A 2006-os világbajnokság fordulópont volt az ausztrál nemzeti tizenegy történetében. A csapat erre a viadalra még az óceániai selejtezőkből harcolta ki a kijutást, de időközben kérte felvételét az Ázsiai Labdarúgó-szövetségbe (AFC), annak érdekében, hogy a gárdának a kontinentális viadalokon is erősebb ellenfelei legyenek, és az együttes így tovább fejlődhessen.
A vébén aztán az ausztrálok kiválóan szerepeltek, Horvátországot és Japánt megelőzve továbbjutottak csoportjukból, majd a nyolcaddöntőben csak óriási csatában, az utolsó percekben megítélt, erősen kétséges tizenegyesből kapott góllal kaptak ki a későbbi világbajnok olaszoktól. A németországi szereplés hatására ráadásul a sportág hatalmas népszerűségre tett szert Ausztráliában, már-már utolérve a helyi szabályok szerint játszott, rögbihez hasonló "ausztrál futballt".
Mivel a 2007-es esztendőben már az új kontinensviadal, az Ázsia-kupa várt az ausztrál együttesre, így fontosnak tűnt, hogy a szövetség hamar megtalálja a vébét követően távozott sikeredző, Guus Hiddink utódját, de úgy tűnt, hogy a sportág ausztrál vezetői egyáltalán nem kapkodják el a dolgot. Noha több remek szakember neve is felmerült lehetőségként (Jürgen Klinsmanntól Marcello Lippiig), végül ideiglenes jelleggel Hiddink asszisztensét, az egykori sokszoros válogatott Graham Arnoldot nevezték ki, így ő irányította a gárdát a nyári Ázsia-kupán is - meglehetősen eredménytelenül. Az előzetesen a torna favoritjának kikiáltott ausztrálok ugyanis már a csoportjukból is csak nagy nehézségek árán mentek tovább (Omán ellen Tim Cahill csak az utolsó percben egyenlített, Iraktól pedig kikapott a gárda, és csak Thaiföldet sikerült 4-0-ra megvernie), a negyeddöntőben aztán büntetőkkel vereséget szenvedtek Japán ellen.
Ez egyben Arnold tevékenységének végét jelentette: a szakember még egy szeptemberi barátságos mérkőzésen leült a kispadra, ám a november 17-i, Nigéria elleni összecsapásra (amelyet Londonban rendeznek meg) már nem ő, hanem az Ausztrál Labdarúgó-szövetség technikai igazgatója, a holland Rob Baan készítette fel a csapatot. Ugyanakkor nyílt titok volt, hogy ezen a találkozón a focisták már megismerkedhetnek az új mesterrel, aki a szövetség tervei szerint a szintén németalföldi Dick Advocaat lett volna. Őt azért nem lehetett volna előbb kinevezni, mert az orosz Zenit Szankt-Petyerszburgnál novemberig szólt a szerződése - lévén az orosz bajnokság éves rendszerben zajlik.
Igen ám, de a Zenit időközben megnyerte az aranyérmet Oroszországban, az utolsó fordulóban biztosítva be elsőségét. A szentpéterváriak ezzel a moszkvai csapatok 12 éves hegemóniáját törték meg, nem csoda, hogy a klub szerette volna meghosszabbítani Advocaat kontraktusát - ami a hírek szerint sikerült is.
Ausztrál lapértesülések szerint ugyanis a holland mester új szerződést írt alá a Zenitnél, évi négymillió dolláros fizetéssel. Az ausztrál szövetség elnöke, Ben Buckley a sydneyi Daily Telegraphnak elismerte, hogy felvették a kapcsolatot Advocaat, illetve a Zenit jogi képviselőjével, azt azonban nem árulta el, hogy mi az alku tárgya - alighanem valamilyen anyagi kompenzációról van szó, amennyiben a tréner valóban Oroszországban folytatja munkáját.
Az ausztrál csapat focistáinak persze érthető módon nem tetszik a dolog, hiszen a válogatott számára jövő februárban már kezdődnek a világbajnoki selejtezők, amelyeken immár nem az óceániai, hanem az ázsiai gárdák ellen kell játszaniuk, és az idei kontinensviadal is megmutatta, hogy ez egyáltalán nem sétagalopp a "socceroos" számára. A focisták hangulatát a Middlesbrough FC-ben védő Mark Schwarzer foglalta össze, aki kijelentette: "Minél előbb ki kell nevezni az új, immár végleges szövetségi kapitányt, mert már nincs sok időnk a vébéselejtezőkig. Stabilitásra van szükségünk, mert csak akkor juthatunk ki a következő világbajnokságra, ha mindenki a maximumot nyújtja" - mondta a portás.