanem mindenki elfelejti az elmúlt hetek gyengébb eredményeit.