Egészen 2005-ig csak a fenti két kontinens legjobbjai mérték össze erejüket, hogy eldöntsék, melyik klub számít a világ legjobbjának, de a Világkupát két évvel ezelőtt felváltotta a FIFA rendezésében lebonyolításra kerülő klubvilágbajnokság, amelyen már mindegyik földrész bajnoka szerepel.
Ezzel együtt tavalyelőtt és tavaly is a dél-amerikai és az európai együttes játszotta a finálét (és mindkétszer a szubkontinens képviselője diadalmaskodott), vagyis a többi gárda csak amolyan "tölteléknek" számított, ám azért érdemes megvizsgálni, hogy idén mely klubok kvalifikálták magukat a tornára.
A legelső együttes, amely kijelenthette magáról, hogy biztosan ott lesz a klubvébén, a mexikói Pachuca volt. A CONCACAF-zónában, vagyis Észak- és Közép-Amerikában ugyanis már áprilisban lejátszották a helyi BL fináléját, amelyen a várakozásnak megfelelően két mexikói csapat küzdött meg egymással: a Guadalajara és a Pachuca.
A döntő kifejezetten izgalmasan alakult, hiszen az első meccset előbbi, a visszavágót pedig utóbbi csapat nyerte meg 2-0-ra, így a kupa sorsáról a büntetők döntöttek, és ez a Pachucának kedvezett, köszönhetően kolumbiai kapusának, Miguel Calerónak, aki Japánban is csillogtathatja "tizenegyesölő" képességeit.
Miguel Calerónak a klubvébén is lesz dolga bőven
Két nappal később pedig már két biztos résztvevője volt a decemberi tornának, elvégre az óceániai térség Bajnokok Ligája döntőjének visszavágójára akkor került sor. Mivel Ausztrália immár az Ázsiai Labdarúgó-szövetséghez tartozik, értelemszerűen nem volt ausztrál csapat a döntőben, hanem egy új-zélandi és egy fidzsi klub mérte össze erejét, amely közül előbbi bizonyult jobbnak, még ha csak idegenben szerzett góllal is.
A Waitakere United kupagyőzelme már csak azért is érdekes, mert a klub eredetileg be sem jutott a BL-be, és csak a vanuatui Port Villa Sharks visszalépése miatt indulhatott - végül pedig a klubvilágbajnokságon folytathatja. Májusban aztán az európai, júniusban pedig a dél-amerikai résztvevő kilétére is fény derült, ezt követően azonban hosszú szünet következett, hogy novemberben felpörögjenek az események.
Az Afrikai Bajnokok Ligájának döntőjében a tunéziai Etoile du Sahel és az egyiptomi Al-Ahli találkozott, és egyértelműen az utóbbi gárda számított esélyesnek, elvégre a kairóiak tavaly is megnyerték a trófeát, ráadásul az első mérkőzésen Tunéziában gól nélküli döntetlen született. A visszavágón azonban hatalmas meglepetésre az Etoile idegenben is nyerni tudott 3-1-re, és ezzel nem csak a rangos kupát hódította el, hanem kvalifikálta magát a klubvilágbajnokságra is.
Az Etoile játékosai ismerkednek a trófeával
A bonyodalmak az Ázsiai Bajnokok Ligájával adódtak, az eredeti kiírás szerint ugyanis a sorozat nyertese jut ki a klubvébére, amelynek mezőnyét a házigazda, azaz Japán bajnoka teszi teljessé. A J-League-ben hetekkel zárás előtt az Urava Red Diamonds vezetett nagy fölénnyel, miközben a gárda a kontinentális kupában is remekelt, ami nem kis problémát jelentett a FIFA számára, hiszen a nemzetközi szövetség szerette volna már november közepén kihirdetni a résztvevők névsorát.
A japán pontvadászat azonban csak decemberben ér véget, és mivel az Urava legyőzte az iráni Szepahant a BL fináléjában, így elméletileg csak közvetlenül a torna elején derült volna ki a hetedik résztvevő kiléte.
A FIFA így jobb híján salamoni megoldást alkalmazott, mivel az eredeti kiírásról szemérmesen elfeledkezve az Ázsiai BL döntőjét követően kijelentette: nem csak a kupagyőztes Urava Red Diamonds, hanem a vesztes Szepahan is kvalifikálta magát a klubvilágbajnokságra, ahol viszont így az irániak az eredetileg a japán bajnoknak fenntartott pozícióban szerepelnek majd, és rögtön az első fordulóban játszaniuk kell a Waitakere United ellen.
Ennek a párviadalnak a győztese a Red Diamondsszal játszik majd azzal a céllal, hogy bejusson az elődöntőben, ahol az AC Milan lesz az ellenfele. A másik ágon az Etoile du Sahel a Pahcuca ellen lép pályára, és az itteni győztes az elődöntőben a Boca Juniorsszal találkozik majd.