Az előző szezon kudarcai után (a Bayern 12 év után először nem tudta kvalifikálni magát a Bajnokok Ligájába, mivel csak negyedik lett a bajnokságban) a müncheni együttes "frontális támadást" intézett, és a nyáron rekordösszeget költött új igazolásokra.
A klub megszerezte a Werder Bremen támadóját, Miroslav Klosét, a Fiorentina világbajnok csatárát, Luca Tonit, a Borussia Mönchengladbach német válogatott balhátvédjét, Marcel Jansent, illetve az Olympique Marseille középpályását, Franck Ribéryt, összesen 70 millió euróért - Ribéry pedig az egyesület történetének legdrágább focistája lett.
Ilyen előzmények után a Bayernnél sem titkolták, hogy az új szezon végén csak a bajnoki címmel lennének elégedettek, emellett az UEFA-kupában is szeretnének a lehető legtovább versenyben maradni, sőt, mindezt kifejezetten látványos támadófutballal szeretnék elérni, szakítva a korábbi Magath-éra hagyományaival.
Eleinte úgy tűnt, hogy a bajorok Németországban közutálatnak "örvendő" menedzsere, Uli Hoeness egyáltalán nem lőtt túl a célon a magas elvárásokkal, hiszen a müncheni együttes pazarul kezdte az idényt. A Ligakupa megnyerését követően a bajnokságban az első három fordulóban úgy nyert a csapat, hogy még csak gólt sem kapott, és miután a Hamburger SV és az FC Schalke 04 elleni rangadón egyaránt döntetlent ért el, a következő őt mérkőzését megint csak megnyerte a Bundesligában.
Ribéryék előnye tíz forduló után máris hat pont volt a bajnokságban, és a látványos játék sem hiányzott: tíz meccs alatt a gárda 27 találatot ért el, amelyből a két csatár, Toni és Klose fejenként nyolcat vállalt. Ehhez jött még a kiváló UEFA-kupa-rajt: a nemzetközi porondon a Bayern simán vette a Belenenses elleni selejtezőt, majd a csoportkör első mérkőzésén idegenben verte 3-2-re a Crvena Zvezdát.
Mielőtt azonban mindenki előre odaadta volna a bajnoki aranyérmet a Bayernnek, jött a váratlan hullámvölgy: a legutóbbi két fordulóban egyaránt csak gól nélküli döntetlenre futotta a müncheniek erejéből (ilyenre egyébként utoljára 1990 áprilisában volt példa a klubnál), az UEFA-kupában pedig a Bolton Wanderers ellen hazai pályán mindössze egy 2-2-es döntetlen jött össze.
Elsősorban ez utóbbi összecsapás "verte ki a biztosítékot", hiszen a németek 2-1-re vezettek, és maximálisan a kezükben volt a találkozó, ám az angoloknak a hajrában sikerült egyenlíteniük. A lefújást követően a klub alelnöke, Karl-Heinz Rummenigge nyilvánosan kritizálta a mestert, Ottmar Hitzfeldet, mert a tréner félórával a lefújás előtt lecserélte a bajorok két legjobbját, Ribéryt, illetve Lukas Podolskit, de az egykori kiváló támadónak az sem tetszett, hogy Philipp Lahm és Martín Demichelis a keretbe sem került be, Luca Toni és Zé Roberto pedig csak a kispadon kapott helyet.
Rummenigge úgy érvelt, hogy a müncheni szurkolók azért fizettek, hogy a legjobb csapatot lássák, ráadásul a Bayern egy hazai győzelemmel alighanem bebiztosította volna továbbjutását a csoportból az UEFA-kupában. "A futball nem matematika" - utalt az alelnök Hitzfeld eredeti végzettségére. Pedig a Bayernnél tisztában lehettek volna vele, hogy mire számíthatnak a szakvezetőtől, hiszen a kilencvenes évek végén éppen Hitzfeld volt az, aki a manapság mindenhol elterjedt "rotációs szisztémát" először alkalmazta, mégpedig meglehetősen sikeresen.
Podolski (balra) az utóbbi időben kissé háttérbe szorult, de a Bolton ellen duplával bizonyított
Arról nem is beszélve, hogy a Bolton ellen a kezdő tizenegyben Andreas Ottl és Christian Lell kivételével mindenki válogatott játékosnak mondhatta magát... A szakember alighanem már a hét végi, VfB Stuttgart elleni bajnokira gondolva hajtotta végre a fenti lépéseket - elvégre a München már szombaton délután pályára lép a Bundesligában, vagyis kevesebb, mint 48 órán belül kell két meccset játszania.
A gyengélkedő bajnoki címvédő elleni győzelmet alighanem fontosabbnak ítélte meg, mint a Bolton elleni UEFA-kupa találkozót, hiszen a Bundesliga első helyének megőrzésének a csapat mentális fölénye miatt van nagy jelentősége. A bajorok első számú üldözője, a Hamburger SV a hét végén az FC Schalke otthonában lép pályára, és ha nem gyűjti be a három pontot, a Bayern pedig igen, akkor a müncheniek fórja megint megnyugtató lesz.
Rummenigge kritikája már csak azért is meglepő, mert eddig minden jel arra mutatott, hogy a klub szeretné meghosszabbítani Hitzfeld nyáron lejáró szerződését. A mester az előző szezon közben csak ideiglenes megoldásként érkezett, hogy végül 2008-ig aláírjon a Bayernhez, és a müncheniek hosszabb együttműködést szeretnének.
Kérdés, hogy Hitzfeld mennyire szeretné a Bayern-kispaddal járó állandó stresszt és kritikát - kevés olyan egyesület van, ahol a csapat listavezető és veretlen, de mégis előveszik a trénert. Ráadásul Hitzfeldnek van más ajánlata is: az edzői karrierjét egykor Svájcban kezdett szakvezetőt a helvétek szövetségi kapitánynak szeretnék megnyerni a 2008-as Eb után távozó Jakob Kuhn pótlására.